Nők, intelligencia, hahó?

#50 Bocsánat, hogy megkésve, de válaszolnék. Ezt a hedonista életfilozófiát valóban nem tudom egyeztetni az értékrendemmel, s mivel a világban minden kihatással van mindenre, ezért igenis szóvá fogom tenni, mert sajna rám is hatással van. Ha nem lenne, abszolút nem érdekelne. Egyébként ez a látatlanba vélemény alkotás, az emberiség pár száz ezer éves, mindannyian emberek vagyunk, ők is, én is, te is, a társadalom is pár száz éves, volt idő megfigyelni, levonni sémákat, konzekvenciákat. Ne tegyünk már úgy, mint ha mindenki valami kifürkészhetetlen rejtély lenne.

#52 Szerintem az a gáz, hogy a kérdésből állandóan gender vitát csinálunk. Én a nőkhöz szegeztem a kérdést, a férfi nemre nem én tudok kihatással lenni, hanem a nők, a nőkre pedig a férfiak, köztük én is. Tegyél ki te is egy átfogóbb kérdést ha szeretnél, vagy tegyél ki egyet a férfiakra szegezve. Ez az én kérdésem. Az én szemszögemből női sajátosság.

#53-as megfogta a lényeget. Szomorú vagyok ettől.

#54 És ez csak a szomorúság jéghegy csúcsa. Én is tudom, hogy vannak, csak nem az erényeket kéne rejtegetni.

#55 Tehát a nő, aki a fesztiválon kívül, drogos és izomagyak között, férfiak között akiknek a világ még a punci körül forog nem tudja megvalósítani a gőzkiengedést, az automatikusan egy ostoba ribi lesz a számomra hellyel-közzel, így van. Ha pedig attól érzik jól magukat, hogy kiscicákat csonkítanak, akkor csinálják azt, igaz? Ami azt illeti, szerintem meg de, van némi közöm hozzá. Mint ahogy egy szatír sem mutogathatja a farkát az utcán. Kiégett, megkeseredett lúzer? Próbálhatod kivetíteni rám a problémáid, de én tudom, hogy ki vagyok, nem fog sikerülni. Nem vagyok sem kiégett, és legfőképp nem lúzer. Kimondta, hogy az intelligencia kizárja a bizalmat, az érzelmi intelligenciát. Olyan divatos lett ez utóbbi, mikor lemerem fogadni, hogy fogalmad sincs róla mi is az. A kinek mi, majd akkor fog élni, ha mindenki izolált világba képes ültetni az életét.

Nem hiszek a szubjektivitás jelenlétére ilyen mértékben. Nem én vagyok az origo. Szoktam mondani, hogy az ítélkezés csak abban az esetben működik, ha egész biztos igazunk van, másképp kellemetlen.

Az egész kis előadásod, ez a szépen megfogalmazott kis példád, máris cáfolva van a gyakorlatban. Én foglalkoztam azzal, hogy kihívások elé állítsam az elmém, s folyamatosan kerestem a nálam nagyobbakat, vártam a kritikáikat, vártam vitáikat. Nem tudom milyen tanulmány alapján építetted fel ezt a hipotézised, de badarság.

Nem tudom mire gondolsz, amit kellően nem fejtettem ki.

"Tehát hiába utalok arra, hogy a hétpettyes katicák "igénytelenek", ha nem derül ki, hogy mi az a konkrét tulajdonság, amiben azok"

A régebbi válaszaimra csakugyan nem emlékszem, viszont a nem régiek közül is van két ide illő.

1.: "Na már most, egy "művelt" embernek, hogy lenne az kikapcsolódás, hogy egy szórakozóhelyen, 100 izzadt idióta között vergődik. Ez a kiindulási pontja az egésznek. Kinek mire van igénye. Egy olyan embernek akinek az igényei túl mutatnak ezen, nem fog semmi szórakoztatót találni ebben, mert látni fogja benne az undorító dolgokat, amik frusztrálják, a frusztráció meg nem szórakoztató."

2.: "Tehát a nő, aki a fesztiválon kívül, drogos és izomagyak között, férfiak között akiknek a világ még a punci körül forog nem tudja megvalósítani a gőzkiengedést, az automatikusan egy ostoba ribi lesz a számomra hellyel-közzel, így van."

Egyetemes konszenzus alapján összefüggésbe hozták az intelligenciát a nyelvhasználattal? Ez komoly? Valaki azért nem intelligens, mert elüt egy billentyűt, esetleg olyan gyorsak a gondolatai, hogy mikor még a mondat első felét írja, ő már a következő gondolatnál tart, emiatt, ámbár egy nyelvtanilag helyes, mégis értelmetlen mondat keletkezik. A legtöbb nagy embernek mindnek volt valami "gondja", de legtöbbjük általában sosem a "fölösleges" igényességről volt hírhedt, így kihirdetni ezt a megállapítást, mi több egyetemes konszenzusnak nevezni, hiteltelen. A szép irodalmat sem kedvelem, nincsen szükségem a gondolatok körítésére. A címmel nem tudom mi a problémád, mintha elvárt lenne, hogy aki intelligens, az minden esetben a legkifinomultabban, választékosabban, legmagasztosabban beszéljen, még egy gyakorikerdesek.hu nevezetű oldalon is, ami tele van idiótákkal. Mesés gondolat. Tudod nagyon kíváncsi lennék, hogy ebben a mélységedben milyen vagy a mindennapokban. Kíváncsi volnék, hogy fent tudod-e tartani ezt a látszatot, vagy csak a komment jellege szolgált kiváló takaróként. Én bevallom, utóbbira tippelek.

Egy újabb egyetemes konszenzus. Várom ezzel kapcsolatban is a tanulmányt. Annál kevesebbet ítélkezik. Most nem fogok tanakodni a véleményemről ezzel kapcsolatban. Gondolja magát okosabbnak? Egyáltalán nem gondolom magam okosabbnak mindenkinél. Egyébként ez egy ellentmondás. Ítélkezel, miközben előadod, hogy mennyire intelligens személy vagy. Ilyenkor ez, hogy van? Nem gondolom magam jobbnak mindenkinél. Egyébként meg, az önkritika miatt, fontos magunkat elhelyezni, szóval igenis az intelligencia jele, ha valaki képes megállapítani, hogy kinél jobb és kinél nem. Persze mit jelent az, hogy jobb? Szerénység és alázat? Bár igaz lenne ez matematikusokra, filozófusokra, az emberiség nagy alkotóira. Ők biztos buták voltak vagy nem igazán foglalkoztál az életükkel. Leginkább tőle találkozhatunk, ki más lenne képes ezt firtatni?

Ah, aztán most jön az önkritika fontossága, amely ellentmondásban áll a szerénységgel, illetve az alázattal, mert ha tudjuk kik vagyunk, akkor miért volnánk szerények és alázatosak, olyan emberekkel szemben, akikkel semmi okunk sincs rá?

Legközelebb ha egy provokatív választ írsz, legalább legyen benned annyi tartás, hogy megszólítod az illetőt és nem harmadik személyben beszélsz róla.

A matematikában, az egyik bizonyítási módszer pont az, hogy cáfoljuk a tételt. Semmi agymunkát nem igényel? Értem. Erre nem is kívánok reagálni. Azok a bizonyítások amin ezen alapszanak, végül is értékelhetetlenek, mert semmi mögöttes agymunkát nem igényelnek. Elutasítom a nyelvi minőséget? Nem utasítom el, csak nem következik belőle az intelligencia, mint a nyelv minősíthetetlen használatából sem adódik az intelligencia hiánya. Erre jelesül ajánlanám, hogy nézz szét ELTE-s tanárok jegyzetei között, de azért bár üzenetet is nyugodtan elolvashatsz. A szépirodalom élvezetét? Ez mit jelent? Elutasítom, hogy valaki élvezi a szépirodalmat? Nem utasítom el, szimplán nincs szükségem a körítésre. A szépirodalom becsomagol egy gondolatot, talán azért, hogy jobban szemléltesse az adott tézist, esetleg az olvashatóság miatt, hogy közérthetőbb legyen. Engem ez nem szórakoztat, hanem taszít. Szeretem a konkrét ténykedéseket. Nietzsche nagy kedvenc. Más módon szerzem meg a fejlődés lehetőségét. Viszont itt megjegyezném, hogy a helyesírást, továbbra sem tartom, olyan egetverő hiányosságnak részemről, hogy ott szerepeljen az érzelmi intelligencia és a szellem között. Az stílust meg még csak ebbe a sorrendbe sem helyezném be.

Sértődöttségről?

" Szoktam mondani, hogy az ítélkezés csak abban az esetben működik, ha egész biztos igazunk van, másképp kellemetlen."

Érvelési hiba?

Melyik?

Személyeskedést és gúnyolódást? Hol vannak? Egyébként az indíttatás a lényeg, vagy az érzékelés? Ha te érzékeled rosszul ki a hibás? Van-e egyáltalán hibás? Nem vagyok sem sértődött, sem felkavart, fel sem dühített a hozzászólásod. Innentől kezdve a felvetésed, miszerint képtelen vagyok a tárgyilagosságra, inkább nálad érződik. Mi szerint te máris személyeskedésnek és gúnyolódásnak vetted a hozzászólásom, ami csakis és kizárólag a hozzászólásodra reflektált, a személyed meg sincs említve benne, egészen a legutolsó bekezdésig, ami a tisztelet kikérése.