Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, intelligencia, hahó?
Némileg értelmetlen a kérdés. Egyértelmű hogy vannak olyan nők akiknek az intelligencia, műveltség fontos, de miért szorult ez ennyire háttérbe? Huszon évesen nem tudok egy nőt sem találni akit ne tartanék gyerekesnek, hol ott én is messze vagyok attól a szinttől, amit értelmiséginek neveznek.
Olvasom itt a kérdéséket, tele hülye gyerekes dolgokkal, korombeliek már is ott hagyták az iskolát és dolgoznak, egyetemen ugyanilyen ilyen hülye gyerekek, ahol minden a buli és az ivászat körül mozog. Kicsit kétségbeejtő, a világnak már nem érték a tudás?
#89
Miért ne érteném? Én értenem. Csak mivel nem lehetünk biztosak se az én véleményemben, sem pedig a másikéban, ezért az a vélemény nyer, aki biztosítani tudja magát. Ez olyan mint a bizonyítások? Ki tudja melyik tökéletes, és melyik az ami habár működik, van olyan környezet, amiben már nem. De alkalmazzuk, mert a bizonyítása következetes és nincs megcáfolva. Na már most, ha nem cáfolnak meg engem, és én amellett, hogy bebizonyítom a saját mondani valóm, még meg is cáfolom a másik tézisét, következik, hogy kettőnk közül, ott és akkor az és nézőpontom helyességének a valószínűsége nagyobb.
Amúgy meg elég sok dolgot meglehet mérni, s meg is mérnek. Ez csak egy példa volt, elvi dolgokról beszélünk, az abszolút a szellemvilágában mozog, ahol az érzékszervek igen csak hasztalanok. Én még mindig nem gondolom magamról közel sem, hogy hibátlan vagyok. Hányszor kell leírni? :O Ez is pl. Már legalább a tizedik ember jön azzal, hogy én felsőbbrendűnek, hibátlannak gondolom magam, aki arrogáns és nárcisztikus, pedig tudom, hogy nem vagyok az!
Én nem húztam le azokat a költőket s nem is nézem le, mindössze én személy szerint nem szeretem.
"Már nem emlékszem pontosan, de mondtál egy mondást, amit kvázi te kreáltál és később még idézed is saját magad mondását, mintha egy elfogadott, ismert igazság lenne válaszként valakinek."
Igazam van, de nem emlékszem pontosan miért, de igazam van, fogadd el. Ez is kvázi ilyen. Másold be kérlek melyikre gondoltál, mert ha igazad is van, akkor szeretném látni, hogy hol csináltam ezt, mert ha tényleg ez történt, akkor nekem sem tetszik.
Én nem vagyok taszító a nőknek még mindig. Én nekem taszítóak a nők. Hihetetlen igaz? :O Én nem gondolom, hogy taszító az intelligenciám. Azt gondolom, hogy engem taszít ha valaki buta, miért menő butának lenni?
Szóval tilos Nietzschéről beszélnem, mert akkor csak villogtatok. Ez abszolút konzekvens :D
Olyasmit akartam hozzáfűzni, mint a #86-os válasz. Miből gondolod, hogy a ceruza, amit te pirosnak látsz, a valóságban is piros, és nem te vagy a színtévesztő? Egyetemes igazság még ha létezik is, senki sincs a birtokában, az objektivitásra maximum törekedni lehet. Oké, tekintsd a saját álláspontodat igaznak mindaddig, amíg valaki másnak nem sikerül bebizonyítania számodra, hogy mégiscsak kék az a ceruza, viszont akkor halld is meg, amit el próbálnak mondani neked. Ne gondold, hogy ismersz valakit, mint egyént, csak mert van néhány közös vonása egy olyan embercsoporttal (mert úgy látom, te azokban szeretsz gondolkodni), amelynek a viselkedésében már megfigyeltél általános mintákat.
A pszichológusos beszólás tényleg elég offenzívre sikeredett, bár lehet, csak azért érint érzékenyen, mert jártam én is soknál, mégsem zártak még be.
86os vagyok. Sajnálom, hogy nem értetted meg azt, amit ezzel a példával érzékeltetni akartam (pedig úgy tünik nem én fogalmaztam bonyolultan, hiszen az előttem lévő válaszoló megértette). Ahogy látom tipikusan az az embertípus vagy, aki nem tudja (vagy nem akarja) meghallani azt, amit mások mondanak neki, az ilyennel sajnos nem lehet konstruktív vitákba belebonyolodni, éppen ezért nem fogok rámutatni arra, hogy még milyen pontokban vérzik a gondolatmeneted, mivel valószínüleg nem érne el téged az üzenet.
Írásodból ítélve olyan ember lehetsz, aki a magánéletben ért kudarcaiért kénytelen felelősséget vállalni, így azt inkább másra hárítja át (nem én taszítom a nőket, hanem ők engem gyönyörűen kifejezi ezt - nem én megyek szembe a forgalommal, hanem a forgalom jön velem szembe esete), a figyelem hiányát pedig jól csengő, nyakatekert, ámde semmitmondó gondolatmenetek kinyilvánításával próbálja pótolni.
Ha nem haragszol, tovább nem vesztegetném az időmet arra, hogy egy olyan embernek adjak tanácsot, akinek süket a füle. Aki befogadó erre, az megérti, miről beszélek, tőled valószínűleg újabb sértődött passzív-agresszív választ fogok kapni, de legyen így. Remélem egy nap megtanulod, hogy mik azok a területek, ahol a racionális gondolkodás előnyt jelent, és hol okoz több bonyodalmat. Sok sikert az életben!
"Egyébként már réges régen nem kéne pszichológushoz járnom és a drága doktor nő minden tizedik alkalom után leakar rázni, én ragaszkodom hozzá. " = Felelősségelhárítás
"ahelyett, hogy nem lennél idióta, inkább ide jössz és jól megmutatod, hogy mennyire az vagy" = érvek hiányában személyeskedés, sértegetés
"Igazam van, de nem emlékszem pontosan miért, de igazam van, fogadd el" = nagymértékű arrogancia, félelem a másik érveinek esetleges bebizonyosodásától
"Én nem vagyok taszító a nőknek még mindig. Én nekem taszítóak a nők." = Felelősségelhárítás
"Szóval tilos Nietzschéről beszélnem, mert akkor csak villogtatok" = szókiforgatás
Itt a lényeg, nem kell erről oldalakat írni ;)
#93
Azért ez beszédes. Leírsz valamit, én megértem, majd mintha tudomásul sem vennéd ezt, leírod még egyszer. Én továbbra is megértem, és leírom mi a baj vele:
"Csak mivel nem lehetünk biztosak se az én véleményemben, sem pedig a másikéban, ezért az a vélemény nyer, aki biztosítani tudja magát. Ez olyan mint a bizonyítások? Ki tudja melyik tökéletes, és melyik az ami habár működik, van olyan környezet, amiben már nem. De alkalmazzuk, mert a bizonyítása következetes és nincs megcáfolva. Na már most, ha nem cáfolnak meg engem, és én amellett, hogy bebizonyítom a saját mondani valóm, még meg is cáfolom a másik tézisét, következik, hogy kettőnk közül, ott és akkor az és nézőpontom helyességének a valószínűsége nagyobb."
Erre te megint leírod, hogy nem értem, azt nem mondod el miért nem - valószínűleg azért nem értem, mert nem bólogatok rá, igaz? - de nem értem.
Aztán megint jön ez a találgatás, amivel semmi baj, én is igen gyakran ítélkezem, viszont szoktam mondani, hogy ezt csak akkor tanácsos, ha igazad is van, másképp igen kellemetlen. Nyilván voltak az életemben "kudarcok", de ami azt illeti, most egyáltalán nem azt az időszakomat élen. Kiválóan alakul az életem. Próbálkozhatsz persze jobb híján számba adni valami komplexust, vagy hogy kompenzálok de nem. Egyébként a pszichológusom is megmondta, hogy nem vagyok sem arrogáns, sem pedig egomán. Ő nyilván jobban ért hozzá és több ideje volt ez kianalizálni, mint itt pár sértődött embernek. Nyakatekert semmitmondó? Hol, melyek, mik és miért? Megint üres szavak.
Én nem haragszom, eddig is igen tartalmatlan volt a gondolatod, olyan identitástalan. Ha létezik ilyen szó. Továbbra is leírom, hogy az én fülem nem süket, nem vagyok sértődött és még csak fel sem idegesítettél, tehát agresszív sem vagyok. Egyszer majd sikerül felfogni. Előny? Egy játékban csalni előnyt jelent, ettől még nem fogok csalni. Egyébként meg nem tudom.
"Egyébként már réges régen nem kéne pszichológushoz járnom és a drága doktor nő minden tizedik alkalom után leakar rázni, én ragaszkodom hozzá. " = Felelősségelhárítás
Miért lenne felelősséghárítás, ha így van? Én akarok járni, nem pedig ő akarja. Kvázi ez nem is felelősség hárítás, hanem épp az ellenkezője. Én felelek az egészségemért, nem pedig ő, ezért járok hozzá. Javítsd ki BULLSHIT-re.
"ahelyett, hogy nem lennél idióta, inkább ide jössz és jól megmutatod, hogy mennyire az vagy" = érvek hiányában személyeskedés, sértegetés
Személyeskedés és sértegetés, de nem érvek hiányában. Érvek elhangoztak és elhangzanak továbbra is, valószínűleg csak lusta voltam. Nem leírni, hanem kigondolni az érveket.
""Igazam van, de nem emlékszem pontosan miért, de igazam van, fogadd el" = nagymértékű arrogancia, félelem a másik érveinek esetleges bebizonyosodásától"
Na ez eszméletlen nagy hülyeség. Megmutatni, hogy a másik gondolata miért téves, az mióta félelem? Még az arroganciát talán elfogadom, mert persze kereshettem volna szebb eszközt is az arroganciánál, dehogy félelem. Leírom, hogy miért hülyeség a másik érve és utána félek ettől a hülyeségtől? Ah, még következetes is!
"Én nem vagyok taszító a nőknek még mindig. Én nekem taszítóak a nők." = Felelősségelhárítás
Itt kire hárítom megint a felelősséget? Magamra? Ez hanyadik BULLSHIT?
""Szóval tilos Nietzschéről beszélnem, mert akkor csak villogtatok" = szókiforgatás"
Megint szókiforgatás. Azért mert így már nem tetszik a gondolatod. Pedig ez van a gondolatod mögött.
"Egy szubjektívabb véleményem pedig, hogy nagy emberek nevével dobálozni - mint például Nietzsche - röhejes villogtatása az (látszat) intelligenciának és inkább visszafele is sül el."
Én nem dobálóztam nagy emberek neveivel, Nietzschét említettem meg, mert ad1 nagyhatással volt rám, ad2 mert sokszor az ő gondolatait közvetítem, így nem lenne szép, úgy tenni mintha azok sajátjaim lennének. Te ennek ellenére mégis azt írtad, hogy én dobálózok nagy emberek neveivel. Ergo ez az! Tehát, akkor nem lehet megemlíteni egy nagy ember nevét, mert akkor én ilyen dobálózó - az intelligencia LÁTSZATÁT(bár kérdés milyen látszat az amit értenek és használnak) - hányom vetem össze-vissza. Most akkor mit is forgattam ki? Mást mondtál igaz, de a gondolat ami a mondatot ihlette, emögött is megáll. Látod, ezt mondtam, amikor a gondolatokat valaki nem szegmentáltan kezeli, hanem "univerzálisan". Te még magadat sem érted és így próbálsz engem oktatni. Szánalmas.
„Mindig ezzel a hülye példával jövök. Ha vagyunk ketten és leteszek eléd egy piros ceruzát, az piros lesz. Attól függetlenül, hogy te azt mondod, hogy kék, hogy kéknek látod, az én véleményemtől is függetlenül. Én nem azért mondom, hogy piros, mert ez az én saját igazságom. Én azért mondom, hogy piros, mert piros, ez a világ igazsága.”
A piros ceruza mibenléte maga egy tény, amit nem lehet máshogyan vizsgálni, mint ami. Azonban az, hogy tetszik-e neked a piros ceruza, szereted-e a színét, a formáját, tapintását, stb., az már egyéni megítélés kérdése. Ha valamiről véleményt alkotsz, azt a saját gondolataid, tapasztalataid, értékrended, elképzeléseid alapján teszed (ideális esetben). Ezért ilyen szempontból a ceruzás hasonlatod nem állja meg a helyét, mert annak a megítéléséhez, hogy maga a tárgy mi, nem kell, hogy közrejátsszon az értékrended, tapasztalataid, elképzeléseid, stb., csak szimplán az, amit egyszer már megtanultál gyerekkorodban, azaz, hogy hogyan hívják az előtted lévő tárgyat.
Amikor viszont valamiről véleményt alkotsz, az általában szubjektív. Más hatások érnek téged, más hatások érik az eltérő környezetből származó, eltérő családi hátterű embereket, a különböző oktatásban részesülőket, stb.. Ezért is van, hogy van, akinek lényeges az intelligencia, másoknak pedig nem fontos tényező. Ha azt látod, olyan környezetben nősz fel, ahol soha nem fektettek nagyobb hangsúlyt arra, hogy művelődjön valaki, hogy értelmesen beszélje meg a dolgokat, és nem is tapasztalt hasonlót sem maga körül, akkor nyilván ő is egy olyan emberré válik, akinek nem lesz igénye ilyesmire. De ettől még változhat, ha más közegbe kerül, megismer olyan embereket, akiknek az eddig általa tapasztaltaktól eltérő a véleménye, vagy olvas valamit, ami elgondolkodtatja valamivel kapcsolatban, amiről eddig mást gondolt, egyéb külső hatások érik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!