Szerintetek az intelligenciabeli különbség mennyire lehet hosszútávon probléma egy kapcsolatban?

Nos, én is úgy vagyok, hogy nem zavarna, ha különböző dolgokban másképp gondolkozna, csak gondolkozna valahogy dolgokról, hogy a kommunikáció ne abból álljon, hogy én beszélek valamiről a falaknak (és neki), ő meg mosolyog cukin, majd két mondatom között eszébe jut, hogy vajon milyen ruhát vegyen fel a hétvégi ünnepségre...

Az a furcsa, hogy amúgy teljesen élhető a dolog az egész kapcsolat egyszerű szinten, nyugis, békés, és kellemes, konfliktuskezelés szempontjából tökéletesen lehet kommunikálni vele (nem azért, mert mindig igazat adna, én is ugyanúgy hajlok dolgok felé, ha látom szeretne valamit, nem élek vissza), tökéletesen együtt lehet működni vele, de sokszor az az érzésem van, mintha egy kutyám lenne, akit meg lehet simogatni, szeretgetni és beszélni hozzá, de ő nem beszél (csak nagyon szűk témákról), mert az egy kutya, az ember legjobb barátja, aki melletted van.

Úgy tudnám összefoglalni, hogy "egyszerű" a szó jó és rossz értelmében egyaránt.

Sajnálom ezt, mert amúgy ezt leszámítva a többi téren eddigi legjobb párkapcsolatom (és magasra tette az exem a lécet az "utódjának"), de elgondolkoztam, hogy ez mennyire működik hosszabb távon, mert nekem igényem lenne mindenféle jellegű kommunikációra, információcserékre, és mellette kicsit "szomjas" maradok ilyen téren.

#9

Alkalmazkodó, hajlandó tanulni (legalábbis próbál úgy csinálni), felnéz rám. Még nagyon az elején van a dolog, habár ő már szerelemről beszél, részemről egyelőre egy erős vonzódás, de szerelemnek még nem nevezném, ez a különbség miatt kicsit félek "elengedni magam" ilyen szempontból. El tudom képzelni anyának, és szerintem követne mostani fejével, később aztán kitudja. Neki nem terhes a különbség, ha nem mondom, neki fel sem tűnik, hogy probléma lenne.