Párom az anyjának panaszkodott, hogy nem főzök rá, jogos a felháborodásom?

Meg tudlak érteni, mivel nekem is nehéz sokszor összehozni a fősuli+ munka mellett. Vannak napok amikor reggeltől estig benn vagyok gyakorlaton és erőm sincs egyébhez mint bedőlni az ágyba. Mondjuk annyi ,,előnyöm" van, hogy én szeretek főzni, és ki is kapcsol ha épp az egyéb tennivalóimmal kapcsolatban épp nincs sürgős határidő, na meg pénzem se nagyon van a minden napos rendelésre:D pedig néha valóban egyszerűbb lenne.

Na de kompromisszumos megoldásként azt tudnám javasolni, hogy főzhetnétek ketten EGYÜTT, hogy ne csak a sült galambot várja hanem ő is tegyen érte. Továbbá, több napra előre is megfőzhetnétek egy ugyanazon ételből. És igazából nem annyival nagyobb vesződség nagyobb adagot főzni. Ha segíteni nem akar, akkor vessen magára, és érje be a kész kajával. Azért ne kelljen már felnőtt ember létére ennyire kiszolgálni.

A kedves párod is megtanulhatna főzni.

Elkényeztetett kis pötcs.

Milyen aranyos, hogy beosztjátok itt a kérdező idejét, mikor nem is neki kell a főtt kaja, hanem a csávónak. Miért nem a csávó naptárát lapozgatjátok?

Hát ha nekem ilyet szóvá tenne a párom, először nagyon kiröhögném, majd megfognám a kicsi kacsóját, bevezetném a konyhába és mondanám neki, hogy főzzön nyugodtan.

Én szeretek főzni, imádok mindenfélét kipróbálni, kísérletezgetni, de nincs az az isten, hogy hétköznap minden nap még munka után nekiálljak konyhatündért játszani, mert a ház ura vacsorát követel.

Ilyenkor mindig áldom drága anyósomat, hogy nem egy életképtelen mamlaszt nevelt.

"Kibäszott feministák."

Jajj, én olyan kedves meg rendes fiú vagyok, miért nem kellek egy nőnek sem? *nyaff-nyaff*

Kérdező, szerintem felejtős a csávó. Legalábbis hosszútávra ne tervezz vele, pláne nehogy szülj neki. Ez a kis összekoccanás anyóssal, meg a pici-buci-fiacskájával még most kutyafüle. Most még egyszerűbb lelépni, mint 10 év múlva kiégve, két gyerek után idegileg tönkremenve.

Nos ha a párodnak van valamilyen fizikai vagy mentális betegsége, ami miatt nem képes gondoskodni magáról, akkor nem jogos a felháborodásod.

Minden egyéb esetben tökéletesen igazad van. Egyébként nem semmi türelmed van. Ha egy ilyen produkció után, a párom azzal állna elém, hogy még én kérjek bocsánatot, biztos kiadtam volna az útját.