Csak én látom negatívan a nőket?

A vicc az egészben, hogy külsőre jó pasinak számítok, 14 éve sportolok, 2 egyetemet végeztem stb. Klasszikus nevelést kaptam a szüleimtől, és naiv húszas éveim elejéig hittem, hogy léteznek átlagosan helyes, de normális nők. Mint azt valószínűleg a legtöbb férfi már megtapasztalta, az ilyen átlag (nem a legszebbekről beszélek!) csinos, bájos nőkkel kapcsolatban kivétel nélkül negatív tapasztalataim vannak, az elmúlt években kb 400-500 lánnyal randiztam és mind droid futószalag nő volt. Mindig kibújt a szög a zsákból, a végtelen elvárások, önzés és hiúság. Persze mindegyik erősködik, hogy micsoda egyéniség, valójában 2 dologgal le tudom írni őket: 1. izgalmat és titokzatosságot várnak egy pasitól (ergo taktikával viszed őket ágyba) 2. full a szex az alfa és omega számukra, erre építenek mindent egy kapcsolatban (és még hogy a pasik szexcentrikusak...). Az ostoba kapcsolat-filozófiájukról inkább nem is beszélek. Most gyökereset váltottam, mert szándékosan egy molettebb, de azért arcra helyes lánnyal kezdtem ismerkedni. Hihetetlen, mekkora a különbség! Lelkes, jófej, megértő! (basszus ez a tulajdonság már-már kiveszett a nőkből), látom rajta, hogy tényleg értékeli az egyéniségemet is, nem csak a testem kell neki. És abszolút nőies. Rendben, molett, ezt aláírom, de úgy vagyok vele, inkább legyen tökéletlen, mint olyasvalaki, aki maximálisan kiakaszt az egyéniségével. Igazából valahogy ezt sejtettem: azok a nők, akik kevesebb figyelmet, rajongást kapnak, még rendelkeznek egyéniséggel és normális belső értékekkel. Rohadtul nem minden a külső...