Nekem miért nincs beleszólásom az abortuszba?

Nem értem mi köze a kis pénisznek a kotonhoz, de mindegy.

Lehet, hogy számodra nem szimpatikus módszer, de bizony az egyetlen olyan, amit a férfi tud alkalmazni (és megbízható).

Így hát igen is reklámozom azoknak, akik nem akarnak olyan helyzetbe kerülni, mint a kérdező.

Nem kell mindenkinek kotont használni, ha képes értelmesen megbeszélni a partnerével, hogy mit kezdene egy terhességgel, és meg tudják oldani a dolgokat gumi nélkül.

De az igen nagy hülyeség, hogy itt visítanak a gumi miatt, aztán meg sír a szájuk, hogy terhes a nő, és a szemét disznója még elvetetni sem akarja.

Ha ennyire nem szimpi a koton, akkor szimpatizálgasson az apasággal.

Oké, értem. De tovább sem értem minek magyarázol erről.

Én nem azt mondtam, hogy soha senki ne éljen nemi életet koton nélkül.

Én annyit mondtam, hogy nincs megegyezés abban, hogy egy nem kívánt terhesség esetén mit csinálna a két fél, és a férfi nem akar gyereket semmiképp, akkor húzzon kotont.

Az, hogy kicsi a farka, annak ehhez most nem sok köze van.

"Én annyit mondtam, hogy nincs megegyezés abban, hogy egy nem kívánt terhesség esetén mit csinálna a két fél, és a férfi nem akar gyereket semmiképp, akkor húzzon kotont. " - tudod, az a baj, hogy tök mindegy valójában, hogy van-e megegyezés vagy nincs - lehet, a Kérdezőéknél is szóba került a dolog - sajnos az embrió milliószor hatékonyabb tudatmódosító szer nők számára a heroin-meszkal keveréknél is...

Ezért kellene végre jogi úton szabályozni azt, hogy milyen körülmények között lehet, és milyen körülmények között nem lehet megítélni bírói úton az apaságot.

Persze a kérdést TUDOM, hogy az teszi piros kukoricává, hogy ezzel a gyerek jogilag priorizált helyzetét, pozitív diszkriminálását kellene felszámolni, illetve hát ezt jelentené a dolog, hisz ha a nő így is a kihordás és szülés mellett dönt, akkor a törvény azt szabályozná voltaképp, hogy melyik gyereknek nincs joga apához... szóval én tisztában vagyok a saját javaslatom neccesebb túlsó oldalával is. Emellett azt mondom, hogy jobb, mint a mai helyzet.

# 166: A kérdésben (105.) szereplő példa mindennapos eset, és adott esetben én a meglévő gyermeket nézném, nem a sejtcsomót (nem karrierről volt szó, hanem hogy el tudja-e tartani a család a már létező gyermeket).

Én ismerek olyan családot, aki olyan döntés elé kényszerült, hogy hazahozzák-e a kórházból az élettel összeegyeztethetlen fejlődési rendellenességgel született újszülöttjüket, akiről tudták, hogy pár évig fog élni és 24 órás ápolásra szorul. Nem vitték haza, mert volt már egy 4 éves kislányuk, és az ő életét nézték! És teljesen megértem őket!

Miért utolsó, csak nem azért, mert TE ÍGY DÖNTÖTTÉL? Viszont, ha te dönthetsz valahogy, akkor ugye más is pont ugyanakkora joggal dönthet valahogy, mégpedig úgy, ami a saját személyiségéből következik. Mert ugye az alapkérdés az, hogy van-e jogunk egy embrió sorsát illető döntést hozni? És csak ha erre IGEN a válasz, utána jöhet a "hát, ha beteg" vagy "hát ha nem tudom eltartani" vagy "hát, ha túl sokan lennénk" vagy "hát, ha a tanulmányaim zavarnák", vagy "hát, ha a partnerem nem akarná" vagy bármi más egyéni válasz.

Ha erre a kérdésre "NEM" a válasz, akkor a "ha beteg" sincs...