Nekem miért nincs beleszólásom az abortuszba?

"De abban egyetértek, hogy senki ne dönthessen egy másik felnőtt ember életéről egyoldalúan."

És azt mégis hogy oldod meg?

Nem lehet félig elvetetni egy gyereket, félig meg megszülni!

Amíg a nők szülnek, addig az ő joguk a végső döntés. Meg lehet hallgatni az apukát, a nagyszülőket, a szomszéd néniit meg akárkit, de a végső döntést a nő hozza, mert az ő testében fejlődik a gyerek.

Majd ha az apuka hordja ki a gyereket, akkor ő fogja eldönteni (na persze ilyen nem lesz:D).

Addig meg fel kell fogni, hogy a szex következménye lehet a gyerek. Nem olyan bonyolult dolog ez.

ma 23:45 - ILYEN esetekben (szemben a közösen vállalt gyerek után szétmenő családdal) azt hiszem ez természetes, és mindjárt választ ad az előző "mi a különbség a nő abortusza..." c. kérdésedre is (úgy rémlik, te vetetted fel). Tudod, amíg az abortusz egy egyszeri (kétségtelen, lelki alkatból eredően van, akinél nagyon súlyos, de akkor is egyszeri) veszteség, amit utána lehet feldolgozni, ami kinek hetek, kinek évek... de a kényszer-apának élete minden pillanatában folyamatosan ott van, hogy a kudarcának kell adóznia, nincs befejezett történet, nincs felejtés és megnyugvás, nincs lehetőség a problémától eltávolodásra, neverending story van...

Te mit tennél, ha a férjed szeretőjét kellene eltartanod a következő 20 évben?

ma 23:49

hát igen....

nem lehet megunni a kérdezőt,aki fél a gyerekvállalástól,ezért inkább abortuszra próbálná rávenni a párját :))

A 105-ös kérdés torzít. HA tényleg az anya ÉLETÉT kell védeni, akkor jöhet az abortusz. Az életét!! Nem a nyugalmát, egzisztenciáját vagy karrierjét... Legyünk már egy kicsit objektívebbek...

Ja hogy 105-öske szerint le lehet puffantani az egyéves csecsemőt, mert zavarja az apa nyugalmát (nem tud szegény délután aludni a csecsemőtől)?! Ja az anya nem tud konditerembe járni, ezért kukába az újszülöttel? Mega LOL.

Nem, kedves 105, az apa nyugalma, karrierje meg egyeteme egy lapon sem említhető az élet csodájával!

"Tudod, amíg az abortusz egy egyszeri (kétségtelen, lelki alkatból eredően van, akinél nagyon súlyos, de akkor is egyszeri) veszteség, amit utána lehet feldolgozni, ami kinek hetek, kinek évek... de a kényszer-apának élete minden pillanatában folyamatosan ott van, hogy a kudarcának kell adóznia, nincs befejezett történet, nincs felejtés és megnyugvás, nincs lehetőség a problémától eltávolodásra, neverending story van... "

1. Rengeteg olyan nő van, aki soha a büdös életben nem tudja feldolgozni az abortuszt.

2. Az apának látnia sem kell a gyereket. A közelébe sem kell mennie. Rá sem kell néznie.

NEM lehet egy nőre rákényszeríteni, hogy kikaparják belőle a gyerekét! Ez van és kész, lehet beletörődni.

Javaslom, hogy tanuljátok meg használni az óvszert, ha nem tetszik a gyerekvállalás téma!

ma 00:01, a folyamatos óvszer-reklámozásodra már adtam választ, de megismétlem:

Ps: a koton egyébként szerintem egy nem priorizálandó eszköz, mert azokat hozza hátrányba a szexben, és ilyen módon a párkapcsolatban, akik amúgy is hátrányban vannak, kis intim méret, merevedési zavar, stresszesség, akármi... számomra meg az életben általában csak olyan dolgok fogadhatóak el, amelyek esélyt egyenlítenek ki...

Egyébként szerencsére tartós kapcsolatban a nők nagy része is utálja, az óvszer egyébként kiváló eszköz ALKALMI kapcsolatokban, a nemi betegségek ellen.

Arra is adtam már választ, hogy a férfi döntési joga NEM EGYENLŐ a nő abortuszra kényszerítésével, ld 23:20, most éppen #149. A nőt senki sem akarja abortuszra kényszeríteni, meg lehet nyugodni.