Nekem miért nincs beleszólásom az abortuszba?

"Mert ő lenne otthon a gyerekkel,nem te!

Ha nagyvárosban élsz,munka meg mindig van diákoknak,több mint a rendes,teljes órás" - hát izé, ma 20:44-es válaszoló, el tetszettél már gondolkodni azon, hogy milyen érzés lehet valakinek, ha az élete az olyanért hajtásról szól, amit nem akart??? Erre nem mehet rá szerinted valakinek az élete? Ettől nem lehet valaki kiégett, reményvesztett, depressziós? Miért mindig csak az a téma, hogy a nőnek milyen feldolgozni egy abortuszt, az miért nem téma soha ilyen kérdésnél, hogy a férfinak milyen feldolgozni egy az akarata ellenére megszületett gyereket?

Velem annakidején a férjem közölte, hogy ha valaha is gyerekkel akarnám "megfogni", akkor vállalná ugyan, kötelességtudatból, együtt is maradnánk, de egy életre elvesztené a bizalmát és talán meg is undorodna tőlem...

Eszembe nem jutott eljátszani a "jaj, bocs, terhes lettem" adut, mert én olyan kapcsolatba szerettem volna szülni, ahol mindkét fél szeretné a gyereket.

A gyerekhez két ember kell. Ha TE nem akarsz gyereket, akkor védekezzél TE. Mondta itt vki, hogy a fogamzásgátló megbízhatóbb. Igen, de a KETTŐ EGYÜTT még megbízhatóbb. A nő védi magát a tablettával, ha akarja, a férfi meg a gumival.

Ha nem képes felhúzni, akkor utólag ne visítson, mert megtehette volna.

Fel kellene fogni, hogy a szex egyik lehetséges következménye a gyerek. Talán nem csak dugni kellene egy kapcsolatban, hanem BESZÉLGETNI is.

Ha előre megbeszéltétek volna, hogy ki mit akar, ha esetleg mégis összejön a gyerek (mivel 100%-os módszer nincs), akkor

1. húzhattál volna kotont, ezzel még kisebbre csökkentve az esélyt

2. dönthettél volna gy, hogy nem vállalod a felelősséget és nem szexelsz vele

Csak magadnak köszönheted a kialakult helyzetet.

És nem, nincs beleszólásod. Még szex előtt lett volna, de azzal nem éltél.

A nő testében fejlődik a gyerek, őt kell megműteni, ergo az ő beleegyezése kell.

Téged sem visznek el elköttetésre akkor, ha te nem akarod. Így van?

Azért ez a fogamzásgátló + gumi kicsit beteges dolog, hiszen azért használok fogamzásgátlót egy tartós kapcsolatban, hogy ne kelljen gumizni (utálom, ha nem érzem a partnerem).

És hát bevallom, életemben nem egyszer szexeltem úgy, hogy nem örültem volna, ha abból gyerek lesz... sőt, többször szexeltem úgy, mint gyerek iránti vággyal...

Nem vagyok egy kimondott abortuszpárti (ezért védekezem normálisan, és érdekes módon amikor nem akartam, nem estem teherbe). Azért valljuk be, aki fogamzásgátló mellett esik teherbe, az vagy nagyon szerencsétlen, vagy nem szedte rendesen, vagy direkt csinálta...

Utolsó: Ezzel nincs is semmi gond, ha a két fél UGYANAZT akarja.

Ha ti előtte megbeszéltétek, hogy csak tabi és ha összejön a gyerek akkor megtartjátok/nem tartjátok meg, akkor oké.

De ha nem egyeznek az elképzelések, akkor nem túlzás a gumi és a tabi együtt.

Mert látod, ilyen helyzetek adódnak belőle.

Nem szoktam ezzel indítani a kapcsolataimban, hogy ugye nem lenne baj, ha teherbe esnék?! Inkább védekezünk...

És hát lássuk: egy nő életében általában 1-2 évet szán tervezett próbálkozásra. A fennmaradó időben csak gumival + fogamzásgátlóval szexelhet? Én ezt nem szeretném, gyűlölöm a gumit, és nem is alkalmaznám, mert van 0,01% esélye a nem kívánt terhességnek. Ennyi erővel autóba se üljek soha, mert balesetveszélyes...

Utolsó: Csak feltételezem te elmennél abortuszra, ha az a 0,1% te lennél. És gondolom a pasid is ezt akarja.

Azaz ti annak a tudatában vállalnátok be azt a 0,1%-os rizikót, hogy ha mégis beleesel, akkor mész abortuszra.

De ha vki nem akar abortuszt, akkor igen is annak megfelelően kell védekeznie.

Tévedsz, soha nem voltam abortuszpárti.

Viszont soha nem állítanék egy pasit sem kész tények elé.

Mostanra viszont már bizonyos körülmények között elmennék abortuszra nem kívánt terhesség esetén, ugyanis:

1. Van már gyermekem, és elsősorban érte vagyok felelős

2. Két spontán vetélésem volt, ezek után már kevésbé tekintem "szentnek" a magzati életet, mert megtapasztaltam, hogy a természet is szelektál

3. A terhességem és a szülésem nem volt problémamentes, hogy mindenáron vágyjak rá

4. Elváltam, szóval tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem jó az egy gyereknek, ha nem családban nő fel

Szóval az embrió érdekein kívül azért még számos egyéb érdeket is figyelembe vennék, és az alapján mérlegelnék.

Fiatalon azt mondtam, soha nem mennék abortuszra, de soha nem éltem felelőtlenül szexuális életet, ezért nem is volt rá szükség (a hormonális fogamzásgátlás bőven elég volt, önmagában is).