Manapság vannak "feleségnek való" lányok? Ha nincsenek, hogyan lehet ezt kezelni?

"Azzal nem értek egyet, hogy az erőszak jó motiváló eszköz. Mert rövidtávon működhet, hosszútávon nem vált ki tiszteletet az erőszak." Ezzel tökéletesen egyetértek. Nem azt írtam, hogy erőszakkal kell nevelni a gyereket, de a szülői szigor egyik megnyilvánulása a felemelt hangnem (ami igaz, nem egyenlő a nyers ordítozással, üvöltözéssel). Nem erőszakról beszéltem, mert akit így nevelnek, az sérül. A másik véglet sem jó - az sem válik előnyére valakinek később szvsz, ha mindent engednek neki, semmiben nem korlátozzák (erre írtam a szabados nevelést meg a másik "politikai jelzőt", biztos ezért lettem lepontozva :D, de attól még tény marad, tetszik vagy sem, hogy ez az eszmerendszer az, ami nyomatja a fejedbe, hogy Neked bizony jogaid vannak, a szüleid se merjék "korlátozni" ).

"Nem az kéne az ember egyetlen és legfontosabb célja legyen, hogy találjon egy lyukat..." Ez tökéletesen igaz, azonban a topicban pont azt kifogásolja mindenki, hogy férfinak és nőnek egyaránt ez jelenti lassan a párkapcsolatot. Senki nem azt hangoztatja itt, hogy az embernek lyukat kell találnia; arról van szó, van-e olyan, aki többet akar és több akar lenni ennél.

A család "kényszere" pedig szerintem ősi. A szocializáció során viszonylag hamar kialakult.

Rengeteg ideig mezőgazdasági társadalomban éltünk, ahol természetes volt, hogy a család együtt van, együtt dolgozik a földön, ami jó esetben (ha a földesúr is úgy akarja :)) aoáról fiúra száll. Aztán jött egy ehhez képest viszonylag rövid ideig tartó ipari társadalom, ahol kialakult, hogy a férfi dolgozik a gyárban, az asszony pedig a ház körül és vezeti a háztartást. A huszadik század végének-huszonegyedik század elejének remek találmánya a szolgáltató gazdaság és- társadalom. Ehhez valóban nincs "szükség" a családra, hiszen lehetővé teszi a szolgáltatások, a globalizált piaci berendezkedés révén, hogy mindent egyedül is elérhetsz (vásárolni meg ügyvédet fogadni szinte mindeni tud egyedül is). Ez a forma azonban valamiért "eltorzult", és SZERINTEM az embertől idegen. Az ember társas lény, aki rövid életű. A biológiája, a lelki alkata arra van berendezkedve, hogy viszonylag fiatalon alapítson családot (ami nem kizárólagosan a gyerekvállalást jelenti!). Persze mindig is voltak és lesznek kivételek, de nem attól lesz valaki egyéniség, különleges, ("celeb"), hogy nincs szüksége családra.

26/F

Kedves Kérdező!

"Ironikus, de azok a szülők, akik elmondják a véleményüket és hagyják a gyereket dönteni, általában sikeresebbek, mint akik ordítoznak meg tiltanak, fenyegetnek. (...)

Ha a gyerek ellenségnek látja a saját szüleit, kiben fog bízni?"

A felemelt hang nem egyenlő az üvöltözéssel, kiabálással, és egyáltalán nem a gyengeség jele - nem egy olyan eset van a környezetemben, amikor a főnök felemeli a hangját, és nem azért teszi, mert nincs tekintélye. A gyermek persze más. Egyáltalán nem hülye, sőt, gyorsabban tanul, mint egy felnőtt, de nem szabad elfelejteni, hogy mégis gyerek - kevés felelősség- és veszélyérzettel. Hagyni kell dönteni, ebben igazad van, de kell számára visszatartó erő. Felnőttek esetében ez a jog, törvény, gyermekeknél a szülői szó, vagy nagyon ritkán (!!!) az atyai pofon, ami nem egyenlő a halálra veréssel, sem azzal a suhintással, hogy utána véreset köpjön. Teszem azt, piszok tiszteletlenül beszél az anyjával - mert a környezetében, ahol már nagyon kevés a "jól nevelt" gyerek, ezt látja. Elmondod a véleményed, hogy ezt ezért meg ezért nem kéne, de van, amikor nem elég. NEM agyba-főbe kell verni ilyenkor, nem ütlegelni kell, de a szájára lehet csapni (és bízzunk benne, hogy nem jelent fel). Emberek milliárdjai felnőttek így, és tisztelték a szüleiket, nem láttak ellenséget bennük, mert, mint mondtam, a gyerek nem hülye. Feketét látsz és fehéret, végleteket; de az életben a legtöbb dolog szürke.

"...mellesleg az általad utált politikai rendszer pont az a rendszer, amit tökéletesnek hiszel. A kommunizmus nem a szabadságról szólt, bár sokszor hangzott el a szó, és bizonyos dolgokban szabadságot vallottak, de a gyakorlatban nem erről volt szó. Kisstílű propagandamunka rákenni egy politikai oldalra, ugyan is ebben a csúnya kommunizmusban felnevelt konzervatív lányok sokkal visszafogottabbak voltak, mint manapság." Ezt úgy, ahogy van, nem értem.

1.: Ha utálok valamit, nem hiszem tökéletesnek.

2.: A balliberalizmus nem egyenlő a kommunizmussal.

3.: A kommunizmus egyáltalán nem a szabadságról szólt, "alapító irata", a Kommunista Kiáltvány ráadásul erőszakra épít.

4.: A kommunizmusban "kiabáltak" a gyerekkel; néha még fülest is kapott (ami ugye nem egyenlő azzal, hogy megverik). Mégis, ahogy írod, sokkal visszafogottabbak voltak az emberek.

"Az a kérdés, hogy ki akar többet ennél, nagyon sánta, mert minden prosti feltenné a saját fejére a glóriát." Ez a kijelentés is sántít, és jól ki is csavartad a mondandómat :). Pont az a probléma gyökere, hogy sokan nem is akarnak többek lenni, mint egy lyuk, és a Hozzászólók arra próbálnak meg rájönni, nekik ez miért jó, vagy miért alakult így. Ebben a topicban senki olyan nem mentegette és dicsőítette magát, aki nem akar feleség és anya lenni.

"Az, hogy képtelenek vagyunk kezelni a szabadságunkat, nem a szabadság hiánya. Mert a részeg férj akkor is elverte az anyát/gyereket, amikor az nem tudott hová menekülni." Nem beszéltem a szabadság hiányáról, pont az ellenkezőjéről volt szó, túlzottan nagy lett a szabadság. Amit példának felhoztál, egyrészt nagyszerű, másrészt viszont esetlen szerintem, mert nincs sok köze a "korszellemhez" - iyen esetek politikai-társadalmi berendezkedéstől függetlenül, az emberi gyengeségből kifolyólag mindig is megtörténhettek, megtörténtek, megtörténnek és meg fognak történni; ellenben régen, a fene nagy "nekemjogaimvannak"-korszak előtt, a faluban az ilyen férfit jól elagyabugyálta a csendőr/rendőr/többi falubeli, és senkit nem ítéltek el önbíráskodásért, az ittas férj sem rohant azonnal ügyvédhez...

Az utolsó bekezdésedhez gratula, hatalmas igazság, 100%-ig egyetértek vele.

"Egyszerűen képtelen vagy gondolkodni, mert a fantáziád által feltüzelt érzelmeid beszélnek belőled. (...)nagyon sok nőre jellemző, képtelen a kritikát feldolgozni. Ez tipikus nőies viselkedés. Ugyanúgy ahogy a kombinálás és fantáziálás is."

A nők valóban az érzelem emberei, és a gondolkodásmódjuk is más. Ebből kifolyólag, máshogy közelítik meg és kommunikálják le a problémákat, mint a férfiak: mi erre azt mondjuk, hogy körülményes, légből kapott, túlkombinált. Ez valóban sokszor (nagyon sokszor :) zavaró (nagyon zavaró :)), de a nők egyszerűen így fejlődtek, ilyenek. Ahogy mi élünk-halunk a kocsikért, sportokért, fegyverekért, stb., és mi kendőzetlenül, számukra sokszor "közönségesen" fogalmazunk vagy fejezzük ki magunkat. Rengeteg férfi van, aki képes az említett nő tulajdonságot viszonylag könnyedén kezelni, és a női érzelmességet a saját hasznára fordítani - nem, nem kihasználni és megdugni, hanem pl. párkapcsolatban.

"Sajnálom, egy sornál többet nem voltam hajlandó olvasni, az is épp elég volt.

Mint mondtam ez az én kérdésem az én véleményemmel, ha nem tetszik, leírhatod, legfeljebb töröltetem, vagy nem olvasom el." Nem támadni akarlak, mert a nekem adott válaszaid értelmesek és kidolgozottak voltak, de ezek a mondatok pont arra utalnak, hogy nehezen viseled a kritikát. Hogyan érvelsz úgy, ha nem olvasol valamit végig? Persze, egy nőnek könnyebb az érzelmeire hatni, de ezt sem lehet úgy, hogy nem tudod, mire mit lépjél, mert nem ismered a véleményét...

26/F

Kedves Kérdező!

Te megint végleteket látsz, de számtalan fokozat létezik még, az életet úgy leegyszerűsíteni, hogy ez meg ez a gyengeség jele , meg így és így nem lehet(vagy hogy a nők többsége egyszerű gondolkodású), nem igazán érdemes. Meg kell ismerni alaposan a másikat - a másik nemet, helyzetet, stb. -, meg kell tapasztalni azt, amiről véleményt formálsz, akár a gyereknevelés, akár a női nem. Érdekes, vannak férfiak, akik egyszerűen sikeresek a nőknél, tapadnak rájuk a csajok, és - fura (?) módon ők nem azt hangoztatják, hogy a női nem egyszerű...

Nyilván nem tudok decibel értéket írni a felemelt hangnemhez, de mondjuk, ha hangosabban és hangsúlyosabban mondasz valamit, mint a hétköznapi beszédben, megfelel annak.

A jog és a törvény megintcsak nem egyenlő azzal, hogy börtönbe kerülsz, ez ismét sarkítás, csúsztatás, a végletekig leegyszerűsítés. Teszem azt, ha ellopsz egy csokit meg egy rágót a boltból, nem kerülsz börtönbe, ahogy a gyerek sem. Elmondhatod neki, hogy hogy ezzel fájdalmat és kárt okoz a másiknak (a bolt tulaja), de ha egyszer-kétszer megteszi ezután, és rácsapsz a kezére (nem ráb@szol, nem nyomorgatod meg), nem sérül se testileg, se lelkileg. A pofon valóban a gyengeség jele, ha folyamatos és egyetlen eszköz. Emberek milliárdjai nőttek fel úgy, hogy nagyritkán, de kaptak egy-egy fülest, mégis tisztelték a szüleiket. Tisztelni pedig azt tudod, akinek tekintélye van. (Ugyanakkor láttam én olyan gyereket, akit sosem ütött meg az apja, de még hangos szót sem kapott - nála pofátlanabb, beképzeltebb embert nem igazán ismerek, hírből sem tudja, mi az, hogy tisztelni a másikat).

Az ítélkezés szintén elferdítése a dolognak: azért, mert rászól a gyerekre, vagy rácsap a kezére, már ítélkezik felette??! Normális szülő-gyerek kapcsolatban föl sem merül ilyen.

"Ugyanakkor a hatalommal való visszaélésre nem jogosítanék fel senkit. Hiszen bármennyire is nehezen érthető, most ugyanúgy dicsőíted ezt, mint a kommunista diktatúrát."

Soha nem dicsőítettem a kommunista diktatúrát, szerintem ez egyértelműen le van írva, nem tudom, miből gondolod, pont az ellenkezője igaz rám. A hatalommal való visszaélésre sem buzdítottam senkit. Ha abból gondolod ezt, hogy a csendőr, stb megverte az ittas apát, az nem a hatalommal való visszaélés. Inkább arról volt szó, a többi falubeli férfi elintézte az ilyet (nem megölte vagy ronggyá verte!), a rendőrök mégsem vittek be senkit. Tetszik vagy sem neked, ebből a férfi jobban megtanulta, hogy legközelebb nem tesz ilyet, mint manapság...

Rengeteg a szöveg és nehéz kihámoznom a lényeget, annyiféle szálról beszélünk egymás mellett.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy a nagy nőcsábászok sem szeretik a nőket. Én ugyan nem feküdtem le több száz nővel, de azt gondolom, hogy többé kevésbé sikerült megismernem őket. Továbbá ismerek olyanokat, akik rengeteg nővel voltak.

Mindegyikünk érzi a jellemüknek a sekélyességét. Van, aki azt mondja, hogy robotok. Mindezt úgy, hogy több, mint 40 nővel feküdt le, nem is akármilyenekkel. Sajnos a kivételes nőket kell keresni és nem a női nem egészét kell szeretni.

Sosem tagadtam, hogy a férfiak nagyrészében is sok kifogásolható van. Épp úgy a nők nagy részében is.

Akárhogy is csűritek csavarjátok lehetne egy élhetőbb kultúránk, normális értékekkel. Talán sok ember másként viszonyulna a családhoz és hasonló dolgokhoz, ha a média és a közizlés ezt megtámogatná. Talán több alkalmas nőt is találnál.

A mai hiteltelen világban mindenkinek magának kell megtalálnia a maga igazát. Számomra ez egy évtizedbe tellett és még mindig nem vagyok a végén. Sok ember nem akar bejárni hasonló utat nekik kéne, hogy segítsen az élhető kultúra és értékrend.