Manapság vannak "feleségnek való" lányok? Ha nincsenek, hogyan lehet ezt kezelni?

Én is tudok főzni, takarítani és olvastam cikkeket, sőt könyveket a gyerekekről Férfiként!!! Ettől még nem leszek szolga.

És egyébként mit gondolsz, hogyan fog működni a háztartás, ha te nem tudsz főzni? Majd a férfi főzzön mindig? Vagy jó a gyereknek a mirelitszenny? Nem akarod boldoggá tenni egy jó étellel a gyerekedet, ha nem is férjedet? Nem akarod, hogy a gyereked szép rendezett körülmények között nőjjön fel? Ezért kéne takarítani. Csak a férfi takarítson, akkor, ha te nem tudsz? Mert valakinek kell.

Ez a baj veletek. Nem veszed észre, hogy ez a saját érdeked lenne és a gyerekedé!

Ezt hívják úgy, hogy nem alkalmas feleségnek és anyának. Ettől borsódzik a hátam. Csak tudnám mire a nagy önállóságotok, ha egyszer semmit sem értek vele.

Nagyon jó lesz neked, hogy nem vagy szolga, amikor ott leszel egyedül 45 évesen, vagy a többedik válás után, mert alkalmatlan voltál az anyai szerepre.

Kedves 69%-os Válaszoló!

Nem akarok ám belefolyni a vitátokba, és végtelenül tisztelem, hogy felvállalod a véleményed. Azzal, hogy 22 évesen még nem akarsz gyereket meg feleség és anya lenni, nincs is semmi baj. Borzasztó az, ha valaki még nem érzi készen magát a felelősségteljes szerepre, de mégis belevág...

Azonban, az, hogy tudsz főzni, takarítani, nem azt jelenti, hogy valakinek a szolgája vagy. Az a baj, hogy manapság az él jónéhány nő fejében, hogy ha megházasodsz, feleség és anya leszel, elveszted minden jogod, szabadságod, lehetőséged az érvényesülésre, lényegében házi rabszolga leszel. Ez azonban nem így van - ismerek házas- és jegyespárokat mind a húszas, mind a negyvenes korosztályból, ahol a nő végzi a házimunkát (nem arról van szó, hogy szálegyedül, a férfi semmit nem segít, de az oroszlánrészt mégis csak a nő végzi), mégsem rabszolga... Ahol van gyerek, ott ketten nevelik. Magyarán, jó házasságban, megfelelő férjjel nem rabszolga vagy, hanem boldog családanya és büszke háziasszony.

A nőkbe "bele van kódolva" (most megint jöhet a hurrogás, de attól még így van, ha tetszik, ha nem) az anyaszerep. Évezredeken keresztül ők tartották össze a családot, igényük volt rá. Ezt ideig-óráig el lehet nyomni, de előbb-utóbb az esetek legnagyobb részében (mondjuk 98%-ában :)) úgyis felbukkan. Rengeteg nő van, aki 35-40 éves kora után is egyedül van, nem a karriervágya miatt, és érzi a "hiányt". Ilyenkor pedig elkezd "kapkodni"; ha szerencséje van, talán férjhez megy, de mivel általában dunsztja sincs a háztartás vezetéséről, nem lesz a kapcsolat hosszú életű, ezt még fokozza a lehetőség, hogy a nagy kapkodásban talán nem is jó apa-jelöltet fogott ki.

A másik véglet, amikor valaki karriert épít (marketingigazgató, stb)., és úgy áll hozzá, hogy ha eredményeket ért el az életben, a párválasztással, gyerekneveléssel sem lesz gondja, majd agyból kitolja. A testére is van ideje (személyi edző), szóval ráér 40 év körül is. Ez azonban qrva nagy tévedés. Gyereket nem lehet "agyból" nevelni, mint ahogy a párodat sem egyedül agyból választod. Apát lehet, de milyen példát lát akkor majd a jövőben a gyerek. Ráadásul, egy bizonyos kor után elindulnak olyan leépítő folyamatok a nőben, amiket nem tud megakadályozni személyi edző, és a születő gyerek látja majd kárát. De ugye a karrierista nőnek egy beteg gyermek is belefér, azzal is számol... (?)

Bármelyik esetet is nézzük a kettőből, a vége legtöbbször az, hogy a nő 45 évesen még mindig egyedül van és nem boldog... Kivételek persze vannak, ha valaki egyáltalán nem akar gyereket meg férjet, és boldog egyedül, akkor is teljes az élete. Csak ilyenből ennyi idősen nagyon kevés van...

Summa summarum, nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem érsz rá, hiszen tényleg fiatal vagy még, mindössze annyit, vigyázz, nehogy késő legyen, és felejtsd el azt, hogy a nő egy gyerek és háztartás mellett szolga. Nem tagadom, hogy lemondással jár és rengeteg munkával, de sokan már csak akkor jönnek rá, hogy talán mégis meg kellett volna próbálni, amikor már késő.