Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?

ma 11:53 - Ne haragudj, de nem hiszem el, hogy valakinek ennyire "fura" a látásmódja, mint neked. Teljesen a feje tetejére állítod a dolgot, és kiforgatod - miért? Olyanokat mondasz, mint például: minek élni, hiszen meghalunk, hát miért nem öljük meg magunkat?

Csak annyira önző az, hogy "megpróbálja, hogy belészeress", mint az, hogy "nem engeded, hogy megpróbálhassa", sőt, még büntetnéd is érte, mert "ne próbálja már meg".

Mi ez a vérbosszús dolog? Akár szeret, akár nem, ha egy embert kínzol, megalázol, tönkreteszel, és tegyük fel, feljelentesz, akkor nincs az a szeretet (!), ami miatt ne vágna vissza. Őszintén, mit vársz? Feljelentenének, mondjuk, úgy, hogy Te, tegyük fel, jót akarsz, vagy akartál. Mivel igazságtalan az egész, azt ne mondd, hogy ne próbálnál visszavágni, mert azt nem hiszem. Elvégre, attól, hogy keres, már feljelentést tennél. Nem veszed észre, hogy voltaképp "agresszívabb", vagy kisebb tűréshatárú vagy, mint az a zaklató, akiről beszélsz? Ismered a szálkás-gerendás szólást, nem? Mérlegelj. És legyen empátiád.

Ha újra, és újra kikosaraznád, azaz mindig kikosaraznád, de veled maradna (haverként, barátként), akkor nem azt jelenti, hogy annyira szeret, hogy elfogadja ezt?

Ez nem becsületsértés, egyébként. Na azt ne mondd, hogy mindig lát és hall...

ma 15:31 - nem hinném. én csak el tudom képzelni mindkét fél helyében magam. és különben is. ez szimpla pszichológia, szerintem. volt egy lány, aki eléggé zaklatott. mit csináltam? magam mellett hagytam. beszéltünk, elmentem vele ide-oda. sosem utasítottam el. nem alkalmaztam se erőszakot, se bunkóságot, se ellenszenvet. tudod mi történt? pár hónap után még ő érezte "kellemetlennek" a közelségem. mind ott rontják el az emberek, mikor átmennek ellenségesbe (ha előtte nagyon jóban voltak), sőt, tiltó módba. ilyenkor az ember, még ha nem is annyira lelkesedik a másikért, elkezd küzdeni.

a másik: hogy miért vagyok a "zaklatók" oldalán? mert ők is emberek. és nem önzőbbek, mint mondjuk ti. miért? kifejtem.

nem akartok adni magatokból a másiknak. vagy megölnétek, vagy feljelentenétek, vagy még durvább dolgokat tennétek velük. miért? mert szimplán (jó esetben) csak a közelségetekre vágynak. és általában egy tényt elfelejtetek: a "jószándékú zaklatók" általában a szerelem miatt zaklatnak. ha éreztetek olyan szerelmet, hogy majdnem meghalnátok, ha tudnátok, hogy elszakítanak a másiktól, akkor megértitek, miért kapaszkodnak ezek az emberek az utolsó halovány reményfoszlányba. nem csak azért küzdenek, hogy a kapcsolatotok megmaradjon, hanem magukért is, vagy akár csak a szeretetért, ezért az igencsak fontos érzelemért.

a szerelem, szeretet nem olyan, hogy ki lehet kapcsolni. tudom, mondják azt a közhelyet, hogy "ha igazán szereted, elengeded". ez a szeretetre igaz, a szerelemre már nem. a szeretet egy tompa, stabil érzés, kötődés, a szerelem egy felfokozott, fojtogató, hol felemelő érzelem, ami egészen más, mint a szeretet. akit szeretsz, azért lehet tűzbe raknád a kezed, akibe szerelmes vagy, azért nem csak tűzbe raknád, de ha kell, le is vágnád a kezed.

ez nem holmi betegség, vagy kóros elmebaj, ez az olyan mértékű, igaz, és ritka szerelem, amit például shakespear-i drámákban olvashattok. ez nem csak ott létezik, a valóságban is.

tehát arra akarok rávilágítani, hogy ti is ugyanolyan önzőek vagytok, mint a zaklatók, annyi kivétellel, hogy a zaklató, legalábbis a ti szájízetek szerint fogalmazva... szóval a zaklatónak van pluszban egy dolog, amin nem tud változtatni: a szereteten. orvosi segítség, droghoz hasonlítás, meg betegesség, ugyan, ez már csak posztmodern kifogás...

értsétek meg, hogy ha ti nektek rosszul esik ez, rosszul esik az, mert nektek ez milyen érzés, és az milyen érzés, akkor kicsit váltsatok empatikus módra, és érezzétek, neki hogy esik ez, hogy esik az.

ami pedig a legrosszabb, nem tudjátok, mi lenne, ha nem ilyen dögvésszerűen viszolyognátok a másiktól. nagyon sok példa van saját életemből, mások életéből, hogy két, össze nem illő ember, aki közül vagy az egyik, vagy kölcsönösen utálták egymást, végül összejöttek. az élet kiszámíthatatlan dolgokat eredményezhet. a feljelentéssel, gyilkossággal, megveretéssel egy mesterséges, és közel sem természetes állapotot kreáltok, ami eltorzít mindent. az embert, az érzelmeket, a leendő jót.

bár gyorsan írtam, és lehet zavaros lett, remélem azért érthető. embernek tekintsétek a másikat, és gondoljatok bele az ő helyzetébe, hogy ti mit csinálnátok?

mert lehet mondani, hogy á, elfelejteném, á, letojnám, mi mind tudjuk, hogy nem így lenne...