Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?

ma 20:29 - ha néha bepróbálkozik, nem erőszakosan, azt ne vedd már annyira gondnak...

ma 22:38 - soha nem tudhatod meg azt, hogy mit váltana ki benne a hiánya, elvesztése, ha még nem tapasztaltad. lehet te is egykettőre megváltoznál. a szerelem, mint mondtam, nem kontrollált. én pedig annak a híve vagyok, hogy minden problémát meg lehet oldani, ha kell, akkor a büszkeségünk apró megcsorbítása árán. a közös érdek mindig jobb, mint az önérdek. érdekes ilyen példában leírni a dolgokat, de ő miért pont a D kategóriába akarna bújni? Na meg ez megint egy másik dolog. Mennyire voltál jóban ezzel a sráccal? Engem, a régebben említett lány, szeretett.

Ez elég egy érzéketlen dolog, és - ne haragudj - de nem is túl logikus. Hogy lehetne egy bűnözőt egy zaklatóval hasonlítgatni. A tolvaj a JAVAD AKARJA, a "zaklató" (innentől inkább nevezem udvarlónak, mert a zaklatás általában egy negatív, és rosszat sejtető dolog) a szerelmed. A tolvaj ELVENNE, az udvarló ADNA. A tolvajt nem te hívtad, de az udvarlóban nem véletlen alakultak ki olyan érzelmek, amilyenek. a tolvaj magának akar, az udvarló viszont kettőtöknek. nem hiheted, hogy egy ilyen udvarló csak magáért csinálja ezt, vagy azért, hogy rosszul légy. ha valaki szereti a másikat, akkor, ha bepróbálkozik, nem azért teszi, hogy neki legyen jó, hanem mindkettőnek, sőt, én esetemben már rég nekem volt a rossz, és amikor pl. megleptem, nem az munkálkodott bennem, hogy na, most emiatt mit kapok vissza cserébe, csak adnom kellett szeretet, és egész egyszerűen örömöt neki, mert tudtam mit szeret. hogy tudsz egy bűnözőt hasonlítani egy olyanra, mint aki szeret. mint mondtam, van tradicionális zaklatás, vagy közhelyes zaklatás. "én szeretlek, és szeretni fogsz te is, vagy pokollá teszem az életed". ez van a köztudatban zaklatásnak titulálva. vagy. "én szeretlek, de elhagytál, úgyhogy addig foglak kínozni, amíg be nem törsz, és nem jössz vissza hozzám könyörögve". én esetemben, és szerintem a te esetedben sem ez állt fenn.

de... tudod mit? akkor én is tudnálak hasonlítani bűnözőhöz (jó, nem téged, hanem aki pl. feljelenti a másikat, megvereti, megöli, stb)...

elvégre, azért a pár hónapért, amíg az adott személynek "kellemetlen" napjai voltak, a másik (a feljelentő, stb) képes lenne az udvarló egész életét, az egész nyamvadt életét elrabolni tőle, és ezt bizony vehetjük gyilkosságnak. és kit büntet jobban az állam? a tolvajt, vagy a gyilkost? mert ezt nem fogják fel sokan: amikor valaki megveret valakit, és maradandó sérülése marad... amikor valaki feljelent valakit, és évekig elhúzódó per lesz belőle, és mondjuk a végén még börtönbe is zárják... amikor valaki megöl valakit... akkor, a képzeletbeli bűnmérő mérleg szempillantás alatt átugrik az agresszor, ex-"szenvedő" oldalára.

ehhez csak ész kell. laza példa: gyerek keresi a másikat. beszél vele. ajándékot küld. néha megpróbál beszélni vele. ajándékot küld. keresi. bocsánatot kér. szerelmet vall, már megint. újból keresi a másikat. nézzük ebből mi a kára a másiknak : pár kínos helyzet, néha idegesség, harag, tehetetlenség, szomorúság. szóval semmi maradandó, semmi olyan, ami ne múlna el legrosszabb esetben pár hónapon belül. úgy gondolom, ez nem sok.

nézzük a másik oldalt: a gyereknek amúgy is gondja van azzal, hogy a szerelme (már) nem viszonzatlan, érzelmeit semmibe nézik. úgy érzi, ő a hibás, bizonyítania kell, jön a kisebbségi komplexus, önbizalomhiány. a visszautasítás újból ezt erősíti. az ajándékait kigúnyolják, nem veszik jó néven, ahogy pl. a másik hozzászóló írta, kidobják. tehát úgy érzi, nem elég jó, amit tesz, amit csinál. egyre jobban gyűlöli magát, miért nem képes arra, hogy a másik szeresse, mint rég, vagy jobban szeresse, mint eddig. kiteszi a lelkét, tálcán kínálja fel, erre a másik belehány, és felrúgja azt. kigúnyolja, bántja, alázza, stb.

és akkor ez még csak a kezdet, jön a brutál.

a. változat: megveretik. ez alapból megalázó, és a büszkeségen csorba, árulás érzése, és ugye attól ered, akit a legjobban szeret, mint mikor az ember gyerekkorában az anyukájának akar segíteni, összetöri az edényeket, az anyuka ráordít, megrugdossa, megveri, vagy szimplán csak porig alázza dühből. másrészt, ha maradandó, például fogak, vagy koponyatörés, vagy bármi, egész életre megmaradó seb, folyton emlékeztetni fogja erre, és KÉPTELEN lesz elfelejteni azt az embert, akit szeretett, és vele tette (míg a másiknak eddigre már csak egy homályos, rossz emlék lesz, vagy talán az sem). és akkor mi marad meg benne: hát ezt érdemlem azért, mert szerettem valakit. hogy szeressek így mást? lehet örökre nyomorék lesz, érzelmileg is.

b. változat: feljelentés. na ez sem piskóta. ugye évekig elhúzódó tárgyalások, meghurcolások, mintha az ember egy gyerekgyilkos, vagy egy mocskos pitiáner bűnöző lenne, alázás, meghurcolás, netán őrizetbe vétel, az egész történetet kiteregetve idegenek előtt, ügyvédi költségek, esetleg a büntetés költsége, vagy még rosszabb eset: elítélik, és börtönbe is kerül. miért? mert szeretett valakit. és egész életében lehet nem fog tudni olyan hivatást választani, amihez kell a büntetlen előélet. pl. katonaság, vagy nemzetbiztonságis. ráadásul a csajjal sem küzdhet, mert a "szegény, elesett kis nőcskét" a "aranyos, rendes rendőrkék, hatóság" megvédi.

c. gyilkosság, ugye ezt nem kell ecsetelnem...

és ugye ott van még a feljelentett, megvert, meggyilkolt családja. azok vajon mit érezhetnek? tegyük fel, mondjuk az anyja becsavarodik, vagy a családban épp, hogy nem az udvarló a fő kereső személy. lehet nem is neki ártasz, hanem pl. abszolút ártatlan embereknek. ugye érted ezt?

és még azt is kalkuláljuk bele, hogy az udvarló e tettein kívül egy produktív, másokat segítő ember? és most emiatt az egész miatt, mások, akik segítségre szorulnának, képtelen segítséget kapni egy olyan embertől, akiben megbízhattak, és akire számíthattak?

most mégis, melyik oldalnak nagyobb a "bűnlajstroma"? szerintem ezen is el lehetne gondolkodni néha...

nem őt. hanem alapból, akit zaklatónak titulálnak, vagy azokat, akiket a szeretetük miatt bántanak. mondom, nem ismerem a sráccal való háttered, miből, és hogy alakult ki. de egy ember nem fog csak úgy vaktában "rátapadni" valakire. ha pedig volt oka, hogy úgy rádtapadt, akkor ez is csak a "tetted következménye", nem?

megint csak a kölcsönösségről tudok írni egy keveset: ő miért viselje el, hogy kellemetlen helyzetbe hozod? elvégre, ugye itt volt az apukás sztori. az egész biztos, hogy én nem hagytam volna úgy szó nélkül, mint a srác.

miért viselje, és tűrje el más, hogy a szeretetéért bántást kap, vagy feljelentést? milyen alapon büntetnél (mondom, nem kell mindent magadra venni, csak ha mondjuk továbbmentél volna) egy pozitív érzésért, a szeretért valakit? mások majd megrohadnak egy cseppnyi szeretetért, vannak pedig olyanok, akik emiatt romba döntenének másokat.

a szerelmet nem lehet. szeretetet, gondolatot, tetteket, félelmet, haragot lehet. szerelmet nem lehet. de erre mondhatnám azt is, hogy az is megfordult a fejedben, hogy megölöd, mert annyira dühös voltál rá. és még szerencse, hogy apád közbelépett, mert megtetted volna.

én mindig hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek, ha azok az érzelmek pozitívak voltak. tehát: nem félelem, gyávaság, gyengeség, vagy önvédelmi mechanizmus.

elvárható, de hogy megtegye, abba nincs beleszólásod. ugyanannyi joga van kimondani azt, utána, hogy "de, igen", mint ahogy előtte neked a "nemet". ugyanannyi.

ahogy annak is számolnia kell a tettei következményével, aki önkényesen arra bírta, hogy a másik számoljon a tettei következményével. ez egy spirál, aminek akkor lesz vége, amikor az egyik kifullad.