Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?
Na ez a stáció: van egy pali. Haverok voltatok, majdnem összejöttetek, történt egy-két dolog. Végül a döntésed (azaz a lányé): nem. A pali próbálkozik, nagyon. Néha az idegetekre megy már. Tudjátok, hogy olyan szinten belétek van zúgva, hogy arra szó nincs. Viszont már kezd nagyon elegetek lenni belőle, ezért durva eszközökhöz nyúltok. Pl. megalázás, vagy sértegetés, önbizalomrombolás. Erre a pali néha visszavág, de mindig bocsánatot kér. Aztán, egész egyszerűen már tényleg idegesít titeket, de azért néha megmosolyogtat, és jólesik, amit mond, amit tesz értetek…
Viszont úgy érzitek, nem lehet teljes az életetek, ha mindig kapcsolatban vagy vele…
A kérdés, tönkretennétek az életét, ha, hiába kibírhatatlan, jószándékkal tesz mindent, szeretetből? Csak azért romba döntenétek az életét, hogy a tiétek jobb legyen? Hagynátok teljesen összeomolni, már-már megőrülni a hiányotoktól, szinte biztosra tudva, hogy bele fog halni, vagy maradandó károsodást szenvedni, ha nem elhagyjátok, hanem pl. megveretitek, fenyegetitetek?
Azaz meglépnétek azt a lépést (amibe bele fog halni, valószínűleg, vagy legalábbis tönkremenni, teljesen, és lehet becsavarodna), amivel tönkreteszitek, tudatában annak, hogy tényleg tönkre fog menni, miattatok, csakhogy megszabaduljatok tőle? Csakhogy nektek jobb legyen?
válasza:az apám nem akarta meggyőzni. el akarta távolítani a közelemből. sikerült.
és Te sem fogsz tudni engem emggyőzni arról, hogy kötelességem elviselni bárki rámerőszakolt, számomra terhes társaságát. akit látni akarok, ahhoz elmegyek, illetve elhívom magamhoz. vagy, ha már elmentem hozzá, viszonozhatja a látogatást külön hívás nélkül is, de persze akkor sem illik váratlanul érkezni.
válasza:
válasza: válasza:ma 01:12 - engem egy vadidegen (mert valószínű, hogy nem nagyon beszélgettek azelőtt) semmilyen eszközzel nem tudna rábírni, hogy mondjak le egy olyan emberről, aki nem mondta a szemembe, hogy mondjak le róla, megindokolva azt. egész egyszerűen ez két ember dolga - amint beavatkozik a harmadik, ez annak lesz kínos, aki nem tudja megoldani a problémát (tehát a passzív ellenállónak).
én csak emberségről beszélek. nézd. nem muszáj tisztességesen élni, elvek szerint, vagy "igaz emberként". lehet csalni, lopni, hazudni, ölni, erőszakolni, átverni, megvezetni, mert mondjuk az a könnyebb út, de nem feltétlen a jobb út.
a véleményem : amit teszel, abban nincs sok emberség. voltaképp önző vagy (hogy olyan mértékben, mint a volt zaklatód, vagy sem, nem tudom eldönteni). ami nem rosszabb, vagy gonoszabb bárki másnál, de nem emberségesebb.
ma 01:12 - mivel az ember változik, és lehet gyökeresen, ezért a kitartás, párkapcsolatban is bejöhet. vannak véletlenek.
ma 01:12 - ajándékot remény nélkül is lehet adni. arra jó, hogy, ha nem is most, vagy ha nem is tudatosan, de örömet okozok neki, és gondolok rá, és mert: kell. miért kell? mert a másik fontos.
válasza: válasza: válasza:"engem egy vadidegen (mert valószínű, hogy nem nagyon beszélgettek azelőtt) semmilyen eszközzel nem tudna rábírni, hogy mondjak le egy olyan emberről, aki nem mondta a szemembe, hogy mondjak le róla, megindokolva azt." én a szemébe mondtam, indokolni meg...mit kell ezen indokolni? nem, és kész. nem hivatolas kérvényt adott be, amit határozatban vagy végzésben kellene elutasítani...egyébként megint nem figyelsz a körülményekre: én egy 18 éves lány voltam, aki egyszerűen már mejd meg őrült a tehetetlen dühtől, hogy a falnak beszél. ezért vontam be egy "harmadikat" a saját édes apámat. egyébként kiváló a "rábíró képessége". nem mondom hogy manipulatív...de, az :) arra is rábírna bárkit, hogy ugorjon a Dunába. mondom, hogy ismerem, nem véletlenül neki szóltam...
nem ez volt az egyetlen fiú, aki egyoldalúan szerelmes volt belém. de a többi értett a szóból, és ők jártak jobban, mert mai napig barátok vagyunk, míg ezt az embert látni sem akarom soha többé. pl. volt egy embere apámnak, aki szintén belém volt esve. nekem is tetszett, de nem voltam szerelmes belé. de ő sose vetemedett volna arra, hogy zaklasson, egyszerű ember létére kulturáltabb és illemtudóbb volt, mint történetünk egyetemet végzett, állítólagos "úriember" hőse. és mi lett? próbálkozott, mondtam nem, de néztük egymást, mosolyogtunk egymásra, rámkacsintott, én vissza ennyi volt. tartott ez 1-2 hónapig, aztán megismert egy rendes lányt (én mutattam be őket, távoli rokonom), aki viszonozta is az érzéseit, összeházasodtak, nagyon szépen élnek, most várják a harmadik gyereküket (két lány után fiút :)). és a mai napig jóban vagyunk.
nos, akkor melyik stratégia volt is a jobb? a nyomulás, vagy a tudomásul vétel? már feltételezve, hogy a cél az volt, hogy minél jobb viszonyban legyünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!