Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?

Na ez a stáció: van egy pali. Haverok voltatok, majdnem összejöttetek, történt egy-két dolog. Végül a döntésed (azaz a lányé): nem. A pali próbálkozik, nagyon. Néha az idegetekre megy már. Tudjátok, hogy olyan szinten belétek van zúgva, hogy arra szó nincs. Viszont már kezd nagyon elegetek lenni belőle, ezért durva eszközökhöz nyúltok. Pl. megalázás, vagy sértegetés, önbizalomrombolás. Erre a pali néha visszavág, de mindig bocsánatot kér. Aztán, egész egyszerűen már tényleg idegesít titeket, de azért néha megmosolyogtat, és jólesik, amit mond, amit tesz értetek…

Viszont úgy érzitek, nem lehet teljes az életetek, ha mindig kapcsolatban vagy vele…

A kérdés, tönkretennétek az életét, ha, hiába kibírhatatlan, jószándékkal tesz mindent, szeretetből? Csak azért romba döntenétek az életét, hogy a tiétek jobb legyen? Hagynátok teljesen összeomolni, már-már megőrülni a hiányotoktól, szinte biztosra tudva, hogy bele fog halni, vagy maradandó károsodást szenvedni, ha nem elhagyjátok, hanem pl. megveretitek, fenyegetitetek?

Azaz meglépnétek azt a lépést (amibe bele fog halni, valószínűleg, vagy legalábbis tönkremenni, teljesen, és lehet becsavarodna), amivel tönkreteszitek, tudatában annak, hogy tényleg tönkre fog menni, miattatok, csakhogy megszabaduljatok tőle? Csakhogy nektek jobb legyen?