Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?

ma 23:10 - internet korában ez nehézkes.. mármint, előbb-utóbb úgyis rákukkant az adatlapodra. Lehet, Te így gondolnád, de lehet Ő nem. Én mindig a lassú felejtés híve voltam, nem a konnektorból rántsuk ki a cuccot. Minden embernek elmúlnak az érzelmei egyszer, vagy legalábbis átalakul. Miért kellene a legkegyetlenebb módon véget vetni neki.

ma 23:11 - Ez meglepő. Úgy látszik, ez emberfüggő. Egyébként a kérdés nem rám vonatkozik. Volt már hasonló dolog (mint írtam fentebb, a pattogó srácos), itt inkább csak az érdekel, mégis mennyire kegyetlenek és önzőek az emberek, és hányan helyezik mindenáron magukat mások felé. Mikor, és miért.

De akkor keresztkérdés: ha megölted volna, mit éreztél volna? Jobb lett volna? Nem kötötted volna ezzel még az emlékét is örökre magadhoz? Mert szerintem igen.

ma 23:13 - elvakult nem vagyok, az én régebbi történetemben én jópárszor hagytam a lányt, mégis újból és újból beszélgettünk, nem véletlen. itt nincs jólneveltségről szó, elég szabadszájú volt.

ma 23:17 - a te példád bizonyítja azt, ami miatt létrehoztam ezt a kérdést : az ember voltaképp állat. ha te, mondjuk, képes lennél egy embert diliházba küldeni azért, mert ő szintén szereti azt az embert, akit szeretsz, ergo te betegesebben önző vagy, mint az az ember, akit te tönkretennél, magyarán szólva: betegebb vagy. másrészt, gondolod, hogy a diliházban alapos kivizsgálás után nem jönnének rá, hogy a páciens nem beteg, csak valaki be akarta mártani? harmadrészt, amint kikerül a diliházból (mert ritka az, hogy egész életében csücsül bent valaki), szerinted - na nem rögtön - egy nap majd nem fog visszavágni azért, amit tettél, vagy, még jobb esetben: nem fog feljelentést tenni azért, amit tettél? egy embert nem lehet elintézni egy életre - ahhoz csak a halál az egyetlen út. és akit nem ölsz meg teljesen, annak olyan mértékű bosszú forrhat szívében, amit sem kiszámítani, sem előrelátni nem lehet.