Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leányok! Tönkretennétek egy olyan embert, aki titeket (már csak egyoldalúan) szeret?
Na ez a stáció: van egy pali. Haverok voltatok, majdnem összejöttetek, történt egy-két dolog. Végül a döntésed (azaz a lányé): nem. A pali próbálkozik, nagyon. Néha az idegetekre megy már. Tudjátok, hogy olyan szinten belétek van zúgva, hogy arra szó nincs. Viszont már kezd nagyon elegetek lenni belőle, ezért durva eszközökhöz nyúltok. Pl. megalázás, vagy sértegetés, önbizalomrombolás. Erre a pali néha visszavág, de mindig bocsánatot kér. Aztán, egész egyszerűen már tényleg idegesít titeket, de azért néha megmosolyogtat, és jólesik, amit mond, amit tesz értetek…
Viszont úgy érzitek, nem lehet teljes az életetek, ha mindig kapcsolatban vagy vele…
A kérdés, tönkretennétek az életét, ha, hiába kibírhatatlan, jószándékkal tesz mindent, szeretetből? Csak azért romba döntenétek az életét, hogy a tiétek jobb legyen? Hagynátok teljesen összeomolni, már-már megőrülni a hiányotoktól, szinte biztosra tudva, hogy bele fog halni, vagy maradandó károsodást szenvedni, ha nem elhagyjátok, hanem pl. megveretitek, fenyegetitetek?
Azaz meglépnétek azt a lépést (amibe bele fog halni, valószínűleg, vagy legalábbis tönkremenni, teljesen, és lehet becsavarodna), amivel tönkreteszitek, tudatában annak, hogy tényleg tönkre fog menni, miattatok, csakhogy megszabaduljatok tőle? Csakhogy nektek jobb legyen?
ő saját magát hozta kellemetlen helyzetbe. egyébként bemutattatta magát nekem egy kerti partyn, semmiségekről elbeszélgettem vele, de nem hívtam meg, és amikor randit kért, nemet mondtam. neki joga volt megkérdezni. nekem jogom volt nemet mondani. ezt el kell, hogy fogadja. nézd, ez olyan, hogy nekem pl. van egy lovam. nagyon szép, jól tanított, jó vérvonal. gondolom, hogy Neked adom, csupa szívjóságból. mondjuk Te azt mondod, nem fogadod el, mert az 50 nm-es panelban nem férne, meg egyébként is félsz a lovaktól ezek után minimum udvariatlanság tovább tukmálnom, nem?
"elvégre, ugye itt volt az apukás sztori. az egész biztos, hogy én nem hagytam volna úgy szó nélkül, mint a srác." mint írtam, nem tudom, mit mondott az apám. azt is írtam, hogy kizárt, hogy fenyegetőzött volna. szerintem annyiban hagytad volna. én ismerem az apámat.
és az, hogy Te nem tudod irányítani az érzelmeidet, nem azt jelenti, hogy lehetetlen. az, hogy én nem tudok 211 cm-t ugratni, de még 185-öt sem, az sem jelenti, hogy lehetetlen, azt jelenti, hogy én nem tudok.
szóval továbbra sem értem, miért kéne elviselnem egy idegen számomra kellemetlen közeledését, és miért nem tehetek lépéseket, ha a szép szóból, sőt, a durva szóból sem ért.
ma 00:16 - miért esik rosszul, ha valaki kifejezi irányodban? miért veszed "büntetésnek", vagy zavarónak? miért nem lehet ennek örülni?
na persze, kiprovokálja, ez jó indok. és mi van, ha tudatalatt arra "vágysz", hogy kiprovokálja, ezáltal keményebb eszközöket vethess be, erre kenve az indokot?
ma 00:22 - butaság. csak gondolj egyszerűbbre: spontán ölelés, vagy spontán gerincütés. nem mindegy. légy nyitottabb.
ma 00:24 - érdekes. így fura. nincs logikus magyarázata, miért kezdett bele. én az udvarlást sosem úgy kezdem, hogy megtetszik egy lány. puhatolózom, és csak utána indítok. ő meg voltaképp a semmiért? fura. semmi jel nem lehetett, amit félreért?
ha nagyon szeretnéd, én elfogadnám a lovat, még ha nehezen is kezelném. miért? egyszerű: mert, ha tehetem, és nem nagy áldozat, szívesen okozok másoknak örömöt, vagy jót. mivel mindenki, ösztönösen azt választaná, hogy nem, (mert x,y indok, ha persze nem lómániás) én már csak azért is azt mondanám, hogy igen, mert ezzel olyat tennék vele, amit más egész biztosan nem. ez olyan, hogy én annak a hajléktalannak is adok pénzt, aki látszik, hogy egy szava sem igaz (és ezt más is észreveszi, épp ezért nem adnak neki).
ha az apuka nem tud engem ész érvekkel meggyőzni, akkor aztán lehet, hogy egész éjszakás beszélgetés lett volna belőle.
de azért, mert te irányítani tudod az érzéseid, még nem jelenti azt, hogy ez nem azért van, mert talán nem olyan erősek. más az emberek vérmérséklete, és ez csak részben nevelés vagy önuralom. az érzelmek irányításánál pedig, mint mondtam, az olyat sosem vetem el, amiből mindkét félnek haszna származna.
azért ne tégy, mert egyszerűen, tegyük fel, lehet nem tehet róla. vegyük azt, hogy nem normális. akkor egy beteg embert bántasz. vegyük azt, hogy csak pillanatnyi elmezavara van, abból úgyis kigyógyul. és mert -bár közhely- az erőszak erőszakot szül. én csak akkor támogatom az erőszakot, ha a másik életét akarják elvenni. és azért erről nálad nem volt szó.
ma 00:26 - igen, de itt voltaképp a különbségről beszéltem, metaforaként, az "adás" kapcsán. ami jó, azt egész egyszerűen be kell fogadni, és hagyni, mert lehet, hogy pusztán ezzel jót okozol.
nem tudom, nem látok a fejébe. udvarias voltam és jó társalgó, de semmi személyesről nem beszéltünk.
egyébként apámmal ugyan nem társalogtál volna végig egy éjszakát, nagyon szűkszavú ember, és az ideje drága. nem pocsékolja :)
szóval álláspontod szerint puszta jóindulatból el kellett volna fogadnom az ajándékait és elviselni a társaságát? előbbivel hiú reményeket tápláltam volna benne, utóbbihoz semmi kedvem nem volt. megvolt a magam élete, amibe (ezt világosan megmondtam), nem tartozott bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!