Nem tudok túllépni azon, hogy a feleségemnek viszonya volt egy másik férfival. Van akinek ez sikerült? Hogyan?

"A Te eseted a "túl sokat adsz" helyzet mintapéldánya lehet szerintem: tényleg túl sokat adsz, és cserébe 'csak' kérsz. Így pedig elvész a tisztelet."

Én is épp egy olyan élethelyzetben vagyok, hogy pont ezzel a gondolattal birkózok. hetek, hónapok óta!

-Ha adok, miért kell cserébe kérnem is valamit?

-Miért kell kérnem, miért nem evidens a másiknak hogy bármiféle viszonzáson törje magát.

-Ha nem adok (elkerülentő a nő felől megmutatkozó leértékelést ), akkor hamarosan épp ezért lazul a kapcsolat. Hiszen rövidesen olyan gondolatok kezdenek kavarogni a fejében hogy rám nem lehet számítani, nem vagyok megbízható, ami viszont fontos férfi tulajdonság lenne.

-Ha csak akkor adok amikor kér? Nem jó ez sem. Sok nő olyan dacos, különösen a mai világban, mikor ők bizony minden férfi feladatot el tudnak látni, és be is akarják bizonyítani hogy nincs szükségük férfire. Ergo, nem fog kérni.

-Vagy adjak sokat, de cserébe ne kérjek hanem elvárjak, követeljek? Á.... ezt nem is magyarázom, ez sem jó.

"Az a baj, hogy amíg a konkrét miértre nincs válasz, addig nem tudjuk rendesen megbeszélni. "

Éppen ezért írtam korábban hogy tessék leültetni és kiszedni belőle. Ha nem megy tündi-bündi hangnemben akkor emelt decibellel. Már ne az lebegjen a szemed előtt hogy "jajj nem kiabálok vele, mert akkor megsértődik a kicsi lelke"

Aztán ki tudja, lehet ettől fogja összepisilni a lábszárát, némely nőnek ez kell hogy férfi légy a szemében.

(Persze az már szánalmas, nekem pl. olyan nő nem kéne akivel kiabálni kell ennek érdekében)

Jó a társaság.

Zseniálisat írtál "A férfi a karó, a nő meg a virág, ami feltekeredik rá"

Ha folyton utána mentél akkor elvesztetted a karó szerepet, hiszen hajladoztál.

Dehogy tapló! Inkább akkor nyers, kicsit kiszámíthatatlan. Sokat vergődtem én is.

Pl. Tudtam hogy ki akar menni Bécsbe a karácsonyi vásárra. Hetekkel előtte foglaltam szállást és csak előtte való este annyit mondtam, hogy másnap nem alszunk otthon.

Ebből érzi, hogy figyelek rá de az egész tőle függetlenül történt. Ott volt a varázslatos titkolózás, az izgalom.

Tényleg nagyon fontos lenne, hogy felismerje, kinyőgje, hogy ott miért érezte jól magát.

Ő saját magát árulta el, a gerincét azért mert ott neki jó volt. Te is avval aki mellett jól érzed magadt.

Egészbe bele fér az is, hogy most egy ideig külön vagytok. Férfi vagy, bele állsz. Most külön akarok lenni. Világ vége odébb van. 1 hét, hónap után donthetsz mashogy is. Természetesen ő is.

Voltam már én is megcsalva, tudom mit érzel. Engem a menyasszonyom csalt meg. Folyton kerestem a válaszokat de nem igazán segített semmi. Persze nagyon fájt hogy mással lefeküdt. Utólag kicsit másként látom a dolgokat.

Neked azért ennél komolyabb a helyzet mert családod van. Én nem lennék képes a gyerekeim mellől elköltözni. Szóval én a helyedben leülnék az asszonnyal és átbeszélném a dolgot. Igen, megcsalt, rendszeresen lefeküdt mással de ettől még nem dőlt össze a világ. Nem lenne ennyi szenvedés ilyen esetben ha nem az lenne az általános felfogás, hogy ha megcsalnak valakit akkor összeomlik a világ, ha én szenvedek akkor szenvedjen más is mert megérdemli. Én azt javaslom neked, hogy ne hibáztass senkit a saját magad érdekében. Hidd el attól, hogy lefeküdt mással még nagyon jó lehet az ágyban és nagyon jó anya is lehet. Ha ezen túlléptek és megbeszélitek lehet hogy sokkal jobb lesz a kapcsolatotok. Lehet barátként fogtok tekinteni egymásra és tovább nevelitek a gyerekeket. És lehet szex is amikor akarjátok.

Gondolj csak bele, az a másik pali tudta hogy veled is lefekszik és mégis jól érezte magát a feleségeddel. Azért utáltad meg mert becsapott és lefeküdt mással de attól mint nő nem változott, ugyanolyan jó lehet az ágyban. Nem undorodtál meg tőle csak nagyon haragszol rá, ennyi. Szedd össze magad, beszéld meg vele és szerezd vissza a családodat. A vesztes a másik férfi lesz és nem te. Adj neki esélyt. Ha még egyszer megismétli akkor elválsz tőle.

"Leültünk megbeszélni, de semmi értelmes választ nem kaptam, hogy miért tette."

Hányszor írjam még le hogy akkor b...zzz oda az asztalra de irdatlan módon. Ha kell emeld fel a hangod. Igenis tudnod kell, igenis el KELLLLL mondania hogy miért tett ilyet. Enélkül sokkal nehezebb lesz túllépned, akármi is lesz az irány.

Ember, legyél már egyszer egy ici-picikét önző, ne az legyen már a fontos hogy ő mit akar vagy mit nem. Nem mondja el mert nincs kedve, te meg annyiban hagyod és csendben továbbállsz.

Te tudod...

"Nagyot hibázott azzal hogy nem volt veled őszinte, nem mondta el mi hiányzik, inkább sunyi módon máshol kereste azt. Ami még nagyobb hiba, hogy még most is hazudik"

Utolsó mondat igaz! Én is így érzem (érzékelem), pedig nem ismerem egyikőtöket sem! De én is úgy gondolom, még mindig nem őszinte veled. Mintha félne tőled, a reakcióidtól, valamitől, amit valószínűleg teljesen átlát, tud - magában, de valami gátja van annak, hogy elmondja neked.

Nem szoktál esetleg alapból szigorú lenni vele szemben? Ismerek sok embert, aki igazat mond ugyan, de olyan módon, hogy az ember frászt kap tőle. Nagyon nem mindegy, mit és hogyan tálalsz, nőknél meg pláne, az igazság is lehet szörnyen frusztráló, ha közben lealázod a másikat. És lealázásként élhet meg olyat is, amiről neked fogalmad sincs, hogy az számára lealázás, mert nem mutatja, amit persze a naiv ember megint csak hazugságként értelmez,jön a gyanakvás, és kész is az ördögi kör, amiből nincs kiszállás. Puszta félreértések miatt!

Most biztos jönnek az olyan hozzászólások, hogy a megcsalásnál mi lehet megalázóbb, na ne mentegessük már a nőt...van ennél rosszabb, mint mindenki a saját baját tartja a legszörnyűbbnek.

Ha fontos neked a válasz, akkor mondd meg neki, hogy próbája őszintén elmondani, mi nem volt jó, mi hibázott benned, a párkapcsolatotokban, mert anélkül Te nem fogsz tudni továbblépni (vele vagy nélküle), neked erre szükséged van.

Amúgy általános hiba a párkapcsolatokban, még a több tíz éve tartókban is, hogy nem képesek egymással igazán őszinték lenni a felek. Sokan hiszik: ahogy megismerjük az embert, az olyan is marad haláláig. Hát tévedés, mert MINDENKI változik, ez törvényszerű. Ahogy a természetben is mindig változás van, úgy az emberekben is! És ez nem feltétlen rossz, csak más, de el kell tudni fogadni, hogy az ember változik és ha zavar bennünket valami, amiben változott az illető, akkor el kell tudni mondani. Aztán vagy képes változni, és akar is változni, meg is fog (de ne a másik emberért változzon, mert az megint önbecsapás!! Minden, ami ki van kényszerítve, az kérészéletű, és frusztrációhoz, önmagunkkal szembeni meghasonláshoz vezet, egy hiteltelen ember meg nem szeret azzal élni, aki ezt kikényszerítette belőle.)

Én amúgy simán el tudok valami olyasmit is képzelni a feleségedről, hogy pl. vadabb, gátlástalanabb szeretne lenni az ágyban, de tudja, hogy alkatilag erre Te képtelen vagy. Ez példa, mondom! És ekkor valóban igaz, hogy veled semmi baj nincs: hiszen Te pontosan olyan vagy, amilyennek lenned kell. Az is hazugság, ha ilyenkor magadra erőltetsz egy szereped, ami nagyon nem Te vagy. Ilyen esetben két dolog marad: válás, vagy nyitott kapcsolat.

De mondom, ezek mind-mind csak feltételezések, meg kellene ezekről kérdezned a feleségedet, és próbálj puhatolózni, ne csak annyit kérj tőle, hogy mondja el őszintén, mi hiányzott, mert nem fog tudni belekezdeni sem. Konkrét kérdéseket tegyél fel neki.