Megcsaltam a feleségem. A szerető azzal fenyeget, hogy elküldi a közös képeket a feleségemnek. Mit tegyek?

Te meg nyilván példás anyuka vagy, ismeretlenül szutyoknak nevezel más nőket. Remélem sikerül ezt a hozzáállást átadnod a gyermekeidnek.

Én ellépek innen, mert túl sok kielégítetlen háziasszony mászott elő a gyerekszobából.

Inkább próbálj meg válaszolni civilizált módon a dolgokra, nem pedig elmenekülni, amikor már nem tetszik a téma. Eddig semmire nem tudtál értelmes indokot adni, gyanítom, hogy nem vagy te nő. Egy nő sosem lenne képes leírni olyanokat, amiket te. Na akkor itt a lehetőség, indokold meg, hogy szerinted miért érvényesek ezen mondataid:

" Ez szex, a szexuális életemhez pedig annak van köze, akivel csinálom."

"Akinek gyereke van, az hordjon erényövet, vagy kössön csomót a farkára, mi? (Megnézném, ki az, aki 30-40-50 éven át ugyanazzal az egy emberrel szexel csak.)"

"Aki azt mondja, hogy megérdemli, az magyarázza már el, hogy kinek jó az, ha emiatt szétmegy a család!!!! A nőnek, aki egyedül marad x gyerekkel? Sose talál pasit 40 körül, aki elfogadná több gyerekkel. Anyagilag tönkremegy. A gyerekeknek? Két hetente egy-két napra láthatják az apjukat. A pasinak? Anyagilag tönkremegy, a gyerekeit alig látja."

Miért lenne joga az egyik félnek becsapni a másikat? Miért kötnek úgy házasságot, ha utána annak kötelékeiből kilépve máshol keresik a boldogságot, miközben hazudoznak? Ha annyira kell valakinek a szerető, miért nem közli a másikkal, hogy az eldönthesse, megmarad -e egy ilyen házasságban?

66.-oshoz:

Szerintem te hülye vagy! Azt hiszed, hogy a férjnek mindent lehet csinálni szabadon, csak mert "családfő"??

Szerinted teljesen helyénvaló az, ha elmegy otthonról egy másik nőhöz, azt hitegeti és utána dobja, mert úgy kezelte mint egy használt zsebkendőt? Biztos helyénvaló...

Gondolkodni kellett volna előbb, biztos vagyok benne, hogy a kérdező fejéhez nem tartottak fegyvert, hogy csalja meg a feleséget. Itt szerinted ki a hibás?

Nem egy ismerősöm van, aki ilyen helyzetben van, az egyikkel volt szerencsém beszélgetni is.

Nem tudott magyarázatot adni, hogy miért csalja az asszonyt, de ott sem akar válni mert ott a gyerek, ennek tetejében szereti a feleséget is, de ő azzal érvelt, hogy mindig amikor félredug, lelkifurdalása lesz és jobban szereti a feleségét.... SZEMÉTLÁDA!

akik nem tud bírni magával a házasságban az ne házasodjon és ne vállaljon gyereket... ha tönkrement a kapcsolat akkor válni kell, de semmi esetre sem megbántani és hitegetni.... ebben az esetben a kérdező megérdemli, hogy kiderüljön és az élete összeomoljon egy pillanat alatt. Gondolom erre nem gondolt egy percet sem, amikor éppen félrekefélt, nem számított neki a család, ahol a problémákat helyre lehet hozni, és nem menekülni kell. Gratulálok egy némelyik embernek!

Na jó, lássuk én hogy gondolom. A házasságban részt vevő felek nem egymás tulajdonosai. A félrelépés sosem csak egy ember hibája. A nőket nem kell kivont karddal védelmezni minden esetben, én is nő vagyok, hallok cifrákat, ami azt illeti, több nő ismerősöm van, aki félrekefél, mint amennyi férfi. A háttérről semmit nem tudtok. Tudjátok, hogy milyen az asszony? Mik az előzmények? Elképzeltek egy ideális világot, ahol szép kedves asszonyka, mosolygó vidám gyerekek várják haza apukát, futnak az ölébe, a gonosz ájtatos apuka pedig munkaidő után az asztalon döngeti a szeretőjét, aki amúgy szintén kedves, őszinte, naív pára, aki nem hibás, hisz azt gondolta, a férfi szereti őt. Igaz, így képzelitek? :) No. Leírok egy másik variációt. A férfi neje egy elhízott, lusta kedvetlen nőszemély, ahogy férj hazaér, elkezd zsémbeskedni vele (vedd már le a cipőd, hogy nézel ki, hoztál kenyeret? jó sokára jöttél) aztán panaszkodni (a Zolika már megint egyest kapott, ez a rohadt folt meg nem jön ki az ingemből) és kb egész este nem kérdez annyit se, milyen volt a férj napja. A férfi ezért hosszú vívódás után enged a kedves kolleginának, aki régóta fűzi, persze férj nem tudja, hogy kollegina csak azért nézte ki magának, mert megtetszett neki a BMW-je és a szép öltönyei, gondolja jó fogás lesz. ...

Mindkét sztori eltúlzott. De ugyan honnan tudjátok, hogy mi a háttér? Úgy ítélkeztek, ahogyan egy ideális helyzetben ítélkeznétek, VAGYIS ahogyan ti ítélnétek meg a saját párotokat egy ilyen helyzetben. De kár ilyen feldúltnak lenni, ő nem a ti férjetek. Ez egy másik eset.

Pont ez az, amit nem értesz és soha nem is fogsz: teljességgel lényegtelen a háttér, mert aki szeretőt akar tartani, az a legjobb körülmények között is megteszi. Ha pedig van benne egy kis gerinc, akkor rájön, hogy másra vágyik és ezt megbeszéli a feleségével, elválnak és máris minden rendben. De a kérdező is csak azért ment félre, hogy szerezzen egy kis plusz izgalmat, és most rájött hogy nem érte meg. A házassága véget ér, a gyerekeit alig látja majd. Utólag elkezdi értékelni azt, amit a házasságban kapott. Későn.

De mondom, nem értheted meg a ferde értékrendeddel, hogy az egész akkor tisztességes, ha mindkét fél tud mindenről, és elfogadja a feltételeket. Éppen ezért hibásak a példáid.

Igen, megteheti. És inkább mondd el előbb a feleségednek. Ez még mindig a jobbik megoldás.

És nem értem, miért hisztizel. Egy gerinctelen pondró voltál. Ahelyett, hogy elválnál a feleségedtől, ha már nem érzel iránta semmit, azt hiszed, teljesen megengedhető dolog, hogy más nővel hemperegj, őt is kihasználod, mint egy zsepit, és csodálkozol, ha ki van akadva? Jó, nem a legintelligensebb dolog a feleségednek képeket küldözgetnie, de annyiban megértem, hogy legalább ez egy pofon neked, hogy nem lehet semmit következmények nélkül csinálni. Ennek a ballépésednek igenis a családi béke lesz az ára. De még ezek után sem azért nézel magadba, mert erkölcstelen voltál, hanem azért bántad meg, mert jaj, lebuktál...

Ja, gyerek miatt együtt maradni házasságban hülyeség. A gyereknek sem jó, ha feszült otthon a viszony, vagy megtudja, hogy az apja csalja az anyját.

Teljesen biztos vagyok benne, mert egyrészt neveltetésem során mindig azt a példát láttam, hogy a házasságban élők jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A nagyszüleim, a szüleim, és én is ezt fogom tovább vinni, remélem a gyerekem is. Mert problémák mindig felmerülnek a házasságban, de azért vagyunk lelki társak, hogy a problémákat megoldjuk. Mivel mindig így álltunk hozzá, ezért eddig sikerült is. De még a kapcsolatunk elején, kb 18 évvel ezelőtt mindketten megfogadtuk a másiknak, hogy ha már elmúlt a szerelem és másra vágyunk, akkor azt elmondjuk, mert ez tisztességes. Már akkor tudatában voltunk, hogy aki másnál keresi a boldogságot, de a múltat sem hajlandó hátrahagyni, az magát is becsapja és sosem lesz boldog. A kérdező sem az, ehhez ismernem sem kell őt.

Szépen halad az életünk előre, közösen nézünk azonos célok felé, és ezért vagyunk boldogok. Ide nem kell senki más, főleg nem olyan emberek, akik ki tudja hány évesen még mindig csak annyit képesek kicsikarni maguknak, hogy megpróbálják más férjét vagy feleségét elcsábítani. Ismerek ilyet, és nő létére majdnem 40 évesen érzelmileg csak ennyit tud felmutatni.