Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

Maradjunk szerintem a józan ész talaján. Én a történet szereplőinek testbeszedevel egyáltalán nem szembesültem.

Mindazok, akik itt állást foglaltak, szerintem azok közül senki. Ezt tényleg csak a jó ég tudhatja, hogy mi lesz a vége.

Ajánlanám a tisztelt kérdező figyelmébe a lakoteruletileg illetékes családsegítő szolgálatot. Több hónapig, de akár évekig is eltarto huzavonara számítson.

Utolsó :te írtál már korábban hasonló hizzászólást? Akkor azt hittem, rossz helyre írtad.

Én nem gondolom, hogy a kérdezőnek segítség kéne, maximum egy jó pszichológius. De a gyerekek tekintetében úgy látom, nincs gond, hiszen az anyjuk továbbra is megszervezi a találkozókat, akkor is, ha a kérdező nem annyira akarja. Tanár vagyok, sok elvált szülővel és gyermekeikkel találkozom. Sajnos a gyerekek mindig haragszanak arra a félre, aki elhagyja őket. Van aki jobban viseli, de van olyan kislány az osztályból, aki már várja, hogy 14 éves legyen és akkor dönthet, hogy akar - e az apjához menni és ő nem akar. Anyagilag meg attól függ, a neje mikor unja meg, de mivel a kérdező nem egyik napról a másikra lett ilyen, ezért valószínű a feleség elég jól tűr.

"de mivel a kérdező nem egyik napról a másikra lett ilyen, ezért valószínű a feleség elég jól tűr."

Ezzel egyetértek. És a delikvens is tisztában van a felesége tűrőképességével. Ezért is tudta gyorsan lelkiismeretfurdalás nélkül választani a lelépést. Úgy játszik vele, mint macska az egérrel. És az asszony nem tűnik elég határozott jellemnek, hogy elküldje a búsba. Egy határozott, önbecsüléssel rendelkező nő már válna és kiharcolná a gyerekeknek járó pénzt is. És nem várna semmire, hanem végleg bezárná a pasas előtt a kiskaput. Ha elment, maradjon is ott. Tudom, tudom, a gyerekeknek még is csak az apjuk, na de ez milyen apa? Erre nincsen szükség mindenáron, hiszen csak a saját boldogulása számít neki.

Lehet megkövezni érte, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a felesége idővel nem fogadja vissza ezt a mihaszna farkat. Ezért nincsen elindítva a válás még. Jó lenne, ha nem lenne igazam, de rengeteg gyenge ember van, aki mesékben él. Hiába van előttük rengeteg példa, hogy a mihaszna, megbízhatatlan farok az mindig az marad. És az újra kezdésnél idővel mindig kiderül, hogy semmi sem változott, csak addig amíg a hűtlen delikvens képes volt színészkedni, amíg bírta. Az esetleges 1-2 kivétel nekem nem meggyőző. Túl nagy árat kell fizetni, időt, energiát, lelkibékét azért a második esélyért, aminél az esetek túlnyomó többségében borítékolható az ismételt csalódás. A jellem nem változtatható, az adott. A kérdezőnél is. 70 évesen is ugyanilyen szinten marad, tehát sosem lesz belőle érett, felelősségteljes, másokat is figyelembe vevő felnőtt ember. Eddig is csak használt mindenkit maga körül a saját céljai elérése érdekében. Igen, a kislányt is. Benne mondjuk emberére akadt, hiszen ő is használja, amíg el nem kopik az újdonság varázsa.

Nem ismerjük a feleségét, de a kérdező igen és valószínű tényleg arra hajt, hogy ő sem adja be a válást, mert ki tudja mit hoz a jövő. Ha viszont ezt gondolja, akkor meg nem biztos a kislány iránti érzéseiben, akkor mégsem akkora a szerelem?

Az viszont biztos, hogy a türelem véges. Vannak ilyen emberek, akik tűrnek, tűrnek és amíg tűrnek, addig jó, mert utána megtelik a pohár és vége lesz a jó világnak. Akkor nem fog már könyörögni a kérdezőnek és nem fog várni. Ez csak a kérdezőn múlik, hogy javít - e a hozzáállásán, elkezd - e végre fizetni vagy marad minden így, ahogy van. A feleségnek még friss ez a dolog és időre b a szüksége, lehet neki most könnyebb így, de nem tudhatjuk mikor sokall be. A kérdező egészen biztosan nem érzi még a vesztét, pedig abba rohan. Lehetne a felesége egy jó barátja is, lehetnének jó viszonyban, de ő most nem akar mást, csak a fiatal lányt és aki ezt nem támogatja, az hülye és gonosz.