Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

Anyámmal voltak konfliktusok, de úgy érzem, sikerült őket rendezni. Egyelőre a lány is velem lehet a lakásban, bár az első nap azt mondta, hogy csak én maradhatok, de megbeszéltük és minden maradt úgy, ahogy azelőtt,azaz úgy, amikor anyám még vidéken volt. A lány szülei azt mondták, mehetek hozzájuk is, ha akarok, nem lakni, hanem ugye ha kettesben akarunk lenni. Ez a része jó, boldog vagyok, igen, jó a szex is, jól érzem magam, szabad és független vagyok, végre éjjel és nappal együtt lehetünk.

A másik oldal már kevésbé szép. Ahogy írtam már, a nagyobbik gyerek nem áll velem szóba, azt kérdezi, hogy kötelező - e neki velem találkozni, mert ha nem, akkor van jobb dolga is. A kicsi eddig alapvetően együttműködő volt, bár sok a hangulatingadozás, sokszor agresszív vagy csúnyán beszél, máskor meg nem akarja, hogy hazajöjjek. Sajnos egy pár napja ő is mondogatja, hogy fáradt, hogy inkább haza szeretne menni, aztán kis idő múlva meg azt mondja, inkább marad. Sokszor sír vagy csak szomorú lesz. Többször nevezett engem seggfejnek, szemétnek, mikor ilyenek szavakat amúgy sosem használ.

A feleségem. Legalább 10 kilót fogyott, elképesztően jól néz ki, még mindig nagyon csinos. De ez önmagában nem elég ahhoz, hogy most azt mondjam, nem érte meg. Én ezt is írtam, eddig is vonzónak találtam, ezzel nem volt baj. Úgy érzem, hogy a lány, a barátnőm érzelmileg most többet tud nekem adni, jobban támogat. A nejem szerint ez baromság, azért érzem itt jól magam, mert nincsenek a gyerekek, nincsenek a mindennapi gondok.