Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

Nem, nem igazán. Anyám haragszik, ezért gyakorlatilag 2 - 3 hete nem voltunk este együtt a barátnőmmel, mert nem akarom anyámhoz felvinni, aki állandóan vitatkozik és problémázik. Egy alkalommal nappal meglátogattuk együtt anyám, de akkor meg az összes mocskos titkom a lányra öntötte, aki emiatt persze kiborult és sírt. Még ez ügyben nem látom a megoldást. Nappal továbbra is találkozunk, együtt vagyunk. Részemről a szerelem és vonzalom megvan, de a nehézségek is, hiszen most sem tudunk rendesen együtt lenni, most is ugyanolyan, mint régen, annyi a különbség, hogy nem kell titokban tartani.

A feleségem kitartóan evez a hajón, ami közben süllyed, rendezi a gyerekeket, a sulit és sportot nekik, a saját munkáját. A gyerekek dühösek, most már a kisebb is. Nem szívesen vannak velem, ha bele vannak, mondják a magukét, ami kicsit sem kedves. Azt mondják, szégyenlik, hogy ilyen apjuk van. A kisebbnek van egy egészségügyi gondja, a nejem szerint a stressz miatt is, most kezdődnek majd a kivizsgálások, addig nem is tud sportolni sem. Persze anyám szerint én tehetek erről is, mint mindenről, nem figyelek oda a gyerekekre, akik miattam lesznek betegek.

Sajnos anyám másképp áll a dolgokhoz, mint az elején. Az elején úgy tűnt, ha már ott kell laknom, akkor örül, hogy legalább nincs egyedül, van segítsége és van kivel beszélnie. De abban a kevés időben, ami sajnos összesen 2 nap volt, amikor még együtt lehettünk a barátnőmmel a lakásban, akkor anyám úgy látta, hogy mi nem foglalkozunk vele, tehát ennyi öröme sincs, állandóan azt mondja, hogy én nem segítek neki stb. Nem titkolt célja, mert elmondta, hogy vagy én vagy a lány unjuk meg ezt a hontalan életet.

Felvetettem egy családi esemény kapcsán, melyen a gyerekek és a feleségem, a testvérem és családja és anyám lesz jelen, hogy elhoznám a barátnőm, de mind anyám, mind a feleségem darabokra szedtek, hogy ő nem családtag és egyébként is mit gondolok? Nekem ennyire fontos, nekik meg senki. Egyáltalán nem is akarják megismerni. Anyám már ismeri, bár nem önként, de a testvérem is rendkívül ellenséges és azt mondta, hogy nekem nem muszáj mennem, ha nem akarok, igazából csak a gyerekeket akarja látni. Míg én komolyan gondolom a kapcsolatot, addig a többiek mind együtt egy csapatot alkotnak és együtt állítják, hogy én vagyok a hülye.

Mióta anyám ilyen kedvesen elmondta a lánynak a titkaim, köztük azt, hogy többször a gyerekekkel voltam és a feleségemmel, mivel ő is jelen volt, mikor a lánynak azt mondtam, hogy már hazamentem anyámhoz ( ebből is hiszti van, a gyerekek miatt is, de ha tudja, hogy jön a feleségem, akkor még inkább, így nem mindig mondom el, ha velük vagyok), így most kerülöm anyám. A lány azt mondta hozzá mehetünk aludni, de ő a szüleivel él, nem vágyom én annyira oda, de ha nem lesz más megoldás, akkor muszáj lesz élnem ezzel a lehetőséggel. Mondtam anyámnak, hogy én szeretem a lányt és vele akarok élni, erre meg azt mondta, olyan vagyok, mint egy óvodás, aki sorolja a kívánságait, miközben semmim sincs és ezek csak vágyak.

Az a szomorú, hogy én elmondtam mindenkinek, hogy én ezzel a lánnyal akarok új életet kezdeni és bár most teljesen hülyének néznek,majd ha idővel kialakul egy hosszabb távú kapcsolat és az jobb lesz, mint az előző volt, akkor majd mind meglátják, hogy mégis nekem volt igazam. Erre mindenki azt mondja, hogy ha én azt hiszem, hogy a 20 éves lány lesz az új igazi és majd együtt éljük le az életünk, akkor velem valami nagy baj van.

De én így érzem. Hogy ő csak rám figyel, meghallgat, nem csak a szexről szól minden. Neki én vagyok az első és az utolsó is, felkel hajnalban, hogy tudjunk munka előtt találkozni, eljön, ha tud, munkaidőben, hogy szünetben találkozzunk, éjszaka is szívesen találkozik velem. Úgy érzem, ő a lelki társam is. Türelemmel vagyok anyám iránt, mert remélem, ha látja, hogy kitartó vagyok és ez nemcsak egy viszony, akkor megbékél. Most azt hiszi, hogy ezzel a módszerrel, hogy így viselkedik velem, bármit elér és majd mi szakítani fogunk, de nem hiszem, nem tudom elképzelni, hogy én valaha szakítsak. Igyekszem minden szabadidőm a lánnyal tölteni, bár egy picit haragos emiatt a nejem, mert azt mondja, hanyagolom a gyerekeket. De amúgy sem akarnak velem lenni, egy idő után már mindent unnak és haza akarnak menni. Ideig - óráig elvannak mondjuk egy moziban, Mekiben, parkban stb, de aztán már unalmas nekik, minden bajuk van. A lány sosem nyavajog, vele egész nap lehet csavarogni, nem kényszeres az egész.