Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

Sok a probléma és sok mindenre én sem tudom a választ.

Anyám szerencsére jobban van. Sajnos valószínű a lány a lakásban dolog csak erre a rövid időszakra szólt, amíg nem nagyon volt jól. Nem beszéltem még vele a jövőről, hogy mi lesz, hogy lesz a jövőben. Párszor voltunk nála a nejemmel és a gyerekekkel, örült persze nagyon. A feleségem palacsintát sütött és abból vitt, attól is odáig volt. Persze nem sajnálja az időt és energiát abból, hogy a barátnőm szidja. Két napig hallgattam, hogy miért nem tud ez a lány felöltözni? Mert a barátnőm nyáron, télen, mindig haspolóban van, amíg nincs teljesen hideg, most csak egy olyan kardigán volt rajta, amiből szintén kint a hasa. Ha nagyon hideg tél van, akkor egy derékig érő pólót szokott szintén derékig érő kabáttal felvenni. Nem tudom ebbe miért kell belekötni, szerintem nagyon csinos. Bezzeg a nejem ruháját, ahogy belépett az ajtón, megdicsérte, hogy milyen csinos. Aztán kérdezte a gyerekeket, hogy mi van a suliban, mondta a kicsi, hogy családfát kell készíteni. Az jó is volt, anyám segített, hogy melyik felmenő mikor élt, hol stb. De ebből se hagyta ki, hogy legalább háromszor elmondja rólam, nevezzünk engem Bélának, hogy Béla fiam megnősült. Ezt neki feltétlen úgy kell mondani, hogy éreztesse velem, hogy házas vagyok. Úgy súgtak-búgtak a nejemmel, mint a friss szerelmesek. Bezzeg engem folyamatosan ugráltat és ha nem csinálom azonnal, akkor már türelmetlenkedik. Most már szinte mindent meg tud csinálni, de amihez nincs annyira kedve vagy fárasztóbb neki, azt kiadja munkába, természetesen nekem.

Persze ahogy elment a barátnőm, az első este bement anyám a szobájába, csak akkor kell neki a nappaliban ülni, ha mind ott vagyunk.

Hogy én mit érzek? Nem tudom. Nyilván a barátnőmmel szeretnék lenni. De nem tudom anyámmal mi a helyzet, ha teljesen a régi lesz az állapota, nem tudom, lehet újra minden visszaáll és nem mehetek hozzá soha a lánnyal. Meg lány ide vagy oda, anyám stílusa nem fog változni, ő ilyen idegesítő lesz mindig. A nejem szerint mindig ilyen volt, semmi baj vele, csak én szoktam el tőle, mert nem vele éltem. Mondtam, próbáljon ki vele pár napot. Azt mondta, sajnos nem tud, mert egyrészt neki gyerekei vannak másrészt neki van hol laknia. Igen, neki panaszkodom, de nem azért, hogy visszafogadjon, hanem mert ezt érzem. Azért vegyük számításba, hogy a barátnőm nem ment el, nem hagyott anyámmal egyedül, kitartóan kibírt két napot egyfolytában. Igaz, egyszer elmentünk a pékségbe, egyszer a benzinkútra, hogy ne ott üljünk ( ez ugye ünnepnap volt). Most már hamarabb sötétedik, ez is rontja a helyzetem. Ha anyámhoz fel tudunk menni, az jó, de nappal úgyis vagy engem dolgozatat vagy magyaráz megállás nélkül. A barátnőmnek van fülhallgatója, vezeték nélküli, ő az egyik fülét bedugta a múltkor, úgy, hogy nem látszott és videókat nézett, még így is jobban figyelt, mint én.