Aki évek óta házasságban vagy kapcsolatban él, az nem vágyik másra? Vagy vágyik, csak elnyomja ezt az érzést?

Én nem tudom, hogy én vagyok az elmaradott, vagy különc, bolond, de nem tudom megérteni hogyan lehet megunni azt az embert akit szeretek. Nyilván ha nem szeretem, de legalább tisztelem akkor nem teszem ki magam meg őt se annak, hogy másért legyek oda. Mert ugye az érzelmi megcsalás is hűtlenség és azzal kezdődik, hogy kapcsolatban mással flörtölsz (szemezés, mosoly), beszélgetsz, sőt ismerkedsz aztán beleszédülsz. (A testi megcsalást remélem nem kell elmagyarázni.)

Tehát én tényleg nem értem hogyan lehet megcsalni a párodat még úgyse igazság szerint ha őt le se tojjod, de magad többre tartod mint csalfa dög.

Mivelhogy lehet szakítani, válni sőt még nyitott kapcsolatban is élni.

Hogyan lehet megcsalni bárkinek is párját ha van szíve, gerince és önbecsülése?

Nekem az a real life tapasztalatom, hogy egymás után halmozzák a házasságon kívüli kapcsolatokat, de a felszínen meg megy a képmutatás.

Néhányan neten állítják, hogy jól érzik magukat a hosszú távú kapcsolatukban és nem hiányzik más és nagyon jó a szex. Nekem ez inkább úgy tűnik, mintha az elején se lett volna intenzív a kapcsolatuk, és ezért nem is hiányzik nekik semmi. Vagy még olyanokat ismerek, hogy megvolt a nagy szerelem, de utána elfogadják a langyibb napokat, csak úgy megszokásból, vagy elvből.

#4: "Mivelhogy lehet szakítani, válni sőt még nyitott kapcsolatban is élni."

Ennyi, jól összefoglaltad. Számomra is ezek az opciók léteznek és igazából ezek közül bármelyik lehet, ha közös megegyezéssel történik. Egy dolgot nem tudok elképzelni: hazugságban, titkolózva megcsalni a páromat.

Még a nyitott kapcsolat is tisztességesebb, mint a megcsalás. Persze az is egyfajta megcsalás, de ha nyomós oka van, hogy nem tudnak/akarnak elválni, de intelligens módon, megbeszélve ezt választják (akár egy ideig), még mindig tisztább, mint egy titkos viszony, miközben a házastárs mit sem sejt.

24 éves voltam, mire rátaláltam életem szerelmére. Addig több újdonság ( ember) is volt az életemben sajnos, közepes vagy pocsék élményekkel. Kiléptem egy bántalmazó kapcsolatból is. Nem vágyom vissza sem azt, sem a többit.

A Párommal 15 éve vagyunk együtt boldogan, érzelmekkel, élvezettel teli házasságban. Az egyike azon dolgoknak amiket imádok benne, hogy már ismerem kívül belül, mit szeret, mire vágyik, minden rezdülését, ahogy hozzzám ér, ahogy simogat, ahogy kényeztet, ahogy szeret. Nekem ez kell. Nekem ő kell.

Egyáltalán nem érdekel az újdonság. Sem más emberek. Másokkal soha nem élveztem úgy, sem a kapcsolatot, sem a szexet mint vele egyébként sem.

A páromat sem érdeklik mások. Más dolog miatt, mint az én esetemben, de ő is nagyon kötődik hozzám, különleges okokból, ez neki nagyon fontos, ( nekem is), és őt sem érdeklik más emberek.

Tudom tudom, ez már nem divat, hogy hűségesek az emberek, meg hogy szeretik egymást, már majd mindenki orrba szájba csalja a párját, a nők felcsináltatják magukat 1-2 kakukkfiókával, a pasik ide oda dugnak, válások, szakítások, egyesek úgy cserélgetik a partnereiket mint más a bugyit/gatyát.

De Ettől mi még nem ilyenek vagyunk. És ebben semmi elfojtás nincs egyikünk részéről sem.

Lehet hitetlenkedni,( már futottam bele ilyenekbe), bárkinek szíve joga, ha attól neki jobb lesz a napja:) csak tegye. Minket nem érint.

#7

Nem így van. A legtöbbször azért mennek félre mert nem működik a szex preferenciák miatt, vagy mert kevés. A másik dolog pedig, hogy a mindennapokban nem értik meg egymást, az egyik a másikat nem szereti, elhanyagolja és akkor bosszúból megcsalja, esetleg menekül a toxikus, elhidegült kapcsolatból.

Az emberek többsége amiatt nem lép félre, hogy nincsenek pillangók mint az elején. Sokkal többre tartják a szeretetet és a vágyat egymás iránt.