Férfiak, ti elvennétek egy olyan nőt feleségül aki nem tud és nem is akar megtanulni főzni?

Én biztosan nem vennék feleségül olyan nőt aki pl. egy levest nem tud, sőt nem is akarna megtanulni főzni.

Mondom ezt férfiként és én tudok főzni.

Egy nő és egy férfi azért tudjon alap ételeket elkészíteni.

Ha kompromisszumképes, akkor nincs gond. Ha például főzni nem akar, de mást szívesen csinál (porszívózás, mosogatás, bevásárlás, stb.-stb.) akkor nincs gond, szépen megosztjátok a munkákat. Csak tudni kell megbeszélni ezeket a dolgokat, értelmesen kommunikálni az elvárásainkat, és a vállalt kötelességeket.

Én például férfiként szeretek főzni, de utálok mosogatni. Én főzök, kiviszem a szemetet, párom pedig bevásárol mosogat. Stb.

Én nő vagyok fordított helyzetben. Nekem a férjem nem tud és nem is akar megtanulni főzni. Az évek alatt ugyan volt egy-két olyan helyzet, mikor meg kellett magát emberelnie és neki összedobni valami főtt kaját, de ez szószerint egy-két eset és több éve házasok vagyunk.

Viszont minden más házimunkában segít sőt több dolgot át is vállal. Kivéve a főzést, az nagyon nem fekszik neki.

Nekem, fülig szerelmes menyasszonyként eszembe sem jutott volna, hogy ne menjek hozzá csak azért, mert nem főz (de ha porszívózni utált volna, vagy kerítést javítani, vagy mit tudom én, füvet nyírni) azt sem éreztem volna olyan oknak, amiért egyáltalán elgondolkodtam volna azon, hogy ne menjek hozzá és most sem jut ilyesmi az eszembe több év házasság után.

Lehet, nincs igazam, de én úgy gondolom, ha valaki konkrétan házasság előtt áll és igazán szereti a másikat, ezt nem fogja komoly akadálynak érezni, ha kizárólag ez az egyetlen probléma, minden más rendben van.