Szerintetek tényleg én vagyok a fura?

Fene tudja, én azért látom az unokabátyámon, hogy jó pasi.:)Most is. Na de mikor fiatal volt... a csajok mind velem akartak barátkozni...nem is csodálkoztam rajta...

És a barátnőmön is látom, hogy jó nő... mi köze ehhez a nemiségnek, ha az ember lányának van szeme?

Abban viszont igazad van, hogy fura, hogy a fordított helyzet zavarná a férjet.

Nem a barátságról van szó. Nekem van egy fiú haverom, 14 éve haverok vagyunk, nyilván gyakran beszélünk, és igen van olyan téma ami kettőnket érdekel, a barátomat nem (nálunk ez pl a foci). Meg játszani is szoktunk együtt (online). De SOHA nem megy ez annak a rovására, hogy a barátommal legyek. És SOHA nem gondolnék rá úgy mint Pasira. Számomra ez a srác olyan, mintha a rokonom lenne, egyáltalán nem tetszik.

Barátomnak is vannak lány haverjai, akikkel szokott találkozni. Nem titkolja, engem pedig nem zavar, mert tudom hogy ő is ugyanúgy engem jobban szeret, és nem vonzódik hozzájuk, hiszen ha meglenne köztük ami kell, akkor nem velem lenne, hanem rég közülük valakivel (őket régebb óta ismeri mint engem)

Sőt, én "imádom" párom haverjait, nagyon jóban vagyok velük, főleg egyikükkel szoktam dumálni, szóval eléggé jól kijövök a pasikkal.

Ezzel nincs gond.

De ez a hozzáállás, hogy "nem érdekelne ha megcsalna", ez szerintem nem normális. Aki szereti a párját az nem hiszem hogy így gondolkozik. Igenis természetes az igény hogy az egyetlen nő akarsz lenni az életében. Ettől bízhatsz benne és engedheted barátkozni, lásd feljebb, de ezen a ponton szerintem naiv vagy. Hisz ő mondta hogy tetszik neki a csaj. Én is arra tippelek, hogy ha jól kijön a csajjal , akkor ott fog téged hagyni érte. Beszélned kéne vele, hogy mit akar a csajtól.

Férfi és nő közt nincs barátság. Nincs. Az hazugság. A kettő közül valamelyik, ha nem mindkettő többet akar. Ha nem többet, akkor csak egy dugást. Ha le is nyomja a kis fejében mélyre, de csak addig tartja fent a barátságot, amíg akar a másiktól valamit és van rá remény, hogy meg is kapja.

Az meg ne nyugtasson meg, hogy elmeséli, mert sokan elég okosak és pontosan tudják, hogy csak az a gyanús, amit titkolnak.

Annak idején szegény sógornőmet úgy csalta a párja, hogy sógornőm mindenről tudott, csak a szex részről nem. A párja mindig elmesélte, hogy ez meg az a barátnő volt nála, elmosogatott, meg stb. stb. Ő meg nyugodt volt. Szerencsétlen még azt is elhitte, mikor egy tirkót talált a hálószobában, hogy a barátnő csak bement oda átöltözni mert ment találkozni a szerelmével...

"Nem férfi-női barátságról van szó. Nekem is mindig férfi barátaim voltak, sőt, még most is többségében azok vannak. De azok a férfi barátok nem olyanok, hogy férfiként nézzek rájuk, hiszen barátok, ami kb a testvér szinonimája. Egy testvérről pedig nem jut eszedbe, hogy jó csaj vagy jó pasi, mert a nemiség nem játszik egy családi vagy baráti kapcsolatban. A férfi-női barátsággal semmi baj nincs."

Az a baj, hogy te csak a saját nézőpontodból nyilatkozhatsz. A pasik fejében nem tudod mi van. Istenem fiatalon milyen naivan hittem ebben én is! Mert ÉN nem éreztem semmit és feltételeztem, hogy ők sem. Soknál évekkel később tudtam meg, néha ráadásul mástól, hogy reménytelenül vágytak rám, és hiába nem mutatták, mindig csak azt várták, hogy hátha én is, hátha kapnak egy jelt...

Na sugo, kiderult mar?

;)

"Az a baj, hogy te csak a saját nézőpontodból nyilatkozhatsz. A pasik fejében nem tudod mi van. Istenem fiatalon milyen naivan hittem ebben én is! Mert ÉN nem éreztem semmit és feltételeztem, hogy ők sem. Soknál évekkel később tudtam meg, néha ráadásul mástól, hogy reménytelenül vágytak rám, és hiába nem mutatták, mindig csak azt várták, hogy hátha én is, hátha kapnak egy jelt..."

Nem csak a saját nézőpontomból nyilatkozom, a barátaim gondolatait ismerem ezzel a témával kapcsolatban. Nekem is volt olyan barátom, aki többet akart. Sőt, aki elkopik akkor, amikor az egyik fél tartós párkapcsolatra lel, az sem minden hátsó szándék nélkül maradt meg barátnak. De igenis nagyon jól tudom, miről beszélek. Az említett férfi barátaim 15 éve vannak mellettem, és nem változtatott a kapcsolatunk minőségén az, hogy közben mind közös életet kezdtünk valaki mással. Nem volt vonzalom soha egyik részről sem. A jelenség létezik, még ha ritkán is fordul elő. Én világéletemben azt gondoltam, az a naiv általánosítás, ha valaki azért feltételezi, hogy nem létezik férfi-női barátság, mert ő nem tapasztalta. Pusztán személyiség kérdése az egész, de az egyik félnél gyakran elbukik, mert kevesen fektetnek energiát egy olyan kapcsolatba, amiből a barátság a maximum, ami kialakulhat. 30N

154

Remélem tudod hogy hülyeséget írsz. Férfi és nő között is lehet barátság. Miért ne lehetne? Nekem is van férfi barátom, és egyikünk sem akar többet a másiktól. Nekem férjem van. És nem úgy nézek erre a barátra mint férfi, hanem mint ember.

Előbb ismertem őt, mint a férjemet, és akkor sem volt köztünk semmi.

És hogy miért nem inkább lányokkal barátkozom? Nos voltak régebben lány barátaim is, de eltávolodtam, mert amint nekem bejött az élet bizonyos területe, elkezdtek irigykedni és kizártak a csapatból. A helyemre másik nem házas csaj került.

Azóta az egyik lány próbált békülni, de már nem engedem annyira közel magamhoz, mint régen, mert a bizalmam már sose lesz a régi.

Ilyet a pasi barátom nem csinál:) szóval jobban bízom benne.