Mit hazudjak a férjemnek? Az igazat nem merem.

Szerintem ez pont egy olyan élethelyzet, amikor a nőnek kell dönteni.

40 éves, kockára teszi az egészségét, felborítja az időskorát, a gyerekei fiatal felnőtt életét. Ő marad otthon a gyerekkel, az ő teste megy ennyi idősen tropára, ő a családanya, ő látja, tudja, érzi a család mozgatórugóit, határait.

Bocs, hogy ezt mondom (az én férjem is 46 éves), de a férje lassan veszélyeztetett korba ér, fene se tudja, meddig képes társ maradni a gyereknevelésben.

Ritkán gondolom így, de ez egy önálló, saját döntés.

Világ életemben nagyon elleneztem az abortuszt, bár mindig is elismertem, hogy van, amikor ez a kisebbik rossz. Én is babát szeretnék, terhes lettem, majd elvetéltem, azóta pedig nem jön össze. Ezek az élmények csak fokozzák az abortusszal kapcsolatos ellenérzéseimet.

DE!

Spirál mellett tényleg hatalmas a fejlődési rendellenességek kockázata, amit súlyosbít, hogy a kérdező 40 éves, szülés szempontjából már öreg. Ilyen esetben tényleg nem biztos, hogy jó ötlet kihordani, bármennyire is ellenzem az abortuszt egyébként. Egy sérült gyerek az egész család életét tönkretenné, maga a gyerek is biztos baromi boldog lenne, hogy megszülethetett...

Nem azt mondom, hogy csípőből el kell vetetni, én elmennék egy jó dokihoz, és megbeszélném vele, mik az esélyek, mennyire valószínű, hogy beteg lesz, és ennek fényében döntenék. Ha jó eséllyel egészséges lenne, nem vetetném el. Persze nem mindegy, hogy milyen az anyagi helyzet, de a kérdező nem említette indokként a pénzt, ezért feltételezem, hogy az nem akadály, meg gondolom a férj se kardoskodna a baba mellett, ha szűken élnének.

Aki azt írta, hogy a kérdező az alapján döntsön, hogy Ő mit szeretne: azért a baba ugyanannyira a férjé, mint a feleségé, nem gondolom, hogy a férj véleményét figyelmen kívül kellene hagyni a kérdésben.

A kérdező kommentjére reagálva: én amúgy nem szülnék olyannak, aki ordít velem, és azzal vádol, hogy nem az övé a gyerek, de te már szültél neki hármat, úgyhogy most már mindegy.

42: értem, amire gondolsz, joga van egyedül dönteni a nőnek, de így nézve meg joga van a férfinek lelépni, hiszen ennyi szava sem lehet kettejük közös gyerekét illetően. Bezzeg, ha egy nő akarja megtartani azt a gyereket, amit a férfi nem, akkor rögtön a férfi gyereke is. Vagy partner a két fél a házasságban és a fontos ügyeket megbeszélik, és működik a dolog, vagy lehet önzőzni, de akkor az már nem házasság, és ennek következményei vannak.

Tudom, hogy ez így nem mindig jó, de az élet sajnos ilyen, mindent nem lehet egyszerre. :(

Ne bezzegelj.

Az apa oldalát nyilván alaposan ismeri a kérdező. Úgy tűnik megingathatatlan, hiszen fenygetőzik és kiabál. nem fog érveket elfogadni. Ezt gondolom, a kérdező is tudja, ezért akar hazudni valamit, végső esetben... nem passzióból.

Hogy a kérdésre is válaszoljak. Amennyiben az apa nem érti, hogy ezt a zigótát te nem tartod meg (bármilyen okból is),

mondhatod, hogy

-elvetéltél

-művi megszakítás szükséges (a saját, vagy a gyerek egészségéből fakadóan)

szerintetek hány nő él ma az országban olyan kapcsolatban, ahol a férje akármiért is, de ordibál vele, fenyegeti és vádolja őt mindenfélével?

az én szüleim olyan rendes kapcsolatban élnek, borzasztó számomra a kérdező esete.

Szerintem is keress kettő jó dokit! (Egy nőgyógyászt meg egy pszichológust) Férjednek meg mondd meg, ha így viselkedik nem érdemli meg, hogy beleszóljon ebbe, hanem kezedbe veszed te a dolgokat! Mert aki fenyegetőzik meg zsarolgat annak nem való gyerek már!

Amúgy, ha megtartjátok, ha nem (mivel ekkora ellentét van köztetek EBBEN a témában) a házasságotok nem lesz a régi.

Én mindenesetre orvosi segítséget kérnék! Egyet egészségügyileg, egyet meg a kapcsolatotokra, hogy mindketten belássátok, hogy most mi történik. És akkor megtaláljátok a megoldást.

26/L