Ebben az esetben, miért folyton a szeretőt kell elítélni, mikor a férfi az, aki udvarol neki?

Felszabadultam, azt éreztem. Tudod, vannak olyan piócák, akiktől nem könnyű szabadulni, akkor sem, ha van más (vagy mások), akihez mehet. Ha kidobod az ajtón, bemászik az ablakon, szó szerint. Ez a hobbija. Meg a hazudozás.. Még két évig zaklatott utána, és tudom, hogy nem csak engem.. Most már csak nyugalmat érzek, már nem ugrik ki a szívem, ha megszólal a telefon.

Szóval, vannak ilyen félrelépők is. Szabadulnál tőle, mikor kiderülnek az igazságok, de nem hagyja, eszköztára végtelen.

Nem kívánom senkinek. Inkább élek egyedül, így köszönöm, jól vagyok.

én is szeretői kapcsolatban élek, ha lehet igy fogalmazni. nem feltétlen gondolom, hogy helyes amit teszünk, de azt se gondolom, hogy gonoszak lennénk ez miatt. az embernek tényleg egyetlen egy élete van. na most lehet, bizonyos érzéseket elnyomni, megtagadni, gyötrődni, csak nem biztos, hogy érdemes feláldozni magad...miért is?

nem egy olyan emberről beszélünk, aki mániákusan megy a farka után. megismertük egymást, és noha a tűz gyorsan felpattant, hónapok alatt jutottunk el ide, mert megvolt az a bizonyos kémia, szikra, egymásra hangolódás, ami igen ritkán jelentkezik az ember életében.

persze minden kapcsolat más, ahogy minden szeretői kapcsolat is más. a miénk az csupán arról szól, hogy amikor lehetőségünk van, találkozunk, eltöltünk pár boldog órát egymással, és megyünk tovább.én nem akarom elvenni a feleségétől, ő nem akar elválni. megköszönjük egymásnak azt, amit adni tudunk, mert ezeket az érzéseket, csak mi tudjuk megadni egymásnak...ezt nem lehet mással reprodukálni, mert egymásból hozzuk ki, kettőnkből ered.

feltöltsük egymást, boldogságot ad, csak hálás lehetek érte.

az, hogy ez a viszony fent áll, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő boldogtalan a kapcsolatában. miért kellene?

szerintem lehet ez a dolog egymástól független is. nekik megvan a saját történetük, életük, érzéseik, a miénk az egy külön sztori.

Nem vagyok máltai szeretetszolgálat,hogy lemondjak életem szerelméről és a boldogságról azért,mert másik nő a felesége.Nem az a tipus vagyok,akinek bármilyen férfi megfelel,nekem az életem árán is ő kellett,mert ő a másik felem.Nélküle nem lettem volna boldog soha.Nem áldoztam fel a saját életem egy idegen nő miatt,természetes,hogy nem akartam egy életen át szenvedni a szerelmem nélkül.

Más téma,hogy ha nincsenek érzelmek,vagy csak gyengék,akkor nem állok le nős férfival,valamint az olyat nem tartom fairnek,amikor a nő miatt elválik a pasi,de a nőnek egy-két éven belül már nem kell.Akkor azért a nőért kár volt elválni.

A ket utolso valszadonak azt kivanom erezze magat ugy ahogy a szeretoje felesege.

Az elet nagyon igzasagos visszakapjatok meg ezt 100x rosszabul. Pont azt ami nektek jar.

Erkolcstelen gonosz szemet embertelen dolog mas ferjet csabitani vagy a csabitast viszonozni.

Képzeld,anno az én páromat is elszerette egy másik nő.Úgyhogy már előre visszaksptam.

Te meg egy nagy vesztes vagy kisanyám,aki nem volt képes megtartani a férjét.