A párom úgy tűnik féltékeny egy régi barátomra. Hogyan magyarázhatnám el neki, hogy ez tényleg pusztán barátság? Ha kell egyáltalán.
Évek óta nagyon jóba vagyok egy sráccal, akivel bár valóban másképp indult, de végül csak nagyon jó barátok lettünk. Így, vagy úgy, de nem illünk egymáshoz, és felismerve a helyzetet, meg azt, hogy egyébként egy csomó mindenben egy hullámhosszon vagyunk, megtartottuk a jó kapcsolatot.
Az utóbbi időben ritkábban beszéltünk, most egy kényes ügy miatt újra felvettük a kapcsolatot. Tanácsot kértem olyasmiben, amiben a családi/baráti körömből nem tud senki érdemlegeset adni rajta kívül, mert nem volt ilyen helyzetben.
A szüleim, családom tudja, hogy jó viszonyt ápolunk, de ahogy látom a páromnak nem tetszik a dolog. E-mailezni szoktunk, amiket megmutatok neki is, tehát nem a háta mögött csinálok, mégis... Furcsának tartja, hogy pusztán jó viszony van köztünk, és a barátságunk inkább testvéri, mintsem bármi más.
Talán amiatt aggódik, hogy ez a srác nemrég egyedülálló lett, egy évekig tartó kapcsolata szűnt meg. De párkapcsolatokról még csak szót sem ejtünk egymással.
Azon kívül, hogy meséltem az enyémről, ő meg örült, hogy jól vagyok.
A kérdésem igazából az lenne, hogy kell ezt egyáltalán magyarázni? Egyszer elmondtam neki, milyen a viszonyunk, én szívem szerint nem bizonygatnám, hogy mi a helyzet, mert inkább tűnne támadás elleni védekezésnek, mint a valóságnak.
Nyílt lapokkal játszom, tehát ok az aggodalomra nincs. Csináljam így továbbra is, ne magyarázkodjak és majd belátja? Esetleg hozzam össze őket, hogy belelásson?
Ahogy leírtad, nem úgy tűnt, hogy csak egy kósza ötlet volt. De mindegy is, szóba került "úgy" a dolog, innentől mindegy. Lehet drasztikusnak látszom, de ez van. Volt aki elfogadta, volt aki nem. Aki nem, az repült. MOstani barátnőm is hasonlóan gondolkozik, mint én, így neki is természetes az elvárásom.
25f
Egyetértek az első kommentelővel. Én nő vagyok, és úgy gondolom, hogy valóban nem létezik férfi-nő barátság. Nekem is vannak férfi ismerőseim, úgynevezett "haverok", de velük nem osztok meg olyan dolgokat, mint mondjuk egy barátnőmmel. Ezek a barátságok előbb-utóbb tönkremennek, valami okból. Én teljes mértékben megértem a párodat amiért féltékeny. Szerintem türelmesnek kell lenned vele, amíg elfogadja a helyzetet. Lehet, hogy jópárszor bizonygatnod kell majd neki, de ha számára ez kell a lenyugváshoz akkor tedd meg a kedvéért.
Egyébként az furcsa, hogy nem említetted, hogy mióta vagy együtt a pároddal, csak azt, hogy ezt az illetőt mióta ismered.
Két éve vagyunk együtt, mindig is tudta, hogy így van, ezért furcsa, hogy most jött elő. Mondjuk az utóbbi fél évben nem igen beszéltem a sráccal, tehát gondolom addig nem is volt érdekes.
Nem tudom, nekem mindig is voltak jó férfi ismerőseim. Számomra nem furcsa, hogy jóban vagyok velük. Én nem tudom elfogadni, hogy barátok csak egyneműek lehetnek, és a párkapcsolaton, vagy családon kívül minden más, a másik nemből való emberrel pusztán felszínes kapcsolatom kell, hogy legyen.
Vele is egy alapítványi csoporton ismerjük egymást, ott meg aztán igazán nem teszünk különbséget egymás közt semmilyen formában sem.
Persze, elfogadom, ha valaki nem így érez, csak én nem tudok másképp viselkedni ennyi év után.
Megértem, hogy számodra ez természetes. Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy látja a dolgokat. Én csak annyit fűzök ehhez a dologhoz, hogy legyél türelmes a pároddal. Én is féltékeny típus vagyok. Szerintem egyáltalán nem furcsa, hogy féltékeny lett. Mivel ennek a jóbarátnak már nincsen párkapcsolata, a barátod úgy gondolja, hogy ez a srác megszerezhet téged magának. Másrészt meg, szerintem az is zavaró lehet számára, hogy milyen régóta jóban vagy ezzel az illetővel. Míg vele, "csak" két éve. Szóval légy vele türelmes. És ne furcsáld a dolgot. :) Inkább örülj, hogy féltékeny, mert, ha féltékeny, az azt jelenti, hogy még mindig imád és fél, hogy elveszíthet ;)
(előző voltam:)
Nagyon szépen köszönöm az építő jellegű hozzászólásod! És mindenkiét, természetesen.
Jó mások fejével látni kicsit a dolgot. :)
Ez egy olyan téma, hogy ha van valamilyen tapasztalatod, elképzelésed, akkor az istennek se tud meggyőzni senki a saját véleményéről. Én tuti nem lennék féltékeny, a barátság pedig barátság, az nem nemfüggő, az embert jó esetben nem a lábaköze irányítja. A párod viszont másképp gondolkozik.
Lehet, hogy hiába mutatnád be a párodat és a barátodat egymásnak, nem változna semmi, vagy csak romlana a helyzet.
A helyedben nem magyarázkodnék, ugyanúgy tartanám a kapcsolatot a sráccal is, a párod előtt pedig nem a kiemelt témák közé raknám őt és kész. Ha ő maga nem forszírozza a témát, akkor nincs gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!