Szerintetek jobb volt régen mikor a férfi volt az úr a háznál vagy a mai egyenlőség a jobb?

"csak a háztartást kellett vinnie"

Én azért nem sírnám vissza a mamán korát. Amikor se mosogatógép, se semmi nem volt. Azért ma sokkal egyszerűbb egy háztartást elvezetni mint 60-80. éve. Én nem cserélnék vele.

A fejlődés lényege épp az, hogy az emberek folyamatosan "magasabb" szintre lépnek. Szerinted ha a nők jól érezték volna magukat a rájuk kényszerített szerepben, akkor nem maradtak volna abban? A szociológia legyőzte a biológiát, ennyi.

Nők és férfiak, ugyanabban a világban élünk, ugyanazok az ingerek érnek minket, ugyanazokra a dolgokra vágyunk, ugyanazok a témák érdekelnek minket - akkor szerinted hol "jó" az, hogy a nő nem teheti, amire vágyik, a férfi meg igen.

Persze, van hátulütője is a dolognak. DE! Erre van a fejlődés. Majd megint tovább lépünk, megint halad a társadalom, tovább változnak a szerepek, mind a két nem tovább alkalmazkodik és fordul abba az irányba, mikor már mindkettőnek jó lesz, ez nem megy egyik napról a másikra.

Plusz: egyenjogúság van, nem egyenlőség. A két nem soha nem lesz ugyanolyan,de ez nem azt jelenti ,hogy ne tudnának egy közös harmóniát kialakítani.

4-es:

Oppersze. :-))) A féri el tudta tartani a családját, hogyne. Ez a felső középosztály kiváltsága volt mindig is, nem a pórnépé. A felső középosztálynak pedig ma sem jelent gondot, ha egy kereső van.

Miért lettem lepontozva?

Ne mondjátok már, hogy ti cserélnétek a nagymamátokkal?

én se sírnám vissza a nagyit! :D

nem beszélve arról, hogy, ha minden jól megy, én azt fogom csinálni, amit SZERETEK. és ha BÁRMELYIK pasi be merne zárni a négy fal közé, hogy az egész életem a gyereknevelésben meg a ház körüli munkában merüljön ki - nem élné túl.

félreértés ne essék, szeretnék férjet, családot, gyereket, DE önmagában nekem ez nem elég, kell hozzá a szellemi kihívás is.

az meg, hogy a férfi legyen az úr, annyira abszurd, hogy az nem igaz. ha én szeretem és tisztelem a páromat, akkor ő is szeressen és tiszteljen, és ne akarja irányítani az életemet, meg ne vegyen kutyába.

Akkor is voltak működő kapcsolatok és most is vannak. Inkább intelligencia és szeretet kérdése. Ha szeretsz és tisztelsz valakit nem élsz vissza a helyzeteddel, sem férfiként, sem nőként. Tehát nem a világban elfoglalt helyednek kell meghatároznia a kapcsolatban elfoglalt helyedet. A társadalmi elvárásoknak sosem volt könnyű megfelelni. Egyébként én nem bánom, hogy nőként több mindenre van lehetőségem (tanulás, karrier) viszont az elnőiesedő tinédzser fiúk (rózsaszín póló stb.) zavarnak.

Viszont igazán nem befolyásol, hiszen az én párom nem a "nőnek a konyhában a helye" és nem a "rózsaszín kislány" fajta.