Mi a véleményetek arról, ha valaki az oltár előtt szakít a párjával egy félrelépés miatt?

Kérdező, nem is értem én ezt.

Hogy hűséges lesz egészségben betegségben, stb...arra majd csak ezután kellett volna esküdnie.

Ameddig nem tett hűségesküt, nem is csalhatott...

Kérdező (#149) - hát, nem irigyellek, ha ilyen környezettel ver a sors:) - de azért bízzunk benne, neked sem kell addig várni - meg egyébként is, nem jó az, ha az ember egy véglegesnek szánt tartós kapcsolatba 0 párkapcsolati-szexuális tapasztalattal, és ehhez mért problémamegoldó képességgel vág bele... meg az se túl jó, ha valakinek életében 1 szexuális partnere van, mert folyamatosan ott fog lebegni a másik nyakán a damoklész-kard, hogy "hátha mégis ki akarja próbálni mással is, és főleg hogyan fog rá reagálni"

Kedves #150, nem, cseppet sem zavar, hogy butának neveztél, általánosságban gondolom, hogy nem jó minősítgetni egymást, és én sem szoktam tenni mással. És miért lenne megalkuvás elfogadni olyasmit, ami az embernek egyáltalán nem fontos, nem szempont? Érted, ilyen alapon mindenki megalkuvó, aki nem rohan válni, mert a férje szanaszét hagyja a levetett zoknit, mert ugye az is egy hiba végeredményben. Az ember a társának nem szenteket szokott választani, hanem olyan embert, akit az erényeivel ÉS hibáival fogad el.

Na jó, kb 100-is olvastam a hozzászólásokat, eddig bírtam cérnával az ostobákat. Az eddigi összesített véleményem:

- Jobb helyeken nem egy hónappal az esküvő előtt szólnak, így van idő felkészülni az anyagi kiadásokra. (Amiből az útiköltség és a nászajándékba szánt pénz a nagyobb, és szükséges tétel, semmi más.)

- NEM veszek ki szabadságot esküvő miatt. Akkor se, ha a testvérem, a tántim, vagy az anyám házasodik. Szombati napon tartsák, és meg van oldva a szabadságolás kérdése. Rokonoknál meg lehet aludni, ha messze lakom.

- Ha nem tehetem meg anyagilag, akkor nem megyek el. Nem verem magam felesleges költségekbe, utána meg a nyálam, hogy nincs mit enni.

- Ha megtehetem, nem rángatom át a három gyerekemet terhesen a fél országon néhány óra szórakozás miatt. Vagy nem megyünk, vagy szerzek valakit, aki vigyáz rájuk 1 napig.

- Igenis a jobbaknak van olyan ruhája, ami bármilyen ünnepségre, vagy alkalomra megállja a helyét. Ha nem tehetem meg anyagilag -újra-, akkor nem vásárolok plusz ruhát, úgyse az enyémet nézik, hanem a menyasszonyét.

Mi a jó büdös kiskutya füléért rázza a rongyot az, aki nem teheti meg? MINEK??????? Hogy aztán felháborodjon, mennyibe került? Ne menj el, h*lyegyerek, és meg van oldva!

Ha meg már ott vagy, akkor nem mindegy? A ruhát, ajándékot nem előtte két nappal szokták megvenni (ha valaki vesz), ha meg pénzt adsz, akkor legalább megmaradna ebben az esetben. Az útiköltség az egyetlen reális érv, de, mint írtam, ha nem engedhetem meg, akkor nem megyek. Tanuljunk már meg nemet mondani!

Azt tudom elfogadni a vendégsereget ért "fájdalom" melletti kommentek közül, aki azt mondta, hogy neki a gyomra nem veszi be, hogy más megszégyenítése után bulizzon, így ezt megspórolta volna magának, és ezért lenne dühös vendégként, hogy nem szóltak előre. Ez jogos, van, akinek nem bírja a gyomra.

De a többi? Habár a vőlegény gyerekesen viselkedett, attól még én nem sajnálom a menyasszonyt. Vagy inkább menyaszörnyet. Igenis megérdemelte, akkor is, ha fájt az adott pillanatban. Ha az adott helyzetben lennék, még a videót is felraknám a netre, angol felirattal, minél többen lássák. A hűség döntés kérdése, nem genetika, és ha arra volt esze, hogy megcsalja a párját, akkor gerince is legyen elviselni a következményeket. És első dühömben nem biztos, hogy empatikus és megértő lennék.

Persze egy kapcsolatot ketten rontanak el, lehet a vőlegény is hibázott korábban valamiben, de akkor eleve nem kellett volna az esküvőt megszervezni, hanem még előtte szakítani. Vagy ha mondjuk elmondja a lányzó, és nem eltitkolja a megcsalást, hogy aztán elvetesse magát, akkor oké, nem bántom, megbeszéljük. De nem ezt tette.

(Megjegyzés: ha az én rokonom lett volna a menyasszony, még megvetően meg is jegyeztem volna, hogy megérdemli. Aki k*rvának szegődött, ne sírjon, ha b*sszák.)

Lehet, hogy a vőlegény gonosz volt, de amíg TI, kedves kommentelők nem szembesültök azzal az esküvő előtt kicsivel, hogy fel lettetek szarvazva, addig mélyen hallgassatok arról, hogyan kellett volna éreznie a vőlegénynek az adott esetben. Minden joga megvolt úgy éreznie magát, ahogy, és úgy kieresztenie a gőzt, ahogy tette. Nem biztos, hogy helyes volt, de az ő lelkivilágának kellett, és ebben az esetben ezt többre tartom, mint a menyasszony nem létező becsületét, amin sérelem esett. Nna. Lehet lepontozni.

"A ruhát, ajándékot nem előtte két nappal szokták megvenni."

Nem az a lényeg, hogy ki mikor vett ajándékot, hanem hogy pénzbe került. Ès az ajándékozás egy esküvőn nem a rongyrázással egyenlő, hanem illem és szokás kérdése.

Akinek nincs pénze, ne menjen el?? Normális rokonok erre az alkalomra hosszú ideig készülnek, gyűjtögetnek az esküvővel kapcsolatos kiadásokra már jóval hamarabb. Ezekkel az emberekkel nagy kiszúrás, mett az idejükkel, energiájukkal, és igen, a pénzükkel is visszaéltek. Nem mindegy, hogy azért keresem meg a pénzt, hogy utána kukába dobjam, vagy azért mert tudom, hogy jó helyre kerül később, jó cél érdekében.

154-es, az a különbség, hogy a vőlegény nem tett törvénybe ütköző dolgot.

Nem, még csak becsületsértést sem követett el, hiszen ha még a menyasszony apja is tudott a dologról, meg valószínű a menyasszony se tagadta utólag- bár ezt nem tudhatjuk, de eddig nem így jött le-, akkor az az eset se áll fenn...

Vagy valami elkerülte a figyelmemet, hogy összehasonlítod ezt a helyzetet egy törvénybe ütközővel? Megverték a menyasszonyt? Lehet, hogy nem olvastam el valamit. :)

Míg te nem verheted meg büntetlenül a főnöködet, ahogy írtad is. De például felmondhatsz, és a jogos sérelmeidet elmondhatod mindenki előtt, sőt, a vezetőségnek írt levélben is. 153-mas voltam.

155-ös: a ruha tán öngyulladást hajt végre az alkalom után, hogy biztosan csak egyszeri befektetés legyen, és őt aztán más alkalomra fel ne vegyék?

Ha gyűjtögetnek, és megtehetik, akkor elmennek, ha nem, akkor nem. Nem érdekel, illendő e nemet mondani, ha nem tudom kifizetni, akkor nem fogok elmenni. Ha össze tudom kaparni, akkor meg nem fogom utána húzni a számat, mert valami nem tetszett, rossz volt a zene, sz*r volt a kaja, szívrohamot kapott a pap, és elhalasztották az esküvőt...

Ebben az esetben még a nászajándékot/pénzt is megtarthatta a rokon.

153-mas.

Nem hasonlítom a menyasszonyt egy bűnözőhöz, pusztán azt mondtam, szerintem megérdemelte. És ehhez tartom magam akkor is, ha amúgy nem feltétlen értek egyet a vőlegény módszerével.

Nem voltam még a helyében, lehet én durvábban reagálok. De az is lehet, hogy csak csöndben visszamondom az egészet. Nem tudom, és őszintén, nem is akarom megtudni.