Mi a véleményetek arról, ha valaki az oltár előtt szakít a párjával egy félrelépés miatt?

Ledves #140, nem rémlik, hogy én mikor minősítgettem bárkit is... egyébként meg nem, soha nem gondoltam azt, hogy én képviselek bármi féle "A normálist" - azt gondolom, hogy a két legocsmányabb tartalommal bíró magyar szó a "rend" meg a "norma" - ezeket szokták ugyanis erőszakkal másokra kényszeríteni.

És nem, aki tudja, mi a nyitott kapcsolat, az azt s tudja, hogy az, ha valakinek nem válóok egy alkalmi kaland, az még messze nem az.

Ami a hűséget illeti, abban természetesen egyetértünk, hogy az minden kapcsolat alapja. A kérdés, hogy ebbe okvetlenül beletartozik-e a szexualitás... vagy az inkább ahhoz hasonlatos, mint hogy az ember a párjával szokott vacsorázni, de az se főbűn, ha egyszer-egyszer mással teszi...

Nálam a hűség azt jelenti, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben kitartok a másik mellett... és nem azt az álságos szemetet, hogy "jajj, lefeküdt mással" - de bezzeg nyugodtan otthagyom, ha tartós munkanélkülivé válik, ha tartós beteg lesz, ha kiderül, hogy nem lehet gyereke, vagy akármiért... mert ugye "nekem is egy életem van"... spec egy jó szex nem érdekel jobban, mint egy jó vacsora...

Kérdező kedvéért: bizony, a sors törleszteni szokott... a kedves rokona bunkó módon a nyilvánosság előtt megalázta és elhagyta a párját egy alkalmi félrelépésért... majd nyilván megtalálja magának azt a nőt, aki nem tesz ilyent soha... tényleg... de nehogy véletlenül 4 hónapig ne találjon munkát, vagy ne értsen egyet a nő terhesség alatti igényeivel.... mert akkor repülni fog... megkopasztva. Ő döntött - a sors ritkán marad adós hosszú távon.

Kérdező...szánalmas vagy a "keresztkérdéseiddel". Főleg olyan témákban, amiben te is épp úgy meg lennél lőve.

Tudod bizonyítani, hogy a rokonod nem egy utolsó paraszt? Tudod bizonyítani, hogy ő nem csalja meg a kedves feleségét 20 év múlva?(legyen az a lány, vagy bárki más)

Tudod bizonyítani, hogy a 10 év múlva nem egy pasit fog maga alatt döngetni?

Na, kérdezzek még olyan okosságokat, mint amiket te is? ;)

Kérdező (#144) aki a jövőre vonatkozóan tényeket állít, az nyilván egyszerűen hazudik, ugyanis tény csak olyasmi lehet, ami már megtörtént. A jövőbeli dolgokra mindig csak valószínűségek és elméletek vannak....

Aminek az ember nyilván nagy hasznát veszi, én is elég sikeresen kikerültem vele a saját mumusaimat - vigasztaljon, hogy én is csak másodszorra, először a saját káromon tanulva... (és tényleg a 18. évünket tapossuk együtt, bármilyen hihetetlen is számodra)

Wow, 141.. ha téged ilyen rosszul érint, hogy mások a bőszen hangoztatott véleményed alapján kialakítanak egy képet rólad, hát akkor elnézést. Igazán nem akartam a lelkedbe tiporni. Nem zavar, hogy te boldog vagy. De a többi "szerencsétlenrő" alkotott képed egyszerűen megalázó minden normálisan gondolkodó személy számára. Hihetetlen sztorit mondok: a környezetemben élő összes férfi és nő (beleértve engem is) kivágná a párját, ha a háta mögött megcsalná. Viszont a tartós munkanélküliséget, betegséget és hasonlókat köszönjük szépen, mind jól viseljük. A tisztelet, bizalom és szeretet csodákra képes - ameddig megérdemli a másik fél. Neked azért nem kellett hűséges nő, mert féltél, hogy a bajban elhagyna? Érdekes hozzáállás. Megalkuvásnak hívják.

Ha pedig számodra a félrelépés csak egy tolerálható hiba, akkor talán nem kellene normálisnak beállítani.. hiszen te sem érzed annak.

A kérdésre visszatérve: nem hiszek a karmában. Valószínűleg a vőlegény sem hisz. Bárhogy máshogy oldja meg a problémát, a menyasszony sosem kap érte "jogos büntetést". Szóval ő így oldotta meg. Ha csak lemondja az esküvőt, a nő biztosan kitalál valami egészen más indokot a rokonság számára.. A vőlegény nem nyelte le a békát olyan könnyen, a menyasszony megérdemelte, amit kapott, hogy a vendégek közül vannak-e áldozatok, arról pedig csak elméleteket gyárthatunk. Az hiszem feltételezem a legjobbat, vagyis a vőlegény tisztában volt vele, hogy nem károsít meg senkit, azért döntött emellett a megoldás mellett.