Tegyük fel, hogy boldog kapcsolatban éltek a szerelmetekkel 5 éve, megvolt az eljegyzés és készülődtök az esküvőre. De közben kiderülne, hogy a kedves párotok 19 és 21 éves kora között börtönben volt önbíráskodás miatt. Mit tennétek?

# 102, de már megtettük, a kérdés kiírása óta háromszor is leültünk átbeszélni, végül is felbontottuk az eljegyzést és azóta külön is költöztünk már.

Így alakult sajnos, mindenesetre mindenkinek köszönöm a segítő választ!

"Engem érdekelne, hogy pontosan mi volt az indok a szakításra? A bűnös előélet vagy ennek titkolása?"

Az indok összetett, de mindkettő szerepet játszik benne. Mikor először próbáltam vele erről beszélni, egyszerűen elhajtott pár kérdés után, így nem lett belőle semmi. Második alkalommal sikerült picit tovább beszélnünk, de ott sem mondott semmit, így nem billent a mérleg semerre.

Harmadik alkalommal sikerült csak rendesen tisztáznunk mindent, ahol semmilyen megbánást nem tanúsított, sem amiatt amit tett (sőt, azt mondta, 30-40-50 éves fejjel is megtenné, de akkor vinne egy vascsövet is, nem az öklével ütné így esélye sem lenne a túlélésre + az apját is bevágta volna a csomagtartóba és őt is kinyiffantotta volna, amiért kimosta a fiát - ezeket a szavakat használta) sem amiatt, hogy nem osztotta ezt meg velem, azt mondta hogy sajnálja hogy kiderült és hogy legszívesebben bemosna egy hatalmasat annak, aki elárulta, de inkább nem teszi, mert nem akar újra börtönbe kerülni.

Mikor kérdeztem hogy akkor mi legyen egyszerűen csak meghúzta a vállát és azt mondta nekem mindegy.

Hát ezek után elég egyértelmű volt a döntésem.

Nyilvánvalóan szeretem és nagyon fájnak ezek a dolgok, de 1) nem hogy nem csökkent a gyűlölete, beismerte hogy hibázott és benőtt a feje lágya, de (a hallottak alapján ha lehet ilyet mondani) még agresszívabb lett, 2) nem érezte bűnnek azt sem hogy 5 éven keresztül hazudott, így tenné máskor is és 3) ha eldöntötte a kapcsolatunkat annyival hogy "nekem mindegy" akkor én meg minek erőlködjek?

Ennyi a történet.