Mikor adtátok oda a kívánságlistát, a meghívóval együtt szokás átadni?

A dress kódot a meghívóban jelezzétek, biztos sok ötletet találsz, ha rákeresel, szerintem piktogramokkal lehet ezt a legszebben kérni, illetve attól függően, hogy mennyire komolyan veszitek ezt, egyszerű szöveggel. A "valami türkiz" erre az esetre még jól áthallást is adna az esküvőhöz kapcsolt amerikai "valami kék" szlogenhez, de feltételezem ennyi megkötés nektek nem lenne elég.

A fényképeket elég ott jelezni, nyilván erre senki nem készül külön, és úgyis ott helyben kell figyelmeztetni őket. A ceremóniamester meg tudja oldani.

A kisgyerekes családoknál személyre szabottan jelezzétek, hogy a párt/csak a nagyobb gyerekeket várjátok. Feltételezem személyesen ismeritek a násznépeteket, szedjétek össze, hogy mit is jelent ez a szabály családra lebontva és határozzátok meg úgy, hogy jó legyen. Ne legyen olyan pl. hogy a 14 éves tesót meghívjátok, az egy évvel fiatalabbat nem. A legszebb megoldás ebben az, ha a meghívó a párnak szól és kész. Nem kell szabályként beállítani, egyedileg nézzétek végig az irányelvetek alapján.

Az alkoholt is elég a helyszínen intézni, illetve akivel olyan kapcsolatban vagytok, hogy beszélgettek az elképzelésről, megemlíthetitek hogy csak felszolgálásszinten terveztek alkoholos italt. Ezzel a limittel én már inkább úgy tekinteném, hogy ez egy alkoholmentes esküvő, ahol van egy közös pezsgős koccintás. Ezt is a hellyel érdemes megbeszélni, mert nekik van vendéglátói tapasztalataik.

A nászajándék kérdését szintén a meghívóban illetve átadáskor jelezzétek, azon, vagy egy külön papíron bemutatva, hogy miért így szeretnétek.

Bár szerintem egyesével ezek, ahogy leírtam viszonylag normális formátumban előadható kérések, abszolút nem értek egyet jóformán egyikkel sem. Számomra a vendégeknek ilyesfajta kezelése kimeríti a biodíszletkeresés fogalmát és rendkívül ellenszenves lenne. Tudom, hogy nem mindenki ugyanúgy fogja fel az esküvőjét, tőlem (egyébként magam is menyasszony vagyok) ez nagyon távol áll és míg közeli hozzátartozóként ugyan elmennék, de 100. vendégként lehet úgy lennék vele, hogy ha közbejön valami program, nem azt fogom lemondani. Hiszen azt érezném a párnak amúgy sem én vagyok fontos, csak a türkiz ruha, ami jól mutat a fotón. Feltételezem - igazából merem remélni -, hogy ti násznépetek más, mint amilyen közegben én mozgok, és ti tudjátok ezt, ezért álltok így ehhez a kérdéshez. Mert az én világomban ez nagyon furcsa lenne.

Én személy szerint, és az ismerősi köröm nagy része nem feltétlenül vesz új ruhát egy esküvőre. A mi meghívottaink közül többen is vannak, akik meg sem tehetnék, mert egyszerűen nincs rá keret. Én azért nem teszem, mert feleslegesnek tartom. Van 1-2 alkalmi, esküvőre való ruhám, azt veszem fel és kész. Az meg az ég világon senkit sem érdekel, hogy volt-e rajtam másik esküvőn. Ha gyors egymásutánban lenne több esküvő egy baráti társaságon belül, akkor figyelnék rá, de biztos vagyok benne, hogy mást akkor sem érdekelne. A férfiak pedig még egységesebbek, ki a fenét érdekel, hogy ugyanaz a világoskék ing van-e rajta, vagy egy másik? A legdrágább ruha, amit megveszek ezekre az alkalmakra pedig 10-12 ezer forint, mert úgyis ritkán hordom, nem költenék rá többet. Amivel ugye gondolom neked sincs bajod, csak épp a türkiz nem egy szokványos szín (most arról ne is beszéljünk, hogy nem áll jól), így nem valószínű, hogy abból az 5 ruhából, amit amúgy felpróbálnék az ilyen árkategóriájú üzletekben, rögtön lesz olyan is. Tehát ez mindenképp plusz idő, és valószínűleg plusz pénz is.

Hogy konstruktív is legyen (bár azt hiszem ez már el van döntve) én olyasmin is elgondolkoznék, hogy én biztosítok valami türkiz kiegészítőt ajándékként (masni, szalag, nyakkendő, stb.) és egyszerű alapszínt (fehér/világos) írnék elő.

(A fotózással abszolút egyetértek, de ezt a helyszínen nagyon szépen is lehet közölni.)

A gyerekkérdés megosztó, sokan értenek veletek egyet, de én speciel nagyon nem. Azok az ismerőseim, akiket mint család ismerek (tehát nem pl. kollégàk, akiknek soha nem találkoztak a gyerekével) gyerekkel együtt járnak, és őket együtt szeretném meghívni. Az is egy dolog, hogy ezáltal felügyeletet kell biztosítaniuk a gyerekük számára, de számomra az a gondolat is sértő, hogy egy gyerek csak azért, mert még rohangál, és nem ülve beszélget egy asztalnál, ne lehetne az életem, életünk része.

Szintén több embertől is hallottam ezt a jótékonykodást, mint nászajándékot is, szóval nen vagytok egyedül, de személy szerint ezzel sem értek egyet. A nászajándékot a párra, az ő boldogulásukra adom. Ha nekik annyi pénzük van, hogy ezt egy az egyben valami jótékony célra fordítanák, az egy dolog. Annak sem örülnék (mármint nem külön-külön, hanem egyben van ezzel problémám), de ez van, arra nincs ráhatásom. Ha ilyen módon megadják a választás lehetőségét, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy nem élnék vele. A jótékonykodás (meg amúgy maga a pénzköltés is) számomra egy privát dolog, nem érzem úgy, hogy bárkinek joga lenne beleszólni, hogy mire költsem a pénzem. Valószínűleg nem pont olyan szervezetet találnak meg, akiknek 100%-ban egyet értek a céljaival, és biztos nem olyat, ahova ennyit adakoznék, mert nem adakozok annyit, amennyit a barátom, családtagom boldogulására költenék nászajándék címen.

Én magam mondhatni, hogy abszolút nem bírom az alkoholt, egy este alatt egy-két hosszú ital bőven sok is lehet, és az ideális szórakozás nekem is az, ahol nincs részeg ember. De látom azt, hogy ezt nem így érdemes megszabni vendéglátóként, mert amit itt leírtál, az csak rossz szájízet ad.

Igazán érdemes lenne elgondolkoznod azon, amiket itt írtunk neked, végiggondolni, hogy mit is jelentenek valójában a kívánalmaitok a násznép számára, és, hogy biztos rendben van-e ez így. Azt is el tudom képzelni, hogy csak hozzátok hasonló emberekből áll a násznép, akik szívesen vesznek új ruhát, szeretik, szeretik a "fancy" dolgokat, gyerekük nincs, vagy könnyedén másra tudják bízni, amúgy is üdítőt innának meg max 2 pohár bort, és a jó üggyel is egyezértenek, akkor tökre működik az egész és egy jól megszervezett, profi esküvőnek fogják érezni. De azért mérlegeljetek, hogy tényleg így vannak-e, és ha nem, akkor mi az igazán fontos.

Így leírva a türkiznél tényleg gondoljátok át, mennyire kell fixre venni a koncepciót, tényleg új ruhát vegyen-e mindenki.

A fotózás nem kellemetlen és nem egyesével kell szólni, az egész elején jelezzétek, hogy hivatásos fotós és videós van, kéritek, hogy ők csak élvezzék az estét, illetve elmondhatjátok, hogy az esküvő után ezeket a képeket mindenki megkapja. Voltam olyan esküvőn, ahol ezt elmondták, a világ legtermészetesebb dolga volt. A meghívó mire odajuttok már rég elveszve lesz valahol, nem biztos, hogy erre így fixen emlékezni fognak. Fotós felszereléssel nyilván nem készül senki, a mobilt viszont lehet ott helyben reflexből előveszik. Így ott helyben, mindenképp érdemes elismételni. Így viszont nagyon hasznos szerintem, hogyha van valami olyan hely, ahol csinálhatnak magukról olyan képet, amilyet ők akarnak. Ha egy fotós van, az ő fő fókusza nyilván ti lesztek, a násznépről nem olyan képek készülnek, amik nekik szépek, hanem olyanok, amilyenek nektek. Ha már felöltöznek, kicsípik magukat (az új ruhába ugye ;)), találkoznak régi ismerősökkel, biztosan szeretnének egyedi képeket is. Nem kérhetik meg a fő fotóst, hogy fotózzon, hiszen ő nem ér rá, de ha van egy fotósarok, ahol bárki bármilyen fotót csinálhat (szolgáltatóval, vagy anélkül), akkor meglesz a számukra sokat adó kép is. Az előbb említett esküvőn például két fénykép készült rólam, és csak véletlen, hogy az egyik pont tök jó lett, és olyan pillanatot kapott el, amit nekem is érdekes visszanézni.