Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A júliusi mosolyszünet óta a párom szülei találkozni akarnak velünk. Elmondásuk alapján rendbe tenni jönnek! Mi legyen?
A történetem itt kezdődik: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eljegyzes..
Azóta boldogan élünk egy új helyen nélkülük és hónapok óta nem találkoztunk!
Ma reggel páromat felhívta az anyukája,közölte ,hogy jönnének Bp-re rendbe tenni a dolgokat és nem a múlton rágódni többet.Mind szép és jó de nem lett volna elvárható ha engem is felhívnak,közlik,hogy ez nem egy új merénylet ellenünk hanem megbánták stb...
Kikerülve engem közölték gyakorlatilag,hogy hajlandóak velünk találkozni.
Viselkedési tanácsokat szeretnék kérni?
Mit tegyek?
Mit mondjak?
Hogy kezeljem ezt a feszült helyzetet?
Nézd Kérdező (#79) nem akarlak nagyon vigasztalni, de saját anyámból kiindulva az anyósod még 80 évesen is hajszál pontosan ugyanolyan, a saját felsőbbrendűségéről szentül meggyőződött pszichopata lesz... megváltoztatni ne is akard, ebből a célból engedményeket tenni meg közeledni próbálni tök felesleges és hiába való dolog, minden ilyent természetesen úgy fog megélni, hogy az őt igazolja. De, ha az ellenkezőjét teszed, és bekeményítesz, azt is pont úgy fogja megélni, hogy az csak őt igazolhatja.... ilyenek a pszichopaták, a világon semmivel nem tudod őket rávenni, hogy tényekkel nézzenek szembe.
Az ilyen típusú emberekkel a világon egyet lehet tenni, a lehető legnagyobb sugarú körben kikerülöd, és közben kínosan vigyázol, hogy semmiféle olyan pontot ne mutass felé, amin fogást találhatna. Főleg akkor, ha egyszer gyereketek lesz, mert 100%, hogy azt is majd eszközként akarja felhasználni a manipulálásotokra, főképp a fia manipulálására.
(egyébként nem örökbefogadott gyerek véletlen a párod?)
A párom is elég nehezen bírja,mivel pont ezek az apró nehezítések beszólások problémázások miatt nem lehet ő sem nyugodt és békés.
Kiszámíthatatlanok...
Én is sokat szenvedek tőle és bevallom a nézeteltéréseink 90%-át a szülei okozzák.
Sokszor úgy érzem belefáradok nem bírom,soha nem lesz talán vége.
Most volt júniusban a 3 éves évfordulónk szóval telik az idő párom idén már 30 lesz én 27 éves vagyok.Úgy gondolom eleget szenvedtünk már miattuk.Sokszor szóba kerül már a kisbaba és a 2014-es esküvőnk.De tudjátok,így kedvem sincs az egészhez.Nincs nyugalom.Állandóan örökösen rettegek attól,már megint mit találnak ki.Párom pedig úgy érzem még mindig fél konfrontálódni a drágalátos szüleivel.
Nem örökbe fogadott gyerek.:-)
Dehogy.
Ő az egy szem kis fiacskájuk akit az édesanyja elmondása szerint azért szült meg ,hogy mindig legyen mellette valaki és öreg korára legyen ki gondoskodjon róla.
Anyukája szerint ő a legtökéletesebb legszebb legokosabb emberke a világon.Nem azért szültem,hogy elkallódjon az életben hanem azért,hogy a kitűzött célokat megvalósítsa.(Az ő által kitűzött célokat)
Ezt nagyon sokszor kijelentette pontosan így ahogy leírtam
Szia. Végig olvastam az összes hozzászólásodat, és csodálom, hogy ezt még így bírod :).
Páromnál sok gyerek van, így nem egyke és annyira nem is anyuci pici fia. Bár nagyon anyás volt mert anyukája mindent megengedett nekik és soha egy rossz szava nem volt. Szóval nem nevelte és mindent rájuk hagyott, így nagyon nagy volt a szeretet felé, hisz párom nem tudta, milyen egy rendes család milyen mikor odafigyelünk a másikra és milyen mikor aggódnak érte. Engem nem az hogy nem fogadtak volna el, hanem egyszerűen le se szartak :) de tényleg. Ha felmentem én is hozzájuk, akkor hozzám nem szóltak soha. Sőt mindenki kivonult a szobából. Majd mikor kimentünk a konyhába mert már ott volt mindenki akkor visszamentek a szobába. Ha én kérdeztem akkor arra épp hogy válaszoltak, de ennyi. Először nekem is szar volt, mert azért tudtam, hogy a párom szereti a rokonait és nem akartam, hogy választania kelljen. De hát a sokadik ilyen után nekem nem volt kedvem menni. Így nem mentem és a párom sem. Ő kijelentette nekem, hogy Ő velem jobban érzi magát, ezért nem fog menni. Erre nem nagyon mondtam semmit, hisz felnőtt ember el tudja dönteni, hogy mit akar. Akkoriban a mamájánál laktunk. Na mikor elköltöztünk akkor mamája szerint voltunk mi minden csak épp becsületes emberek nem. Mindennek elhordott minket a drága mama de a testvérei meg a szülei annyira nem vették a fáradtságot, hogy megvédjék páromat. (mamától mindig kaptak pénzt és azt jobban szerették mint a páromat) Nehéz időszak volt a páromnak, de akkor már tudta, hogy nem számíthat a szüleire és a testvéreire sem. Hihetetlen ellenszenv volt bennem miattuk, de a páromban próbáltam tartani a lelket, hisz épp akkor veszítette el az egész családját. Albérletbe költöztünk amiről Ők nem tudtak. 3 hónap volt mire eszükbe jutott, hogy van egy fiuk és akkor felhívták. Párom akkor nem akart beszélni velük. Pár hónap múlva megint egy telefon mert látták, hogy megszületett a kislányunk. Párom akkor beszélt anyukájával de kimért volt. Rá egy hónapra anyukája meghalt. Páromon semmit nem látok. Ő lezárta magában a családját és tényleg új életet kezdett velünk és tényleg nem bírja elfogadni, hogy a rokonai így viselkedtek vele, velünk. De ehhez az kellett, hogy én próbáljak az elején hatni páromra. Már mint én tényleg szerettem volna, ha jóban vagyunk a családdal egymással, de ha bármi észrevételem volt, akkor mindig elmondtam neki. Pl. hogy a családja csak kihasználja. Szépen lassan tényleg rájött, hogy az a viselkedés nem normális. És nem azt mondom, hogy nálatok is meg kell szakítani a kapcsolatot, csak a párodnak tisztán kell látnia, hogy kivel akar élni. Szerencsére ez nálunk meg volt. Párom bennem biztos volt és tudta, hogy én jót akarok neki. Nagyon sokat kapcsolódtunk ki és nem beszéltünk mindig a rokonságról. Sőőőt nagyon ritkán kerül szóba mert tudom, hogy neki az egy fájó pont és akkor mért emlegessem neki. Meg pl. megkérte a kezem, de tudom, hogy a családja nem jönne el egy esküvőre ezért ugyan igent mondtam neki, de tudja, hogy esküvő nem lesz. Hisz nem lenne teljesen boldog nap mert csak azt érezné, hogy az Ő családja nem támogatja benne. Akkor meg minek legyen esküvő, ha Ő nem lehetne felhőtlen boldog. Szerintem Te is próbálj meg türelmes lenni DE nem anyóssal, hanem a pároddal. Ha nem hozza fel anyukáját akkor ne említsd meg neki. Ha Ő mesél róla akkor meghallgatod, de ne mondj Róla semmi rosszat. Hallgasd végig és légy vele megértő.. Ha épp Ő szidja akkor az az Ő dolga az Ő anyja megteheti. Néha beszéld rá párodat, hogy menjetek át anyóshoz. Ott vágj addig jó pofát, amíg meg nem bántanak. Ne érdekeljen, hogy nem szólnak hozzád. Mikor eljöttök, akkor mond neki, hogy velem nem is beszéltek és ez mennyire rosszul esett de csak ennyi. Párod rá fog jönni, hogy nem veled van a hiba és változtatnia kell, ha azt akarja hogy boldog legyél.. :D sok sikert és bocsi hogy hosszú lett
Szia! Végigolvastam mindent, jó ez a sok segíteni akaró Gyk-s és nem a hülyébbik fajta. Okosabbat írni nem tudok, csak összeteszem a kezem, hogy én a saját anyósomra nem mondok semmit és szerencsére párom, ha csak említi, mindig rosszat mond róla, lehet sejti, hogy ez balzsam a lelkemnek.
Az a legnagyobb baj, hogy a párod szereti ezt a hülye nőt. Mindig mondják, akármilyen is az anyád, menj el hozzá, úgyis piszkál, hogy kövér vagy, nincs rendes ruhád, de nézd el neki, annyi mindent tett érted. Szerintem ez az a pont, amikor vége van a gyerek hálájának. Nem is tudom mennyi a párod, 30 talán? Ebből a 30 évből 20 évig gondoskodóak voltak, igazán, hiszen jóravaló gyereket neveltek. És mit gondolnak, a maradék 50 évben meg szétbarmolják, amit addig csináltak? Hiába, ha anyósod magának szülte. Jó, ha megmondod, hogy a gyerek vendég a háznál, ugyebár.
Kívánom, hogy ne csüggedj, és tervezd az esküvőd a legapróbb részletekig, a legkisebb légyszarnyi helyre is aggass lufit, és foglald el valamivel az elméd. Mert így mindig ezen jár az agyad és neked sincs nyugtod, ez párodra kihat. Párodat különben nem értem, változtatja a viselkedését, de sztem az van benne, ha elnézi anyja ármánykodását, és kuss a vége, akkor neki még lehet normális velük a kapocs, csak ebbe nem kell belekeverni téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!