A júliusi mosolyszünet óta a párom szülei találkozni akarnak velünk. Elmondásuk alapján rendbe tenni jönnek! Mi legyen?

Ezek nem normálisak. Tuti arra számítottak, hogy párod egyedül megy a találkozóra, és sértésnek vették, hogy ott vagy.

Arra gondolj, hogy megint pofára estek. Egyáltalán nem erre számítottak, hanem hogy vissza tudják édesgetni magukhoz a fiukat, aki nyilván hiányolja őket, csak te, a gonosz némber nem akarod engedni, hogy találkozzanak. Ez a véleményük valószínűleg most sem változott, hiszen miattad mentetek el. Vagyis: szülők megint pofára estek, te pedig megnyertél egy újabb menetet, még ha keserű is ez a győzelem.

Amit tehetsz, az az, hogy biztosítod a párodat: rajtad semmi nem múlik. Nem te gyűlölöd a szüleit, nem te akarod elválasztani őt tőlük, viszont hálás és büszke vagy, amiért így melléd áll. Nem kell, hogy rámenjen a kapcsolatotok. Lehet tőle erősebb.

Neki azt kell észrevennie, hogy te itt (ne haragudj a megfogalmazásért) eszköz vagy. A szülők akarnak eszközt csinálni belőled ahhoz, hogy visszaszerezzék a kontrollt a fiuk felett. Ha nem te lennél mellette, akkor mással csinálnák ugyanezt. Ha egyáltalán nem lenne senkije, akkor is találnának rá valamilyen módszert. Talán mindkettőtöknek segít, ha megértitek, hogy EZ AZ EGÉSZ NEM RÓLAD SZÓL, vagyis az sem lenne megoldás, ha te "nem lennél". Ez egy meccs a szülők és a párod között, amiben te (megint bocsánat) nem partner vagy ellenfél vagy, hanem a labda.

Amit tehettek, az az, hogy mostantól egyáltalán nem vesztek róluk tudomást, nem reagáltok az ilyen megkeresésekre sem. Építsetek együtt egy sokkal boldogabb, működő családot, szívből kívánom, hogy sikerüljön!

Kérdező, igaza van ma 15:16-nak, egyszerűen a következőkben nem kell róluk tudomást venni, akármit is telefonálnak, üzengetnek, csinálják a fesztivált.

Az én anyám is egy hasonló kaliberű x*rkeverő volt világ életében mint a párodé, én spec 20 éve ignorálom a személyét, üzengethet, amit akar, nem érdekel. Azt meg végképp nem javasolnám neki, hogy ilyen tiszteletlen hangot engedjen meg magának a párommal szemben, hogy "Az anyukája közölte,hogy csak akkor szóljak ha kérdeznek... Apukája pedig,hogy az senkit sem érdekel ,hogy én mit mondok." - bár mondjuk a nem köszönést ő is bemutatta, bár sajnos csak utólag tudtam meg, nem voltam épp jelen, amikor összefutottak a kapuban.

Nézd Kérdező, mint a #31-es válaszoló rámutatott igen helyesen "Talán mindkettőtöknek segít, ha megértitek, hogy EZ AZ EGÉSZ NEM RÓLAD SZÓL, vagyis az sem lenne megoldás, ha te "nem lennél". Ez egy meccs a szülők és a párod között, amiben te (megint bocsánat) nem partner vagy ellenfél vagy, hanem a labda. "

Szóval neked kétféle dolgot kellene tenni szerintem, egyfelől a párod mellett állsz (és te nem szidod neki soha a szüleit természetesen, azt majd ő fogja, ha így folytatják:)), a másik, hogy minél inkább kimaradsz a konfliktusból magából, viszont amikor belerángatnak - mint legutóbb - akkor viszont kiállsz magadért, nem vállalod be a bokszzsák szerepét.

Egyébként ha gondolod, látatlanban dekódolom neked, hogy mi anyuci baja a kapcsolatotokkal, leginkább az, hogy a fia önállóan mert lépni, és nem kért engedélyt tőle, hogy megkérhesse a kezed. Másfelől az, hogy valószínüleg rájött, hogy téged nem fog tudni a saját hatalma alá hajtani, majd szövetségesként használni a fia általa jónak vélt úton tartására. Ha a magna mater komplexusa mellett még paleokonzi is, akkor a harmadik az, hogy téged - mivel együtt éltetek a házasság előtt - egy "könnyű nőcskének tart, akivel a fia majd kiszórakozza magát" mielőtt oltárhoz vezeti az általa is jónak látott szüzet. Ha nem paleokonzi, akkor meg az, hogy miféle dolog az, hogy a lénykérés előtt nem a két szülői ház ült össze, és döntötte el, hogy mit kell és helyes a fiataloknak tenniük. Na, szóval ilyenek, ezekből válogathatsz egyet vagy többet:)

Egyébként saját érdeketek, hogy minél inkább tartsatok távolságot tőlük, mert ha összeházasodtok, és véletlenül gyereketek lesz, akkor majd azzal fog szórakozni, hogy annak a nevelését akarja elirányítgatni, és ha nem tudja, akkor visszatérő vendég lesz a gyámhatóságnál, hogy megkaparintsa a gyereket. Ez a típus ilyen...

A legidegesítőbb a fajtájában meg az, hogy miközben mindenkin uralkodni akar, folyamatosan mártírkodik, és szenveleg, hogy "bezzeg ő feláldozta az életét a családjáért"... és minden helyzetben magát igyekszik egy szerencsétlen áldozatnak láttatni.

Szóval mondom, udvarias távolságtartás, soha semmit nem elfogadni tőlük a hétköznapi dolgokon felül, és a legcsekélyebb esélyt sem megadni a beleszólásra, mert ha kapaszkodót érez a lába alatt, soha nem fogod tudni leállítani.