A júliusi mosolyszünet óta a párom szülei találkozni akarnak velünk. Elmondásuk alapján rendbe tenni jönnek! Mi legyen?

Sziasztok! Hát megtörtént a találkozó.Iszonyatos volt.

Tartottam tőle,és mindketten feszülten érkeztünk meg a párommal.Ők már ott voltak.

Ami történt:

Nekem egyáltalán nem köszöntek és el is fordultak.

Páromat ölelgették és úgy viselkedtek mintha ott sem lennék.Elkezdték kérdezni a páromat,hogy hogy van,mi a helyzet a munkahelyén stb...

Ő pedig megkérdezte,hogy mégis,hogy gondolják,hogy úgy tesznek mintha semmi sem történt volna.

Az anyukája közölte,hogy egyértelmű,hogy ebben a helyzetben NEKIK vannak sérelmeik nem akarnak a múlton rágódni vissza akarják kapni a fiúkat a Régi fiukat.

Mikor párom mondta,hogy ugyan már elfelejtettétek,hogy mit műveltetek velünk?

Erre azt mondták,hogy sajnálják,hogy ő ezt ilyen rosszul élte meg de igazuk volt és nincs erről mit beszélni.

Én annyit mondtam,hogy azért ez nem ilyen egyszerű és nem így vannak a dolgok!

Az anyukája közölte,hogy csak akkor szóljak ha kérdeznek...

Apukája pedig,hogy az senkit sem érdekel ,hogy én mit mondok.

Miattam van minden,hogy a fiúk nem jár haza és otthon anyukámnak mondjam ha valami nem tetszik,ne nekik.

Nagyon undorító és megalázó volt.

Nem is értem miért jöttek el így.

Egy eszközként használtak,hogy a fiuk odamenjen.

Egyáltalán nem békülni és rendbe tenni jöttek.

Iszonyat érzés,hogy ennyire gyűlölnek,pusztán azért mert a gyereküket szeretem.

Ja és hozzátették,hogy az eljegyzésünk sem valódi szerintük,mivel őket az eseményről csak utólag értesültek.

Miért talán ott kellett volna lenniük abban a pillanatban amikor megkérték a kezem?

Nagyon durva!

Még sértegettek egy kicsit aztán én felálltam és közöltem,hogy elég volt,ezt nem hallgatom tovább,párom felé fordultam akki vette a lapot öltözött és kijelentette,hogy semmi értelme nem volt,hogy találkoztak és ő sem hallgatja tovább.Anyukája még hozzá tette.Nem,kisfiam,te itt maradsz és kész mert ha nem nagy baj lesz.

De nem maradtunk...

Hazamentünk

Párom is ki van és is átsírtam a hétvégét. Nem így terveztük

Mindent megtesznek azért ,hogy szétválasszanak bennünket.

Nem fogják abba hagyni .

Nem bánnak semmit.A párom is szenved.Szereti a szüleit.

A szülők meg megszokták,hogy úgy rángatják a fiukat ahogy akarják.

Tudják hogy ez nagyon rossz a gyereküknek és elmennek a végsőkig.

Mit lehet itt még tenni???

Valaki hallott már hasonlóról???????????

Segítsetek.

Döbbenetes de nincs konkrét ok!

Annyi,hogy elveszem a fiukat és vissza akarják követelni...

Egy tárgyként kezelik a páromat.