Több mint 15 éve vagyok a barátnommel, de csak most alakult ugy, hogy ossze tudunk koltozni. Jogos a felháborodása?

Ha ikerházról van szó vagy emeletesről amiben kívülről külön bejárás van a felső szintre és a két lakrész nincs összekötve.

Tehát egy ház, de 2 lakás külön konyhával wc vel fürdőszobával stb.

Akkor a kérdezőnek igaza van, hogy miért nem akar hozzáköltözni.

Viszont ha csak egy szimpla nagyház, 2-3 hálószobáva, de közös nappali, konyha, fürdő wc, akkor megértem a hölgyet, hogy nem akar albérletből "albérletbe" menni, ahol neki kellene más f.szára is főzni meg mosni, takarítani (ezen részleteket nem ismerjük).

Igen régen is és ma is működnek még a többgenerációs családi házak, de a fiatalok nem akarnak a szülőkkel lakni.

Nem egy olyat ismerek, hogy emeletes ház 2 öreg lakik mert mindkét gyerekük saját lakásban él.

Abban az esetben ha nincs mód rá, sokszor előfordul átmeneti megoldásként a szülőknél (vagy más hozzátartozónál) lakni.

Az én szüleim is házasság után még ott laktak, de mire ovodába jártam már külön laktunk.

Szokott még lenni az, hogy a szülők átadják a házat a fiataloknak s ők átköltöznek a melléképületben kialakított szobába és nyárikonyhába, s nem szólnak bele mit csinálnak a fiatalok a házzal.

Viszont legtöbb esetben mindenbe beleszólnak (ilyet is sokat ismerek), s kb azért válnak el mert nem lehet saját döntése a menyecskének, vagy a vőnek és a párja nem áll mellé semmiben mert mindennek úgy kell lenni ahogy mondják a szülők.

Egyébként nem értem mivel hitegetted 15 évig, hogy neki is megfelelt ez a se veled se nélküled kapcsolat.