Nők ti mennyire várjátok el, hogy a párotok otthon besegítsen mondjuk a takarításban?

#49: Mond te hol élsz, a Holdon? Már rég nem ott tart a világ, hogy a férfi vért izzadva 0-24-ben dolgozik, hogy eltartsa a feleségét és a gyerekeket. A nők is dolgoznak épp eleget, sokan 12 órában, túlóráznak és igen is güriznek a pénzért, hogy meg tudjanak élni.

Tehát még mindig az érdekelne, hogy szerinted ezek után miért is evidens, hogy a nő takarítson, mosson és főzzön?

"De nekem az a meggyőződésem, hogy alaposan és hatékonyan csak ti nők tudtok takarítani amit a férfi csinál az félmunka"

Szép mentés.. :D Nem mondom, ebben van igazad, most mintha anyát hallottam volna, amikor apa próbál neki segíteni a takarításban. :D

De hidd el nekem, meg lehet ám tanulni, nem kell hozzá különösebben nagy erőfeszítés. Szóval szép mentés, de gyenguszka, ez még nem mentesít fel a dolgok alól! :)

Kérdező, én úgy gondolom, ha mindkét fél teljes állásban dolgozik, igazságtalan, hogy mellette bármelyikük, legyen az akár a férfi, akár a nő egyedül vigye pluszban a háztartást, míg a másik a lábát lógatja.

Természetesen, ha az egyik fél lebetegszik, az speciális eset, ha gyerek születik, az is egy olyan időszak, amikor az egyik fél kiesik a munkából. De nagyon kevés az egykeresős családmodell, és kevés munkáltató biztosítja a részmunkaidőt, bár sokakat kisegítene (egy ismerősöm apja pl. lerokkant, és részmunkaidős munkát vállalhat csak, képzelheted, milyen nehéz ilyet találni).

Apám nemrég ment nyugdíjba, anyámnak még van pár éve, amióta apám nyugdíjba ment, több lett a szabadideje, és átvette a házimunka nagy részét, részben azért is, mert ő egy tevékeny ember, nem tud úgy élni, hogy csak a lábát lógatja és nem csinál semmit. Eleinte nehezen találta magát, mert nagyon aktív életet élt, míg dolgozott, és az a rutin nem megy ki pikk-pakk az emberből.

Szóval van az a helyzet, amikor egyik-másik fél teljesen vagy nagyrészt átveheti a házimunkát, de ha mindketten ugyanúgy dolgoznak, az a fair, ha az otthoni teendőket is megosztják. Így időt is spórolnak egymásnak az egy háztartásban élők.

Téged egyébként úgy neveltek, hogy nem kellett besegítened gyerekként sem? Vagy azért a szüleid bevontak egy kicsit a házimunkába?

Ha keresel annyit amennyiből a nőt is kényelmesen el tudod tartani (és nem, nem 150 ezerről beszélek...) anélkül, hogy ő dolgozna, akkor egye fene. Csak tudod a magyar valóság az, hogy a nők ugyanúgy kidolgozzák a belüket 8 vagy esetleg 12 órában.

Ha egyedül élnél mit csinálnál? 2 nap után a szrkupac tetején kellene üldögélned. És ez minden csak nem férfias. Azzal ne álltasd magad, hogy akkor meg tudnád csinálni... A gyakorlat meg az elmélet egészen más. Esetleg rohannál haza anyucihoz?

Amúgy meg ha van párod aki ezt eltűri akkor minek teszed fel a kérdést? Nem mindegy más mit gondol? Mondjuk azon ne csodálkozz, hogy ha majd elmúlik a rózsaszín köd és ott lesz 15-20 év házasság után 3 purdéval, kimerülve, akkor majd meg fogod kapni visszamenőleg is. Ez csak addig buli amíg megy a szercsi lávcsi...

Ha meg nincs párod, akkor talán el kéne gondolkozni, hogy miért....

Nektek ez működik, oké, kiderült, hogy a párod csak 4 órában dolgozik, ez is rendben, te meg ezek szerint tudod biztosítani, hogy ne kelljen 4 óránál többet dolgoznia, és neki sem okoz problémát, hogy kevesebbet ad bele a közösbe. A ti életetek, a ti dolgotok. De mi közöd másokhoz? Miért zavar, hogy másnak meg nem ez a jó és férfiak sem érzik attól magukat kevésbé férfinak, ha a párjukkal megosztják az otthoni teendőket, mert mondjuk ők teljesen másképp élnek, mint ti? Nem csak a te igazad az egyetlen igazság. Mások életéhez pedig semmi közöd.

Én nem tudnék ilyen férfival élni, mint te, de én is másképp élek, mint a te párod, nem 4 órában dolgozom, hanem 8 órában, és van, amikor még utána itthonról is belehúzok, és évente párszor duplázok is leltár miatt, nem akarok eltartott lenni, mert nekem az kiszolgáltatott, és gyerekként épp elég volt kiszolgáltatottnak lenni, a családom vissza is élt vele, ezért úgy alakítottam az életemet, hogy ez ne ismétlődjön meg mondjuk a párommal.

Tudom, hogy nem úgy kell hozzáállni az élethez, hogy holnap elcsap egy kidőlt fa, és elpatkolok, de az élet kiszámíthatatlan, és ha egy párnak az egyik tagja eltartott, nem dolgozik vagy csak minimálisan, és nem tudna megélni a keresetéből, és a főkeresőt mondjuk elüti egy idióta, amibe belehal (egy volt tanárnőmnek így halt meg a fia huszonévesen), az addig részben vagy teljesen eltartott fél igencsak nehéz helyzetbe kerül. Huszonévesen éppen még kisebb gond, de ha valaki így él le évtizedeket, és 40-50 évesen üt be a baj... Szóval én könnyelműnek tartom azokat, akik úgy élnek, hogy egyikük a szükséges/muszáj helyzeteken kívül eltartottként vagy részben eltartottként él, de ez mindenkinek a magánügye. Ha valakinek így jó és a szerencsére bízza magát, ám tegyen úgy, én nem kockáztatok ilyen téren.

"De nekem az a meggyőződésem, hogy alaposan és hatékonyan csak ti nők tudtok takarítani amit a férfi csinál az félmunka:D"

Háhá,ez is csak kifogás.Például a papámnál precízebb és alaposabb férfit nem ismerek.Az ő házában nem volt az,hogy a mosogatás vagy bármi is ráér.Mindent megcsinált,amit csak kellett,sőt,ő nagyon is szeretett takarítani és mindent rendben tartani.

Úgyhogy kár a kifogásokért.

Ha nagyon akarnál,írtad is,te is tudnál igazán jól takarítani.Az hogy nem akarsz és másra hárítod a felelősséget az más tészta.