Nem létezik lélek?

"Elvileg ugye minden anyag a középponttól távolodva, kifelé halad, tágul, tehát a többi anyagtól elfelé, hiszen minden egyetlen pontból indult."

Na, ezt látod rosszul.

Persze, amit írtál, az igaz.

CSAKHOGY ez a középpont nincsen benne a jelenlegi világunkban!

Ha elképzelsz egy felfúvódó lufit, arra pont ez lesz igaz, nézd csak meg.

"Van lélek :)"

Na, ezt megpróbálhatnád bizonyítani.

Itt, az ezotérián ezt én sem zárom ki, tehát várom a bizonyítékokat.

Egyébként csak egy adalék, "egy apró bizonyíték" a lélek létezésére.

https://www.youtube.com/shorts/LNgsEF0kEU0

Pár napja láttam ezt a vidit, egy 3 éves srác drónnal viszi ki a kávét a szüleinek, kamerán keresztül vezet egy Ferrarit vagy valami hasonlót, stb.

Ezt pár ezer éve az akkori "minőségű" lélek nem tudta volna megcsinálni 3 évesen. De sokan látják, akiknek van gyerekük, hogy már 2-3 évesen porfin kezelik a telefont, nyomkodják a kijelzőt, tolják a játékokat, ha megkaparintják a szülők telefonját.

Ez az a minőségi változás, amit az ember "belseje" évezredek alatt magára szedett.

Ettől persze bonyolultabb a dolog, sokkal több helyről és szintről vannak itt lelkek, de ez is része, és ez is igaz.

Ez nem stimmel.

Még ha esetleg igaz is - akkor is csak az emberi agy teljesítményét mutatja.

Ami amúgy pár százezer éve csaknem változatlan. Az ősember (ha csecsemőkortól mi neveljük), bármire képes lett volna, amire mi.

"Az ősember (ha csecsemőkortól mi neveljük), bármire képes lett volna, amire mi."

Ez nem igaz...ez cuki, meg jól hangzik, de persze bizonyíthatatlan elmélet, és nem is értek egyet vele, nem mintha ez bármit is számítana :)

Az egész társadalom, a minőség változott meg, igény az emberségre, a szelídségre. Persze, vannak ma is "kezdő" lelkek, vannak nagyon negatív lelkek is, de szerintem a változás azért látható, ha valaki látni akarja.

Ez a személyiségfejlődés, kognitív képességek fejlődésének gyorsulását mutatja a túlzottan ingergazdag környezetben. A léleknek ehhez nincs közvetlenül köze.

33, csak az utóbbi 1000 évben csökkent az agyméret, és az egyéni agyi teljesítmény a fokozatosan felépülő gépesített világ miatt. Az utóbbi 40.000 évben ez a csökkenés még jobban látszik, bár ennek az oka az emberfajok keveredése is lehet. Ha jól rémlik, csak a homloklebeny mérete növekedett. Az szerintem is igaz, hogy egy ősember, ha születéstől mai ember nevelné, nagyjából mindenre képes lenne, amire a mai ember. De szerintem ez csak a kognitív képességekre igaz. A szociális képességekkel, amiknél nagy szerepe van az emberi személyiségnek, nagy eséllyel gondjai lennének, a kisebb homloklebeny miatt. Valószínűleg a mai individualizációs trend miatt nehezen funkcionálna modern közösségben.

Ha egy virtuális valóság szereplőjeként képes lennél megállapítani, hogy amiben jelen vagy, az csupán egy szimuláció, akkor az rontana a megtapasztalás minőségén.

Miután az emberiség felfedezi a bionikus agyi interfészt, képes lesz ilyen valósághű virtuális valóságokat alkotni. Számos területen hasznos lesz ez a felfedezés, a büntetés végrehajtásban, a szakmai képzésekben, vagy akár a szórakoztató iparban is. Egy ilyen interfész használata mellett nem leszel képes meghatározni, hogy te egy felhasználó vagy, akit egy előre megírt szerepbe helyzetek, hogy tökéletes valósághű megtapasztalásban legyen részed.

Jelenleg is ehhez hasonló eszközöket használunk (nevezhetjük léleknek is azt a megnyilvánulási formát, ami a megtapasztaló szerepét betölti), de nem emberként, az emberi lét egy olyan intenzív megtapasztalási forma, amit ezek az ún. "lelkek" szívesen választanak.

Egyébként szerintetek hogyan lehet vizsgálni, kizárni vagy bizonyítani a lélek létezését...ami talán az egyik legfontosabb dolog lenne, hiszen ha létezik, és minden "róla" szól, akkor alapjában változna meg minden.

Azt gondolom leginkább a kisgyermekek "előző életekből hozott emlékei" lennének a kiindulási alap, ami kb 1000 gyerekből 1-nek van 2-5 éves kor között (tipp, nincs statisztika, és a szülök ritkán értik/dicsekednek ezzel).

Gondolom egy országos felhívás, a program ismertetése a szülőkkel, és egy évtizednyi adatgyűjtés elég kiindulási alap lenne.

Hallott ilyesmiről valamelyiketek valamelyik országban valaha?

"Tipikus konteó.

A tudomány SOHA nem mondta azt, hogy ezek lehetetlenek.

Annak idején (amikor a vita volt a levegőnél nehezebb repülőkről), akkor is csak azt mondták, hogy AZ AKKORI ESZKÖZÖKKEL ez nem megoldható."

Persze, sőt a világűrbe való kijutásra sem mondták 500-600 évvel ezelőtt hogy lehetlen, csak azt hogy hát a jelenlegi eszközökkel ez nem megoldható, sőt a hangsebesség többszörösével való repülés is megoldható lenne elméletben a megfelelő eszközökkel. Mikor a XIX. században a gőzmozdony feltalálásnak a korában már a 60 km/h-s sebességnél nagyobb sebességre azt gondolták hogy az ember nem bírna ki ilyen sebességet mert megfulladna. De egyéb más találmányról is biztos csak azt mondták hogy hát a mostani eszközökkel nem megvalósítható, főleg a középkorban...

De végül is teljesen mindegy, az alapvető lényegen ami miatt a beszélgetés indult, vagyis a lélek és a tudomány kapcsolatán, nem változtat semmit. A tudomány legfeljebb az anyagi szinten képes bizonyítani bármit is, mivel ő maga is csak a fizikai-anyagi szinten létezik. Így ami túl van az anyagin azzal nem tud mit kezdeni, de ahogy írtam a tudomány még az anyagi szinten is a saját maga által megalkotott fizikai törvényekkel is sokszor ellentmondásba kerül. A tudomány olyan alapvető dolgot sem képes bizonyítani, kimutatni mint önzetlen szeretet, önzetlen segítségnyújtás, vagy önfeláldozás. Az önzetlenség, a szeretet, a jóság, kedvesség stb. pedig mind létező dolgok, legfeljebb a materiális szemléletű tudománynak nem az, mert számukra ezeket a fogalmakat tudományosan nem lehet megmagyarázni és értelmezni. Ezért korlátozott a tudomány, mivel ami nem mérhető az számára nincs is, miközben az igazán fontos dolgok pont nem mérhetők és tudományosan nem kimutathatók. Minél inkább belemerül az ember az anyagi világba, annál materiálisabb, anyagibb szemléletűvé válik és annál inkább eltávolodik a valódi önvalójától. Legtöbb ember így él, látszik is hova fejlődik a világ. Ezért is állunk a 3. világháború küszöbén, vagy egyesek szerint már benne is vagyunk a 3. világháborúban, csak ez még a kezdet kezdete. Tudományos megközelítésből az ember rengeteget fejlődött technikailag, technológiailag, elképesztő mértékben, az utóbbi évszázadokban, de csak az utóbbi évtizedekben is. Viszont szellemileg, spirituálisan szinte semmit sem fejlődött az utóbbi évszázadokban, sőt bizonyos értelemben még visszafejlődött. Ez a fő probléma, ezért járunk még mindig itt. Évezredekkel ezelőtt az emberiség ugyanúgy háborúkat robbantott ki pénzért, hatalomért, földekért és még lehetne sorolni a különböző anyagi javakat és érdekeket, mint ahogy manapság is. Aki amúgy az emberi lelket keresi, nem külső dolgokban kellene keresni, ott nem fogja megtalálni, önmagába kellene nézni, mert az emberi lélek nem kívül van, hanem belül. Mindenki Isten tiszta fény természete, mindenkiben ott van egy atomnyi Isten, csak éppen a sok anyagi rárakódás, szutyok miatt ez teljesen elhomályosult, bemocskolódott. Valójában a hatalom is azt jelenti hogy hat a lom. Az emberek azonosulva a fizikai, anyagi testtel, a gondolatokkal, a múlandó érzésekkel és vágyakkal maguk is múlandóakká és halandókká váltak, legalábbis ezt élik meg és így élik meg a saját életüket, akik megszületnek, majd meghalnak hogy újra megszülessenek és meghaljanak, amíg az anyagi dolgokkal való téves önazonosulást meg nem szüntetik önmagukban. Jézus erre mondta hogy "Istenek vagytok ti mind, a teremtést gyakoroljátok. Csak vakok a ti szemeitek és süketek a ti füleitek. Mindaddig újra kell néktek születni, míg egy testben újjá nem születtek." A történelem folyamán sok tanító volt akik próbálták az embereket emlékeztetni a valódi lényükre és énükre, Buddha, Zarathustra, Jézus, Mani és rajtuk kívül sok-sok spirituális mester és tanító igyekezett azt a bizonyos mentális fátylat vagy leplet, levenni az emberiség tudatosságáról ami elhomályosítja annak tiszta fény természetét. De ettől függetlenül szabadakarat van, így az élet is egy egyéni utazás, amit saját döntéseink és tetteink alakítanak, mindenki szabadon úgy dönthet, azt tehet és azt teremthet amit akar és ahogy akar lehet ölni, gyilkolni, háborúzni, szeretni, önzetlenül segíteni másoknak, igazából bármit tehetünk, teremthetünk. Így mindenki maga döntheti el hogyan éli az életét, miben hisz és mivé válik az élete során. Egy valamit azonban nem szabad azonban elfelejteni, bármit is tesz az ember, annak meglesz a következménye és mindenkinek szembe kell néznie majd a saját tetteinek a következményeivel, legyen az nagyon jó, vagy akár nagyon rossz. Ezért nem árt időnként az embernek is magába néznie és elmerülnie az élete során a saját lelkében, illetőleg megismerni önmagát, a valódi énjét, az igaz önvalóját. Mert amíg az ember nem ismeri meg önmagát, addig a világot és másokat is csak torzan tud megismerni, hiszen minden és mindenki megismerésének az alapja önmagunk megismerésén nyugszik.

Nem írok többet ide, kívánom hogy mindenki legyen önmaga, találja meg a saját útját, sikeresen járja is azt végig és teljesedjen ki az életében!

37., már vannak módszerek a lélek vizsgálatára, csak nem tekintik tudományosnak, mert vallási filozófia az alapjuk. A jóga legmélyebb meditációs gyakorlatai ezt célozzák. De ugye sok gond van ezekkel a gyakorlatokkal. Nem ismételhető meg bárki által. Csak aki önerőből képessé válik rá, az tudja alkalmazni. Nem bizonyítható a tapasztalat, mert kizárólag a meditáló tapasztalja meg, nem tudja az észlelést megosztani, vagy rögzíteni. Bármilyen eszközt is csatlakoztatnak a meditáló személy testéhez, az csak a testi, és agyi aktivitást fogja mérni. És ez az aktivitás még a mélyalvásnál is csekélyebb, holott a meditáló tudatánál van(valamilyen szinten). A tudomány nem alapozhat egyéni beszámolókra, még akkor sem, ha egy hiteles, és elismert biológus, pszichológus, fizikus, vagy bármely más tudományterület képviselője hajtaná is végre.

A lélek léte egy olyan kérdés, amire mindenkinek a maga igénye szerint kell választ találni. Elhihetik neked a tapasztalataidat, de az hit, nem pedig bizonyítékon alapuló ismeret.