Létezik az asztrális projekció,a testből való kilépés?

Én csak az utolsó lépésig jutottam el a kilépés előtt, konkrétan a tudat testen kívül kerülése hiúsult meg, és ez elég rossz érzés is volt. Azóta nem próbáltam, mert közben rájöttem, hogy ha ki is jutok, nem biztonságos.

Igen, párszor már előfordult, hogy nem akartam bemenni órára, mert hát minek. Szóval ilyenkor azt csináltam, hogy a lelkemnek felhúztam az órát reggel 6-ra és szépen elkészült. A testem pedig aludt 11 ig és így lélekben ott voltam a suliban, testben pedig nem. Ez egy hasznos tulajdonság amit minden embernek ki kellene használnia. Nem egyszerű megtanulni, de youtube -on vannak tutorialok amik segítenek.

Nálam műtét utáni felébredéskor volt, hogy még elvileg nem voltam felébredve, de úgy éreztem, hogy kívülről látom az egész szituációt (a látom is béna szó, mert úgy kéne mondanom, hogy egyszerűen csak tudomásom volt róla). Később mondtam is a páromnak, hogy mit láttam, és nem 100% pontosan, de nagyjából tényleg az volt. Egy nagyon nyugodt, jó érzés volt, arra emlékszem, hogy nem akartam felkelni se.

Ez úgy hangzik, mint egy OOBE. Azt hallottam már, hogy súlyos, életmentő, és hasonló műtéteknél előfordul, de sosem hallottam róla, hogy műtét után is megesik. Nem mintha nem lenne elképzelhető, csak nem hallottam még ilyen esetről.

Nekem volt ilyen tapasztalásom 2x. Az első kamaszkoromban, ittunk és kipróbáltam a bio füvet. Annyira rosszul lettem, hogy léttam magam kb 1-2 m távolságból, hátulról kb fél métterrel a fejmagasságom fölül, ahogy zombiként csoszogok az utcán, elég ijesztő volt. Aztán képszakadás és arra tértem vissza a megszokott nézetbe, hogy a haverom elvitt vmi buszmegálló mögötti betonkerítésig, ahol kihánytam mindent. A második kb 1 éve volt. Pánikroham szerűen felriadtam az álmomból, felültem, és a szemem sarkából láttam, hogy a kezem még ott van a párnán. Nagyon messze volt a kéz ahhoz, hogy természetes testtartásban legyen ott. Fordultam egy kicsit a másik kéz irányába és láttam a fejem. Gyorsan elkaptam a tekintetem, hogy meghaltam basszus, és reflexből az arcomra tettem a két kezem. Megnyugodtam, hogy minden oké. Visszanéztem a párnára és már nem volt ott semmi. Ennél a második sztorinál csak holdfénybe láttam a dolgokat, úgyhogy nem az a klasszikus testen kívüli élmény, de az elsőre kristály tisztán emlékszem, és az nagyon beteg volt.

Ott van pl. Thích Quảng Đức sztorija, aki tiltakozásképp felgyújtatta magát. Szerintem az, hogy úgy ég el törökülésben, hogy meg se nyekken, számomra bizonyítja, hogy már az égés elõtt kilépett a testébõl.

8 és az 5ös hozzászóló vagyok. Lehet magyarázni, hogy csak halucináltam a testen kívüli állapotot stb., de az én tapasztalásaim miat nem kételkedem ezeknek a dolgoknak a hitelességében. Ha nem lett volna ilyen, meg még ilyenebb élményem ( volt pár egyéb is, csak azokat nehéz leírni szavakkal) , akkor lehet, hogy én is megakarnék cáfolni mindent, amit bizonyítani nem tudok.