Tudatos álom = Asztrális projekció = Az agy szüleménye?

Szerintem a tudatos álmodás és az asztrálutazás nem ugyanaz.

Nem az álmok történnek az asztrális világban, hanem a lelked kilép a testedből és a lélek van olyankor az asztrálvilágban.

A testből kilépés, amire emlékszel is, nem alvás közben történik, hanem éber tudatállapotban. Van akinél spontán.

Hello!

Te tetted fel az előző kérdést is?! :-)

Arra is írtam...

De akkor írok erre is, bár már egy részét leírtam az előző kérdésedben.

Igen, bizonyos mértékben asztrál projekciót hajt végre az ember minden alkalommal, amikor álmodik.

Egész pontosan a tudata figyelme elfordul az asztrál sík felé, amíg alszik az egyén teste és nincs szükség arra, hogy az elméje a fizikai életben funkcionáljon.

Szóval ebben az értelemben mondhatjuk, hogy minden álmodás asztrál projekció.

Amúgy viszont a szakirodalom azt nevezi konkrétan asztrálprojekciónak, amikor valós időben a fizikai síkra "projektálsz". Tehát tulajdonképpen ez csak nézőpont kérdése, de a lényegen nem változtat. Remélem azért nagyjából érthető...

Sima álmodáskor és tudatos álmodáskor is az asztrál síkra "kerülsz".

Ahogy írtam az előző példában is, az a különbség, hogy ha tudatos álmod van /lucid dream/, akkor rájössz, hogy álmodsz és olyan, mintha a fizikai valóságban a saját lakásodban lennél. Lehetsz alsó gatyában, énekelhetsz, kenhetsz kenyeret, stb stb...magyarán megteremthetsz bármit a "magad" világában.

Sokkal bonyolultabb kérdés inkább az, hogy mégis hol a f°nébe vagy, amikor öntudatlanul álmodsz :-)

Mert hát kivétel nélkül mindenki álmodik, csak reggel nem emlékszik rá.

De hogy visszakanyarodjunk a kérdéshez is, asztrál projekciónak azt nevezik, amikor konkrétan a fizikai világra projektálsz, csak asztrál síkon...ala olyan leszel, mint egy szellem, tudsz magadról, tudod ki vagy, tudod, hogy a tested alszik, te meg jársz kelsz az utcán...:-)

És utána még kismilliom lehetőséged van csinálni dolgokat, mehetsz akár más bolygókra, más világokra is...

Ha már be van gyakorolva a technika, akkor minden rendes tanító, könyv vagy akárhonnan tanultad is javasolja a visszatesztet. Magyarán ha már stabilan ki tudsz lépni a testedből, akkor utána megkérsz egy havert, hogy tegyen be egy dobozba valamit a szekrényébe vagy az ágya alá és te megnézed este mi az. Miután mindig látni fogod, hogy mi az, meg elmondod, mit csinált aznap este vagy mit beszélgetett a barátnőjével aznap este amikor arra jártál, ha épp ébren volt, akkor egy idő után már nem lesz kétséged abban, hogy ez nem képzelgés :D :D

Persze a lehetőségek száma korlátlan...bebarangolhatod a Földet is, mehetsz más bolygókra, stb stb...

De nem árulok zsákbamacskát, ez nem olyan, mint a filmekben van, hogy kiléptél a testedből és teljhatalmad van. Olyan vagy mint egy csecsemő inkább...meg kell tanulni újra látni, érzékelni, mozogni, kontrollálni a folyamatokat az "új" asztráltesteddel...pont ahogy tetted gyerekként, csak már nem emlékszel rá...

Évek munkája ez...

De persze mindenkinek kell egy hobbi :-)

Persze vannak előnyei is, mert mire te meghalsz, addigra már rutinosan mozgol abban a testben, ami a "friss halottaknak" még újdonság erejével fog hatni...:-)

Végül pedig azért nincs rá tudományos magyarázat, mert ez nem igen kapcsolódik a fizikai síkhoz. Márpedig a tudomány fizikai műszerekkel mér és innen kezdve csak a fizikai síkot tudja vele felfogni...

Ahogy a hal példája...a hal nem tudja, hogy a vízben van, azt csak te tudod...ő soha nem látott semmi mást a vízen kívül, benne él, neki az természetes. Nem is nevezi néven. Ki kell jönni belőle először, hogy átláthasd legalább egyszer a dolgot.

Mivel a legtöbb ember csupán a fizikai testi élményei emlékszik, csak ezt tapasztalja egyetlen valóságának, így azt hiszi más nincs...és az ő nézőpontjából igaza is van.

Miután már kicsit rutinosabb leszel, rájössz, hogy a fizikai valóság is csak egy valóság, mint megannyi másik, pont annyira valódi vagy pont annyira illúzió, kinek hogy tetszik...

További jó kutakodást, gyakorolgatást :-)

Gyakran könnyű összekeverni a tudatos álmodást, a téves ébredést, a testen kívüli élményt.Még gyakorlottabbak is összekeverik néha.Máshogy tapasztalod meg az asztrál világot, ha álmodban kerülsz oda és máshogy, ha mondjuk rögtön ébredés után spontán, vagy pedig esetleg szándékosan sikerül kikerülnöd a testedből.Ahogy előbb is mondtam elég sok variációja lehet ezeknek a tapasztalásoknak, tudatállapotoknak.Ne zavarodj össze, ne akarj mindenre egyből választ kapni, mert igazából csak úgy ismerheted meg leginkább a dolgokat, ha nagyon odafigyelsz az álmaidra akár írhatod is őket és majd egy idő után látod a különbséget, magad is.

Az asztrál világban lehet látni, lehet mozogni, bármit lehet, csak a fizikai tárgyakkal nem tudsz boldogulni (pl -valós- ajtót kinyitni,de nem gond mert át tudsz sétálni rajta, csak az a baj, hogy olyankor általában nagyon valóságosnak érezzük a helyzetet és ez a lehetőség eszünkbe sem jut ).

Átlagos tudós nem foglalkozik ilyesmivel, általában racionálisan állnak a dolgokhoz, abból indulnak ki, amit beléjük vertek tanulmányaik során, eszükben sincs attól eltérni.De léteznek parapszichológiai kutatások, talán ilyen területen foglalkoztak már a testen kívüli élményekkel, tudatos álmokkal.De nyilván nem könnyű egy ilyen nehezen megfogható, vizsgálható témára biztos választ adni.

Hello!

Második kommentelő vagyok…

Akkor bocsi, csak írt más is ki egy kérdést, szinte tök ugyanazt, mint te, ugyanúgy is megfogalmazva, ezért gondoltam…

Nade akkor…huuu.

Először is, isten hozott a klubban :-) Nem kell parázni, hanem kezdhetsz hozzászokni :-) Minél többet fogsz tapasztalni, annál több kérdésed fog lenni, nem pedig kevesebb :-) Ez így van rendjén…szóval szokj hozzá ahhoz, hogy nem érted a dolgokat.

Nem azt mondom, hogy ne is akard megérteni a dolgokat, csak ne vedd túl komolyan azt, hogy ha valamit nem értesz…csak lazán.

Nem annyira furcsa dolog ez, mint amilyennek hangzik. Pl.: tudod hogy működik a villanykapcsoló?! Nem tudod…kapcsolagatod, használod, Tapasztalod és működik és ez a lényeg.

Hogy a mobiltelefonon egy darab üveglapon húzogatod az ujjadat és akkor minden féle dolog történik, tudsz másokkal beszélni, szöveges üzenetet küldeni, rajzolni…rányomsz egy bizonyos helyre és lesz rólad egy fénykép…

Valójában ezeket sem érted hogyan működnek…

Ha valaki csak józan paraszti ésszel elkezd gondolkodni, akkor rájön, hogy szinte semmit sem ért, csak már "megszokta" és csak használja.

Innen kezdve ebben a témában is ne agyalj annyit, gyakorolj, tapasztalj, ne ítélj…aztán ahogy telik az idő majd szépen kezdenek összeállni a dolgok a maguk természetességében, nem kell rajtuk görcsölni…

Téma 2: ezt a tudományosan bizonyított dolgot is vegyük könnyedén. Tényleg ez van már gyerek kora óta a nyugati emberbe nevelve, de ehhez is bőven elég a józan paraszti ész, hogy az ember rájöjjön a dolgokra. Az, hogy valamit tudományosan bizonyítanak, az lehet, hogy igaz, DE NEM jelenti azt, hogy az a teljes valóság.

Most is rengeteg dolog van, aminek a létezését nem tudják megmagyarázni, de maguk a tudósok is tapasztalják.

Azt nevezik manapság tudományos ténynek, amit MEG TUDNAK MAGYARÁZNI.

De meg kell érteni, hogy attól, hogy valamit meg tudnak magyarázni vagy nem tudnak megmagyarázni, az az adott dolog Létezését, érvényességét marhára nem befolyásolja.

Pont mint a villanykapcsólós példa…nem kell érteni ahhoz, hogy működjön.

Ezzel egyáltalán nem mondtam, hogy a tudomány hazudna, hanem hogy csak azokat a dolgokat ismeri el valósnak, amiket meg tud magyarázni…az meg nem túl sok dolog. Vagyis nagyon sok dolog, de még így is messze van a mindentől…

Úgyhogy a tudományos tényeket kezeljük lazán…és inkább tapasztaljunk…

És akkor most a kérdésedre a válasz: valóban a tudomány úgy hiszi, hogy az álom az agyban játszódik, és bizonyos nézőpontból - az ő nézőpontjukból - igazuk is van.

Pont azért amit már egyszer leírtam. Mivel fizikai műszereik vannak, így csak a fizikai világban tudnak velük mérni, megfigyelni. Ergo hogy honnan jönnek a hatások azt már nem látják, csak a lenyomatukat. Magyarán csak az okozatot.

Amikor álmodsz és kolbászolsz az asztrál síkon, szedsz sok élényt, stb…és "visszajössz" - a te nézőpontodból felébredsz reggel -, akkor ezeket az élményeket "fel kell dolgoznod". A fizikai agynak fel kell dolgoznia. Ha nem így történne, akkor reggel szimplán nem emlékeznél arra, hogy mégis mi történt veled…mint egyébként elég sokan.

Szóval le kell fordítania az agynak a történteket fizikai jellegű képekké. Amit majd álomnak hívsz, meg álomemlékezetnek.

Ha jól tudom a tudomány úgy tartja - bár annyira nem mozgok otthonosan abban, hogy mit hogy tartanak -, hogy felébredés előtt történik az összes álmod egyszerre, meg hogy rem fázis, meg stb…

Magyarán a tudósok tényleg meg tudják figyelni, hogy a test alszik és egyszer csak indul egy olyan folyamat, amikor ezek a képek, hatások beindulnak.

De a valóságban csak az történik, hogy tényleg valós idő szerint 6-7 órát élsz, tapasztalsz, élményt szedsz és amikor felébrednél a fizikai testedben, akkor megindul egy "lefordítás" fázis, hogy az élményeket olyan képpekké fordítsa az agyad, hogy reggel emlékezz rá…alias álmok.

És igen, ezt a tudósok meg tudják figyelni.

De ez már csak az okozatnak az okozata, nem pedig az egész folyamat….

Bocsánat, ha kicsit nehezen magyaráztam, amúgy sokkal egyértleműbb a helyzet, ha már lesz tapasztalatod, így viszont annyira nem könnyű leírni…de igyekeztem :-)

Másik fontos rész:

Attól, hogy nincs a köztudatban, nincsen a tankönyvekben, az még nem jelenti azt, hogy a tudomány nem foglalkozik vele és nem kísérleteznek sok mindennel.

Már kismillió anyag került ki, hogy a szovjetek 50-60 évvel ezelőtt is, hogy használtak asztrál projekciót kémkedésre, stb stb…

Szóval ezt teljesen tudja a "tudomány", csak nem a nyilvános verzió…egy átlagos professzor csak azt mondja vissza ami a tankönyvekben van.

Ezeket a dolgokat csak nem annyira híresztelek, de az még nem azt jelenti, hogy ne is vizsgálnák…

Igen, ez nincs a filmekben, tudom :-)

Valóban "lesz" egy új tested, amit marhára nem tudsz irányítani, kontrollálni. Kis csecsemőként meg kellett tanulnod hallani, látni, érzékelni, stb..csak már marhára nem emlékszel rá.

Most felnőttként, testkilépésben megkapod ezt az élményt, csak most már "tudatosan"…jó móka lesz :-)

Igen, aki tudatosan lép ki - tehát nem spontán mondjuk halálközeli élmény, kóma, stb…- , az először nem szokott látni sem. Érzékeled az asztráltested, a kiterjedését, érzed, hogy hol a fal, az ágy, stb…de nem látod. Tudom, ez most furcsán hangzik, de ott teljesen "természetes" lesz.

Nem mindenkinél van ez így, de nagyon sok embernél, valószínű több, mint 50% ember. Aztán ahogy egyre többet vagy kinnt, úgy megtanulsz látni is, ahogy fizikai testedben is megtanultál és most elég jól megy :-)

Nem kell olyan vészes dologra gondolni, én kb 10-12 alkalom után kezdtem már rendesen látni…

Mivel ez nem úgy van mint a filmekben, hogy kiléptél a testedből és mész hawaii, meg 720p meg minden :-)

Az első 10-20 alkalomnál örülsz, hogy a szobádban tudsz lenni és tanulsz érzékelni :-)

A mozgás szintén nagyon vicces…nem úgy tudsz menni, mint fizikai testben, bár gondolom ez logikus. Meg kell tanulni, hogy kell előre menni, hátra, hogy ne süllyedj bele a padlóba, stb stb…

Végtelen órát lehetne erről beszélni, pont úgy, hogy végtelen órát beszélnél annak is /és fogsz is, ha jól fog menni a testkilépés :-)/, hogy elmagyarázd azoknak, akiknek nincsen fizikai testük /és nem is volt soha/, hogy itt hogy működnek a dolgok…

Szóval csak ismételni tudom…gyakorolj, tapasztalj és akkor alakulnak majd a dolgok.

Itt fizikai testben sem egyből tudtál ütni, rúgni, guggolni, ugrani, fogni…kellett hozzá 10-15 év…de kb 18-20 éves kor után van az, hogy már egész jól kontrollálod a tested, erős vagy, ügyes vagy, stb…gyerekként örültél, ha két lépést tettél, aztán pofára esés ugyebár…:-D

Miből gondolod, hogy "ott" egy másik testben, másik környezetben egyből fog menni?! :-)

Jó, nem kell hozzá ennyi év, mert már tudatosan gyakorolsz, de így is évek lesznek és persze nincs olyan, hogy "megtanultam", hanem mindig fejlődnek a képességeid, ahogy gyakorolsz és csinálod…

Pont ahogy tudtál futni 5 évesen is, meg az olimpiai bajnok futó is fut…a ketttő mégsem ugyanaz :-)

És mondom, akiknek halálközeli élményük volt, balaset, stb…az megint más tészta, azt is leírhatnám, ha érdekel, de annyira nem fontos és így is írtam már eleget :-)

Téma 3: tudatos álom. Persze, tudatos álomban bármit tudsz készíteni, embereket, tájakat, élményeket, mind1. Olyan, mintha videó játék lenne, csak sokkal real-ebb :-) Nem kell megijedni, nem fog megsérülni senki.

Ez amúgy egyszerűen feszültséglevezetés. És az egyszerűent nem rossz értelemben értem, tényleg szükséges. Van benned harag, megsértettek, "fáj a lelked", akkor csinálsz egy ilyen szituációt, környezetet és levezeted a feszülséget, ahelyett, hogy téged mérgezne a sok elfolytott düh.

Ez így teljesen tökéletes.

Amúgy ez megfigyelhető az öntudatlanul álmodóknál is természetesen, csak ők nem "szándékosan" csinálják.

Akkor is szokott lenni, ha az ember beteg, vagy lázas, elkapott egy vírust, valami…teremt magának egy harci helyzetet, izgalmakat, stb…és ilykor maga a fizikai test is olyan hormonokat, adrenalint, stb szabadít fel míg "te alszol", amelyek elősegítik a gyógyulást.

A legtöbb rémálom, háborús harcok, "rossz álmok", azok valójában mind terápiás jellegűek. Vagy a testedet segítik regenerálódni vagy pedig a lelked, hogy ki tudod adni a sok feszültséget, amit felvettél aznap és nem tudtad tudatosan feldolgozni őket…

Igen, annyi hülyeséget lehet olvasni a témáról, hogy az már elképesztő…

Nem, ha hirtelen "visszahoznak" /mégis ki hoz vissza?!/, akkor nem fogsz meghalni :-) Ha ez alatt azt érted, hogy a fizikai tested valami inger éri vagy külső zaj, akkor igen, rögtön visszakerülsz a testedbe és pont. Bizonyos értelemben tényleg rossz érzés, hisz' olyan, mint amikor hirtelen felébresztenek és nem magadtól ébredsz…az is rossz érzés. De ennyi az egész.

Gonosz lények meg…huuu, ez a téma is megérne sok sort, de igyekszem rövid lenni. Nem mondom, hogy nincsenek, mert akkor hazudnék. De ha az a kérdés, hogy kell-e félned bármitől vagy esetleg eshet-e bármi bajod, akkor a válasz az nem.

Először is bármi történik, akkor azonnal visszakerülsz a testedbe. Ha "támadna" valaki vagy csak véletlenül olyan élmény ér ami neked negatív, akkor szintén azonnal visszakerülsz a testedbe. Szóval hidd el, sokkal nehezebb "kinnt" maradni és az állapotot fenntartani, mint ilyen problémák :-)

Gonosz lény önmagában nem létezik, de olyan előfordulhat hogy bele futsz olyanba, aki neked nem szimpatikus. Egyszerűen csak továbbállsz ilyenkor és kész. Nem tud neked ártani senki, mivel nem a testeddel vagy ott és ebben az értelemben nem is a "teljes asztráltesteddel", mert még nem haltál meg teljesen.

Szóval teljesen biztonságban vagy…nem mondom, hogy soha nem lesz negatív élményed, de az van az életben is és mégsem esel kétségbe.

Szóval bármi van, visszagondolsz, "érzel" a testedbe és már vissza is jöttél…ha ez nem történne meg automatikusan egyébként.

Plussz azért az érzelmi/gondolati állapotról illik szólni ilyenkor. A gondolataid/érzelmeid teremtenek. Vonzás törvénye, a titok, stb…ez mind igaz. Csak itt a fizikai világban ez egy lassú folyamat. Asztrális éterben, sokkal-sokkal gyorsabban jönnek létre a dolgok. Elkezdesz egy kardra figyelni amit kigondolsz és akkor nem kell sok időnek eltelni, az kezd ott megjelenni, mások számára is érzékelhetően.

Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogyha te rettenetesen félsz a gonosztól, ha meg vagy GYőződve arról, hogy téged támadni akarnak és pláne még arról is, hogy ezek nálad erősebbek és te harcolni akarsz, stb stb…akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb be is fogsz vonzani olyan alakokat. De ezek nem gonoszak. Te is harcolni akarsz, ő is harcolni akar és puff…összetalálkoztok. Mint egy társkereső :-)

Ha meg csak úgy lépsz ki a testedből, hogy a kíváncsiság, felfedezés hajt akkor valószínű soha nem fogsz ilyen alakokkal összefutni…

Szóval no para….de bármi is van, simán visszajössz a testedbe és ennyi…

Ezüstkötelet van aki látja, van aki nem, nem fog elszakadni...

Ne félj, gyakorolj, csináld, tapasztalj…a kétségek eloszlanak és rájössz a valódi "problémákra", hogy a kontrollt megtanulni az igazán nehéz…

Egyelőre ennyi, mert szerintem életem leghosszabb válaszát sikerült most leírnom…:-)

Szép napot!