Egyes emberek miért dobják ki csak úgy a maradék ételt a kukába, úgy, hogy az még szinte friss?
Nagyon undorító és pazarló dolognak tartom ezt és egyszerűen nem értem. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy az ember a Föld legocsmányabb lénye... (Ilyenkor IS és egyéb más hétköznapi helyzetekben is, de itt most a kajáról lesz szó.)
A plázákban a különböző kajáldáknál is látom, hogy a fa$z nyomorékja képes kidobni egyharmad tányér ételt... Nem eszi meg, ezért kuka. Oké, az ő dolga, ezért nem szólok neki (pedig olyan szívesen megtenném...), ettől függetlenül jó nagy mocsok dolog, mert máshol éheznek.
Még a 90-es évek végén voltunk Balatonon nyaralni, és valahogy a mai napig az agyamba égett, hogy a strandon a soron az egyik kajáldánál a mellettünk zabáló család miután nem bírta megenni az általuk kért nagy pizzát, fogták és a maradékot simán kivágták a kukába. Tudom, nem olyan probléma, hogy több, mint 20 év után is meg kellett volna maradjon, azonban nagyon érzékeny vagyok erre a témára és már gyerekként is az voltam.
Pár hónapja történt, hogy az előző munkahelyen vacsoraszünetben (éjszakás műszak, azért vacsora) fent ettem az egyik kollégával. Én megettem a szendvicsemet, majd megkérdezi, hogy nem kérem-e, amit ő meghagyott, ő nem tudja megenni. Finom rántotthúst hozott krumplipürével. Mondom neki, hogy köszönöm, én is jóllaktam, de vigye csak haza, otthonra biztos jó lesz még. Feláll, fogja, kibas$za kukába. Először meglepődök, utána pedig a sárga földig ba$zom le őt (pedig legjobb haverok vagyunk), hogy menjen már a retkes pic$ába, hogy képzeli ezt. Ha tudom, hogy kidobja, akkor inkább mondtam volna, hogy adja nekem. Azt is közöltem vele, hogy nem hiszem, hogy olyan jó fizetést kap (amire ő is panaszkodott állandóan), hogy csak így dobálgassa a kaját...
Én ha maradék van, mindig hazahozom, akár munkahelyről, akár étteremből (becsomagoltatom). A szívem szakadna meg, ha kidobnám, tudva, hogy én vettem magamnak, az enyém. A másik meg az, hogy sok helyen éheznek.
Érdekes, hogy mi a barátnőmmel ha megyünk valahova, soha nem ba$szuk ki a maradékot, hanem elcsomagoltatjuk, itthon megesszük.
Plázában úgy csináljuk, hogy a bámészkodást letudjuk, utána zabálás és irány haza. De megsúgom, volt olyan is, hogy kajával mentünk be pl. ruhaüzletbe, a kutya nem szólt. Az alufólia/műanyag doboz és egy sima szatyor csodákra képes, de ezek szerint valakinek ennyi esze sincs...
2 óra múlva ehetetlen? Hát igen, elkényeztetett úri belűek, akiknek mindig csak a friss. Eszik belőle, amennyit eszik, a többi nem számít, hadd vesszen kárba.
A strandos pizzás eset: azt elfelejtettem mondani, hogy bár nyár volt, aznap éppen szar esős idő volt és lehűlt kb. 15 fokig. Mindenki hosszú nadrágban és felsőben volt, nem strandidő volt aznap. A strand zabálós sora ettől függetlenül nyitva volt. A pizza kidobását a mai napig nem értem, 40 fokban sem értettem volna, így meg pláne nem. Tudom, hogy közöm nincs hozzá, de attól még véleményem az lehet, ha jól tudom. Az pedig az, hogy okádok az ilyen emberi viselkedéstől.
A kollégám rántotthúsa: onnantól kezdve, hogy megkérdezte, hogy nem kérem-e, úgy érzem, hogy de igen, valamilyen szinten igenis közöm lett hozzá, hogy kivágta a szemetesbe... 14-es: ha lecsesztelek volna ezért és utána még neked állt volna feljebb, hát akkor még jobban elküldtelek volna a retkesbe csakazértis. Már bocs. :) Egyébként az is ugyanúgy felháborító, ahogy az üzletláncok pazarolnak, ezt aláírom.
A más térségben való éhezésről pedig csak annyit, hogy attól, hogy én magamba erőszakolom/hazaviszem a maradékot, attól még ugyanúgy éhezni fognak, ez igaz. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy szomorú ez a helyzet, hogy míg valaki a legapróbb morzsának is örülne, addig a másik réteg kibas$za a megmaradt kaját, mert ő jóllakott.
Egyébként egyes válaszokból jól leszűrhetőek a különböző hozzáállások a dologhoz...
válasza:
válasza:Üdv. a kapitalizmus egy újabb csodás mellékhatásánál. A cégeknek érdeke, hogy ne gondolkozz, csak vásárolj. Kis adagot viszont nem érdekük adni, hisz arra nem lehet marketinget építeni, plusz nem lehet rá akkora profitot tenni. Na meg persze a vevőnek "jogai" vannak mint láthatod.
Azoknak pedig, akik nem tudják, mit kéne kezdeni a maradékkal: Kezdjük úgy, hogy kisebb adagot veszünk. A családi pizzás esetnél tökéletesen felesleges volt a családi méret, lehetett volna kisebbet venni. Aztán ha valaki még éhes, vesznek valamit utána, senki nem fog azért lenézni, mert kétszer vásárolsz ugyanott.
Mikor nincs kisebb adag: El kell tenni későbbre, erre való a táska. Ha zavar az illata, tedd egy nejlonzacskóba, és kösd be a száját. És mielőtt jönne a "hádecipeljemvégigmindenhová?!": Lehet úgy is plázázni, hogy otthon eszel egy pár falatot, és csak vásárlás végén mész ennivalóért. Így legfeljebb hazáig kell "cipelned" azt a pár dekát. Ezzel azt is eléred, hogy ne "száradjon ki" az ennivaló.
De még ha ez sem felel meg, akkor itt a következő megoldás: Válassz olyan ennivalót, amit vagy meg tudsz ott helyben enni, vagy el tudod tenni későbbre. Ha meg olyasmit kívánsz amit tudsz házhoz is rendelni, akkor rendeld meg hazaúton, és érkezésed után 10-15 perccel ott lesz amit szeretnél, el tudod tenni későbbre ami megmarad.
Ugye, hogy nem olyan nehéz ez, csak használni kéne az agyatokat?
Szó se róla, én sem vagyok szent, ahogy senki más sem az. Dobtam már ki én is nagyobb adag ennivalót, mert túl sokat főztem és nem fogyott el mire megromlott. De tanultam a hibámból, és most már csak olyasmiből főzök nagyobb adagot, amit le lehet fagyasztani, vagy tutira elfogy. Nem szégyen belátni a hibáinkat, és tanulni azokból.
És még mielőtt valaki többet látna ebbe: Egy rossz szót nem szólok, mikor valaki kidobja a kifli csücskét, vagy a kenyér héját azért, mert mondjuk nem bírja elrágni, vagy túlsült, vagy hasonló. Persze ebből is lehetne zsemlemorzsát, esetleg madáreledelt csinálni, de azért reálisan nézve ez már fingreszelés. De a döntő többség nem ilyen mennyiséget dobál ki napról-napra.
válasza:"Érdekes, hogy mi a barátnőmmel ha megyünk valahova, soha nem ba$szuk ki a maradékot, hanem elcsomagoltatjuk, itthon megesszük."
Én pl. utálom a maradékot, abból sem eszek, ami már a hűtőbe lett rakva és újra kéne melegíteni. Nem ízlik, nem ugyanolyan. Felnőttként had döntsem már el, hogy mit eszek meg, és mit nem anélkül, hogy Pöckös Jankó le.basz.na.
"De megsúgom, volt olyan is, hogy kajával mentünk be pl. ruhaüzletbe, a kutya nem szólt. Az alufólia/műanyag doboz és egy sima szatyor csodákra képes, de ezek szerint valakinek ennyi esze sincs..."
Ja, nagyon stílusos lóbálni a kezeden a műanyag szatyrot.:D Remélem a Westend-ben csináljátok ezt, csak hogy meglegyen a real proli feeling.
válasza: válasza:A Darwin rémálmában van egy jelenet, amikor egy tál rizst akarnak igazságosan szétosztani éhes gyerekek között.
NYilván, hogy nem a moziban kell megoldani az afrikai éhezők problémáját, de attól mi még a gazdag nyugati világ szerencsés lakói vagyunk, akik önérdekből is, meg mert a hatalomhoz közelebb vannak, meg mert felelősek a többi emberért és állatért kellene megoldanunk a kérdést, ahelyett, hogy reklámok által félrevezetett, öntelt "individuumokként" együk és viseljük ugyanazt, mint a többi egyéniség az egész világon. Meeh, nem lesz semmi ilyen, hanem helyette háború, meg deep adaptation.
válasza:Mondjuk mi nem szoktunk zabálni, csak enni és nem kaját, hanem ételt. Nálam innen indul az étel tisztelete. Ha te zabalsz, nyilván nem sok maradék van. Aki eszik, az képes mértéket tartani.
A legtöbb üzletben jelezve van, hogy élelmiszert nem szabad bevinni. Nyilván ha épp nagybevasarlast csináltál, a kutyat nem érdekli a 10 kg csirkefarhat a szatyrodban, de normális ember pl nem akar se pácolt hering szagban, se porkoltszagban mondjuk ruhát válogatni, mert re épp magaddal vitted a maradékot.
Nálunk nem kerül étel a kukába. Menü terv van, listából vásárlás, így nincs felesleg. De ha valami miatt mégis kidobnek valamit és a kb vadidegen kollégám bele szólna, hát nem nézné meg amit kap érte. Közöd nincs más életéhez, a magadeval foglalkozz
23:
Mi is így csináljuk, hogy eleve olyan kaját választunk, ami könnyen csomagolható, vagy úgy érezzük, hogy meg tudjuk enni. Sokan itt tényleg nem tudnak gondolkodni, nekem is úgy tűnik... Sajnos nagyon sok embernél nekem úgy tűnik (és többségben vannak az ilyenek), hogy van pénz, kényelem, jólét, elkényeztetettség, de logika vagy a gondolkodásra hajlamos képesség már erősen hiánycikk.
Egyébként én is dobtam már ki kenyér megszáradt héját, vagy romlott kaját, szóval szent én sem vagyok. Volt is lelkiismeretfurdalásom nagyon durván, mikor pl. a hűtő végében a szó szerint elfelejtett bontatlan 1 kilós joghurt hónapokig ott volt, majd lehetett kidobni, mert annyi lett neki...
Szóval van/volt ilyen nálam is, hogy véletlen hanyagság miatt valami megromlott, aztán lehetett kidobni. Lehet, hogy emiatt meg engem szólna meg valaki, úgy, mint ahogy én azokat, akik fél tányer maradék friss kajákat dobálgatnak ki. Nem vagyunk egyformák, de véleménye lehet mindenkinek.
24-es:
Azok után, hogy az úri beled nem fogadja be a hűtőből kivett és felmelegített kaját, valamint a kinézetre így adsz, hogy zavar egy ember kezében egy hétköznapi szatyor, nincs is több kérdésem, mert ez a pár sor árulkodik rólad.
Ugyan én is megúsztam a katonaságot, de ha téged bevittek volna, szerintem az első napon ott lett volna véged.
27-es:
Zabálás/evés, hívjuk, ahogy akarjuk (nekem kicsit durvább a szóhasználatom, ezért használok néha más szavakat), de a lényeg, hogy én is annyit eszem, amennyi jól esik, nem pedig úgy, hogy rosszul legyek vagy kiokádjam.
Az ételt én is tisztelem, hiszen máskülönben nem lennék kiakadva a sok pazarló kétlábú fogyatékon.
Pl. Cordon Bleu vagy valami egyéb rántott dolog bealufóliázva vagy ha köret is maradt, műanyag hungarocell dobozba és szatyorba téve szerintem nem sok üzletben lehet zavaró tényező. Mindent meg lehet oldani, de nagyon sokan úgy vannak vele, hogy kidobja, úgyis van pénz bőven, megengedheti magának.
De ahogy a 23-as válaszoló és én is leírtuk, az élelmiszerrel való szeánszot le lehet bonyolítani a pénznyelő butikok látogatása után is.
A kolléga srácot azért is csesztem le, mert annyi agya nem volt a hülyegyereknek, hogy közölje, ha én nem kérem az ennivalóját, akkor ki fogja ba$zni a kukába... Legalább mondta volna, de neeeeeeem. Persze, hogy nekiestem.
válasza:Jól látod a problémát kérdező.
Én is a pazarlás és az étel pocsékolás ellen vagyok.
Sokan lehurrognak majd ezért, de kimondom: Túl nagy a jólét.
A kidobott fél pizzák és rántott húsok ezt jelzik.
Mondjuk engem még úgy neveltek, hogy kenyeret nem fobunk szemétbe. ( És itt vidéken könnyen hasznosítható ha vannak pl baromfik.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!