Ha egy cégnél lassan elfogynak az emberek, a vezetésnek nem kéne másképp hozzáállni a maradék pár baromhoz aki még hajlandó szarért húgyért neki melózni?

Kismagyar történet, retekmagyar cég dolgozz 8 órás szerződéssel napi 10-et 12-t fizu minimálbér szabi az nincs beteg nem lehetsz. És úgy beszélnek veled mint a kutyával mintha az ellenségük lennél.

A hatás nem is marad el fogynak az emberek, csökken a létszám. Újak nem jönnek mert ugyan keresnek embert de mikor előadja nekik a főnök hogy minimálbér és fizikai munka és „lesznek túlórák” akkor senki se jön ide.

A létszám csökken lassan bezárhat az üzem mert van egy létszám ami alatt nem lehet üzemeltetni a helyet. ÉS ettől a létszámtól már csak 3 ember választ el, és ketten már tudni elmennek. Szóval játéktér nincs még 1 ember elmegy és dől a kártyavár. Új ember meg nincs és ahogy áll a cég pénzügyi helyzete hamarosan nem kérdés milyen fizut ajánl mert semmit nem tud majd adni.

A kérdésem: ebben a helyzetben nem kéne a cégnek a maradék dolgozóit azt a pár barmot aki hajlandó még neki dolgozni megbecsülni? Nem kéne tán nem úgy beszélni velük mint a kutyával, nem kéne tán nem kirúgással meg levonással fenyegetni őket (kirúgás!! ha-ha! Kit rúg ki? Eleve alig vannak)

Szóval mire gondol vajon egy ilyen vezetés? Nem látja hoyg ez az „erőből” vezetés (én vagyok a főnök te a csicska melós örülj hogy egy marék aprót odadobok neked de azt is addig csak míg kussolsz) szóval nem látja hogy ez már röhej? Nem látja hogy hajszál választja el a csődtől?

És ez a pár szerencsétlen barom aki még melózik neki csak ők választják el a szakadéktól?