Egyes emberek miért dobják ki csak úgy a maradék ételt a kukába, úgy, hogy az még szinte friss?

Az igen, jól megszaladtak a válaszok. :) Nem hittem volna, hogy ilyen népszerű lesz a kérdés.

Amúgy igazán szegények mi soha nem voltunk, bár milliomosok se. Volt már olyan nem egyszer, hogy a hónap végén a boltban szó szerint számolgatni kellett, hogy mit vehetünk meg. De olyan soha nem volt, hogy ne lett volna ételre pénz és ezalatt nem a szárazkenyeret értem. Legalább valami kis felvágott, konzerv vagy egy csomag tészta mindig volt itthon a legszarabb időkben is. Amikor megy a szekér, akkor nemhogy kaja, de egyéb nassolnivaló (chips, csoki, napolyi) is szokott itthon lenni. Szoktunk rendelni például pizzát is elég sokszor. Szóval, hogy mi az az éhezés, én a saját bőrömen igazán soha nem tapasztaltam.

Mindezek ellenére mégis megbecsülök minden, mert úgy vagyok vele, hogy azért van, hogy minket tápláljon és ne a szemétben végezze. Nem azért lett elkészítve.

Sajnos volt olyan nálunk is, mikor ez-az a szemétbe került, természetesen azért, mert ehetetlen volt már. Volt olyan, mikor megvettem egy tálca friss csirkemellet, hogy majd csinálok rántotthúst. Hungarocell tálcán lefóliázva, kb. 4-5 óriási szelet volt rajta. Nem tettem mélyhűtőbe, csak a simába. Szépen ottfelejtődött, aztán az egészet ba$zhattam ki. Nem mondom, gogy öngyilkos akartam lenni tőle, de azért a kaját megbecsülő lelkem kikészült. Oké, itt most mondhatja erre valaki, hogy nagyon megbecsülöm, ha ott felejtem a hűtő végében. Elismerem, fa$z voltam.

Ugyanakkor olyan is volt, hogy egy tálca csirkemell már közeledett a végéhez, nagyon minimális szagot éreztem rajta, de egye-fene, kirántom. Tökéletes lett, az ízén semmi rosszat nem éreztem és cifrafosásom sem lett tőle.

Egyéb lejárt termékek közül is nem egyszer ettem már fél-1 hónapja lejárt joghurtot, tejbegrízt... Semmi bajuk nem volt, nem is fostam utánuk!!! Persze, nyilván bontatlan állapotban voltak, bontottan már durva lett volna őket megenni.

Úgy látom, hogy a kommentek többsége normális, a maradék pedig továbbra is jön ezzel a szánalmas dologgal, hogy nagy adagot adnak a kajáldakban, meg utána még 100 helyre kell mennie és cipelni kell a kaját. Az életképtelenség netovábbja, hogy nem tud valaki fél adagot kérni vagy olyan ételt, amiről tudja, hogy meg fogja enni az egészet. Inkább kidobja, jó' van az úgy. Mit számít, van itt pénz lóvéra. Biztos a parkolóban is valami zsírúj S-es vagy T-s rendszámú városi "krosszóver" áll, tele elektronikával. Nem irigykedem, megha ez úgy is tűnik (az ilyen kocsikra meg pláne nem, mert ha milliomos lennék, vadiúj 2021-es gyártású autó akkor se kéne), mindössze csak van véleményem. Az oldal is ugye erre van kitalálva.

Ettől függetlenül persze mindenki, aki akarja, dobja csak ki a kajáját, én leszarom, én soha nem fogok ehető ételt kidobni, az biztos. Még csak a szikrája se fordult meg soha a fejemben, ha pl. elmegyünk a párommal Camponába nézelődni, leülünk valamelyik étkezdéhez enni, akkor a maradékot kidobjuk és ne hozzuk haza. Tök evidens volt, hogy elrakatjuk, már csak azért is, mert mire este hazaérünk, vacsorának tökéletes lesz.

De hát ugye nem vagyunk egyformák nyilván.