Mi járhat azoknak a fejében, akik elvárják másoktól a magázást? Miért tesznek ilyet?

"Ha valaki elvárja, hogy magázzák, magát sokkal feljebb valónak gondolja."

Ezt max. akkor mondhatnád, ha közben viszont ők senkit sem lennének hajlandóak magázni. Ez viszont nem így szokott lenni, hanem úgy, hogy aki elvárja, hogy magázzák, az ő maga is nagyon is szívesen magáz másokat - tehát nagyon is egyenrangúként kezeli őket: pont hogy megadja a tiszteletet ő is másoknak, már eleve azzal is, ahogyan szólítja őket.

"Egy 80 éves néni egyszer nekem azt mondta, hogy szeretné, ha tegezném, ugyanis ha magázom, ha tegezem, mindkét formában eltudom küldeni a búsba."

Azért mások véleményét is érdemes átgondolni. Illetve kérdezd meg ezt a nénit, hogy ezt csak neked ajánlja-e fel, mint rokonának, ismerősének, stb., vagy akárkitől is jól esik-e neki, ha letegezik anélkül, hogy ő ehhez hozzájárult volna előbb.

Érdekes, és gyakran feltett kérdést. Elolvasva valamennyi választ (kisebb tanulmányt lehetne belőle írni), úgy gondolom, hogy bár tagadhatatlanul terjedőben volt a tegeződés az elmúlt 50 évben, azért a magázás még nem halt ki. (Sőt! Mintha újabban az interneten kezdene életre kapni az internetes oldalak minőségének javulásával).

Igaz az is, hogy tegeződve is lehet tisztelet is adni (legyél kedves odaadni az a levelet stb.). Ennek ellenére azt azért megfigyeltem, hogy nagy általánosságban a tegeződés egyfajta bizalmassággal jár együtt. Ennek meg is lehet a helye - bizonyos emberekkel. Ugyanakkor úgy érzem, hogy nem mindenkivel kell ugyanabban a bizalmassági sávban tartózkodni, és erre éppen megfelelő a "Legyen szíves Uram!, Kérem tisztelettel!, Üdvözlöm!" stb. formák használata. Az, hogy régebben ez/az volt a szokás, még nem feltétlenül jelent pozitív értékítéletet (mert lehet embertelen: ilyen erővel a rabszolgaságot is visszaállíthatnánk, mert változó: azelőtt meg megint más volt a szokás stb.), azonban ugyanilyen szélsőséges nézetnek tartom, hogy a haladás jegyében egyesek mindenféle kulturális örökségtől tűzzel-vassal szabadulni igyekeznek (beleértve a magázódást is). Olyan filozófiai értékekhez érdemes talán viszonyítani a kommunikáció gyakorlatát, amelyek Arisztotelész idejében is kérdések lehettek. Quintillianus római szónok Kr. u. 100 körül 1000 oldalas szónoklattani kézikönyvet írt, magyarul is megvan:

[link]

Az biztos foglalkozik hasonló kérdésekkel.

Igen, gyakran feltett kérdés és észrevettem valamit. Mindig vannak akik azt írják hogy még kollégával se akarnak tegeződni mert nem akarnak beszélgetni (ők a kettőt összekötik). Úgy látom hogy vannak emberek akik azért utasítják el a tegeződést mert inkább az emberekkel van bajuk általánosan, mindenkitől távolságot akarnak tartani a magázódás mögé bújva. Ilyenkor jön a lekezelő nem őriztünk együtt libát mondat. De ennek igazából nincs köze a tegeződés hez.

Sokszor is távolságtartó vagyok ezért tudom hogy miket mondjak ha le akarok zárni egy beszélgetést vagy témát akarok terelni. Könnyű amúgy, mindegy hogy magázódva vagy tegeződve csinálom. Ennyi lenne csak. De nem kell állandóan merevnek lenni. Ezt csak bizonyos rétegre írtam mert vannak ilyen emberek is.

Én nem várom el minden helyzetben a magázódást 31 éves nőként, de van, amikor igen. Van olyan helyzet, ami van annyira hivatalos, hogy iszonyat bunkón hangzik, ha letegeznek - és az esetek többségében nem olyan késztetésből tegeznek le ilyenkor, hogy "jaj, töröljük el a gátakat a közvetlenség elől", hanem hogy "höhö, megmutatom a másiknak, mennyire nulla hozzám képest, hogy úgy kezelem, mint egy gyerek / mint egy senki". Pl. ha bankba megyek, orvoshoz megyek, BKV-ellenőrnek bérletet mutatok, akkor ne tegezzenek már le. És szerintem jó, hogy van egy ilyen megkülönböztetés a hivatalos nyelvezet és az informális, lazább, haveri nyelvezet között.

Magázást hivatalos helyeken használok és ha láthatóan kimértebb emberhez kell szólnom, ill. nálam látványosan idősebbeket mindig magázok, tiszteletlennek tartanám velük szemben a tegeződést - ha zavarja őket, felajánlhatják a tegeződést.

Amit nem bírok egyedül, az a "csendőrpertu", amikor vki engem simán letegez, de elvárja, hogy magázzam. A kölcsönösség nagyon fontos.

"amikor vki engem simán letegez, de elvárja, hogy magázzam"

Ez milyen helyzetekben fordul elő? Mert pl. ha arra gondolsz, hogy Joli néni a házból, aki gyerekkorod óta ismer, még akkor is tegez, amikor te már átváltasz önözésre a nénizésből, azért az nem a csendőrpertu esete, hanem teljesen természetes, nem?

"aki különbséget tesz a tegezés magázás között, az maradi

Nem maradi, hanem kulturált, civilizált.

"Egyedül az idős embert, biztonsági szolgálatosakat, és pincért magázom"

Akkor őket meg miért? Főleg, ha olyan cégnél dolgoznak, amelyik tegezi az ügyfeleit...

"férfit soha nem magázunk, hanem Önözünk. Nőket magázunk. Ha férfit lemagázol, akkor azt jelenti, hogy meleg vagy."

Ez meg mi? :-O

Tudjál róla, hogy ez legfeljebb valami olyasmi lehet, hogy bizonyos korosztályban terjed ez a nézet, és akkor az a korosztály esetleg tényleg így képzeli - na de közben az idősebbek életükben nem hallottak ilyesmiről, ők még úgy szocializálódtak, hogy a magázás meg az önözés egyszerűen csak mindkettő a tegezés ellentéte, a különbség az, hogy az önözés udvariasabb, mint a magázás.