Mi járhat azoknak a fejében, akik elvárják másoktól a magázást? Miért tesznek ilyet?

*a volt tanarom is hasonlo.

4 évig szivatta az osztaly meg rettegesben tartotta, es elvarna hogy suli vegeztevel nyugodtan lehetne tegezni. Amikor összefutottam vele egyszer hat nem jött ki belölem hogy szia..maradt a jo napot kivanok..

Jó kérdés. Én sem tudom a választ -de egyetértek a Kérdezővel- csak hasznosnak ítélhető sztorikat tudok hozzáfűzni:

Egyszer régen még kérdést is írtam ki erről, mert akkor nagyon kellemetlen volt nap mint nap az új szomszédomat magázni, miközben Ő visszategezett. Nő léttemre szerettem volna felajánlani a tegeződést, na de így hogyan?:) Ráadásul a Párom tegezte. Ráadásul a feleségét tegeztem már azelőttről.:) Szóval piszlicsáré ügynek hangzik,de akkoriban nagyon zavart. Ez ilyen tipikus falusi dolog szerintem mert többször tapasztalom idősebb férfiaknál. Ma is van egy ilyen szomszédom, de itt már nem zavar, egyrészt idősebb is, mint az előző és talán mert nem vagyunk csak köszönő viszonyban és csak nagyon ritkán kommunikálunk és valamelyest Róla tudom is, hogy nem akar illetlen lenni, csak ebben szocializálódott, sőt talán az is könnyebbség, hogy Őt a Párom is magázza (Őt is visszategezi).

Van még két házaspár (lehet több is) akikkel szintén így vagyok, hogy az egyikkel tegező a másikkal magázó viszonyban vagyok,mert nem ajánlotta fel az egyik fél és nagyon kellemetlen így köszönni Nekik ha együtt vannak!

Ráadásul egyszer még meg is szólt a Párom mikor ott voltunk, hogy miért tegezem a hölgyet, holott munkatársak voltunk az asszonnyal és ott mindenki tegezett mindenkit,de nem kaptam rá külön felajánlást ettől az asszonytól, csak a főnökasszony mondta, mikor annó felvett, hogy itt ez a szokás. Szóval ott még el is szégyelltem, hogy lehet külön meg kellett volna kérdezni? Pedig akkor már évek óta együtt dolgoztunk.

Nekem a legnagyobb kérdőjel az a Párom anyukája. Hogy tudom, hogy elfogadott és bír is és őszintén szoktunk beszélgetni a párkapcsolati kérdésekről is, tehát tényleg jó viszonyban vagyunk, de 14 év alatt még nem jutott el odáig, hogy felajánlja, hogy tegezzem. Ez sokszor megnehezíti a kommunikációt főleg így, hogy néha igen bensőséges dolgokat is érintünk. Nála ez valami tisztelet kifejező faktor lehet, de ugye mivel azt tegezve is meg lehet adni, inkább erre is azt mondanám, hogy szocializáció.

Ráadásul itt is élő szokott állni rendszeresen az a szituáció, hogy Párom anyjától idősebb rokonait pedig tegezem és általában együtt jönnek látogatóba! Ezek közül pedig egyetlen egyet kell magáznom, a legközelebbit!🤦

Különben ez esetben is szólt már be a marhára "tapintatos" Párom.:D Ott meg az Anyja előtt kérdezte meg, hogy miért magázom az Anyját? Mondtam, hogy nem ajánlotta fel,de olyan kellemetlen volt a szituáció, hogy nem emlékszem mit mondott az Anyja, de valami tisztelet kimutatása volt amiről beszélt, illetve amit számára jelent a magázódás.

Na még egy dolog ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban:

Én 30-on fölül párszor már megkapom gyerekektől, hogy magáznak és rosszul vagyok tőle! Akinek csak tehetem szólok, hogy sziázzon (itt faluban ez a csókolom aztán tényleg katasztrófa, nagyon sajnálom a 20-as Válaszolót is, nagyon jól lefestette a vidéki helyzetet). Viszont azért fogalmazom így, hogy "amikor csak tehettem", mert képzeld el, hogy amikor óvónőként dolgoztam a főnökasszony azt viszont nem engedte, hogy a gyerekek ne nénizzenek! Pedig attól is rosszul voltam, s ha néha lemaradt és csak a keresztnevemen szólítottak, azonnal javították szegényeket. Úgyhogy ez a felnövekvő nemzedék felé a társadalmi elvárás még szerintem elég sok helyen, állami intézményekben biztosan.

Ha valaki elvárja, hogy magázzák, magát sokkal feljebb valónak gondolja. Azt hiszik, hogy ezzel a tiszteletet is megkapják automatikusan, pedig sok esetben nem így van.

Egy 80 éves néni egyszer nekem azt mondta, hogy szeretné, ha tegezném, ugyanis ha magázom, ha tegezem, mindkét formában eltudom küldeni a búsba.