Tényleg nem akarnak a fiatalok családot?

Én pl elsők között azért nem akarok gyereket vállalni, mert undorítónak tartom azokat a nyomorékokat, akik ott terpeszkednek a játszótéren és akiket el kellett viselnem, mert a fiatalabb rokonaimat sokszor a nyakamba varrták. Undorító néhány anyuka, baromi irritálóak és elvakultak.

Ha unokaöcsém nem akart a kölkükkel játszani, egyből azzal jöttek, hogy sérült a gyerek meg szarul lett nevelve. De ha nekik adta a játékát, azt szétszedhették, összetörhették...

Ha el akartam menni valahova nyáron, vinnem kellett a gyereket úgy hogy nem is volt az enyém. Kb közutálat tárgya voltam a családban, ha tiniként nemet mondtam a szent gyerek társaságára. A szobám falát összefirkálhatta, összemarkolászhatta a cuccaimat a csokis kezével, mindenki kacarászott rajta, hogy milyen cukika...

Mindenhol beégetett a bőgésével, számtalanszor keltem arra, hogy üvölt, nem tudtam nagynénémmel beszélgetni négyszemközt, mert jött és az összerágott kajájával dobált minket. De arra is mindenki csak gügyögve ejnyebejnyézett. És nem ő volt az egyetlen, akinek a mocskosságát és neveletlenségét el kellett viselnem, ültem már végig repülőutat úgy, hogy 4 órán át nyerített a pulya megállás nélkül és a fülhallgató sem nyomta el. De a strandon is voltak vicceske gyerekek, akik vizipisztollyal locsolgattak mindenkit, a szüleik meg f*sztudja hol voltak. A szomszédom is a hálószobám falára rakja a pulya kiságyát persze, hogy velük együtt keljek 3 óránként úgy, hogy én reggel dolgozni megyek, de azért megkérnek, hogy érjek már hamarabb haza az edzésből, mert a bejárati ajtóm csukódására felkel a pulya. Meg üljek tűkön a saját otthonomban ugye? Az otthonomban, amit segélyke nélkül teremtettem meg magamnak és szeretném élvezni, ugye? Az egyik barátom lakásában a gyerekek papírt meg minden szemetet dobáltak ki az ablakon a járókelőkre a hetedikről. Azért sem szólt persze senki, a szülők szartak rájuk. Ők meg ott fenn kacarásztak, mint a fogyatékosok, ha eltaláltak valakit.

Szóval bocs, de hallani nem akarok senkinek az utódjáról, beleértve azt is, ami belőlem jönne ki. Hagyjatok ezzel a hülyeséggel.

Mindenre jön egy frappáns magyarázat, de igazából leszarom. Ha nem akarod megérteni, akkor nem fogod. Kötelezni úgysem tudsz, csak távolról ugatni, ahhoz meg elég rádzárni az ajtót, letiltani, megszakítani a kapcsolatot vagy épp kikövetni a kérdést, hogy ne kapjak értesítéseket a további hisztiről.

Pussz

Ha nem akarod, hogy mások utáljanak a gyerekeddel együtt, akkor ne legyél ennyire megrögzött.

Csak egy jó tanács.

Többet tennél a gyerekvállalási kedvért azzal, ha befognád, mint ezzel a folyamatos győzködéssel.

De győzköd a fene titeket. Elsőre írtam egy normális választ a kérdésre, le lett pontozva, ment a szánalmasozás, meg hogy nekem/nekünk ez az életem csúcsa stb...erre reagáltam hasonló stílusba, elmondtam, hogy amúgy mi lenne az életem csúcsa, meg megkérdeztem, hogy nektek mi, hogy akkor már ne a sötétben tapogatózás menjen, meg az oltogatás.

Szóval nektek mi az életetek csúcsa akkor? Jó munka, sok pénz, nagy ház, hosszú túrák, világmegváltó találmányok, kijátszani a cyberpunkot vagy mimdez együtt?

#88. Akkor mégse az a csúcs, hogy csendben elvagytok a kertben, hanem valami más. De látod, megint csak beszólogatsz, ahelyett, hogy leírnád. Most erre kellene nekem mosolyogni, meg bólogatni, hogy úgy van-úgy van, miközben ez is van olyan neveletlen viselkedés, mint a példátokban szereplő kisgyerekeké? Bocs, nincs hozzá kedvem, a traumáitokhoz/sérelmeitekhez meg közöm. Éltek ahogy akartok, csak rákérdeztem, hogy a ti életetek mitől olyan faxa, ha már én ennyire le vagyok sajnálva, de látom, annyival nem extrább.

Írkáltok itt traumákról, meg mindenféle szorongásaitokról amiken felnőtt fejjel nem vagytok túl és ebből a pozícióból osztjátok az észt nekem, akinek összetartó, szeretetteljes családja van, a gyerekkori traumáit feldolgozta, nem gyűlöli a világot és van kedve/képessége gyereket vállalni és olyannak beállítani, mint a gyerekkori mumusaikat? Hát ez nem kis megrökönyödésemre szolgált, de csak túlleszek rajta, ahogy remélem ti is a problémáitokon.

Szevasztok