Fiatalon, ha a 20-s éveitekben járnátok, mit csinálnátok, keresnétek egy párt és megpróbálnátok letelepedni és családot alapítani, vagy inkább kalandoznátok és kimennétek külföldre dolgozni 1-2 évre, tapasztalatot, élményt szerezni?

Lehet egyszerre is a kettőt: Huszas éveim elején mentem férjhez (diploma után). Férjem akkor már 6 éve dolgozott. Én még ráfejeltem egy mester szakkal külföldön (10 ezer kilométerre), ő ott keresett állást és jött velem. Aztán hazajöttünk, én még elvégeztem egy kurzust, ami által eggyel több lábon állok még. (Amúgy négy nyelvet beszélek, férjem kettőt, neki viszont a világon bárhol eladhatóbb a tudása, informatikus. Kerestünk állást távoli országba, és kiutaztunk, ő a szakmájában dolgozott, én nyelvet tanítottam egy középiskolában.)

10 évünk telt el így, 3 távoli országban, nagyon jó volt így együtt felfedezni, átélni, összekapaszkodni, együtt megoldani mindent, új élményeket gyűjteni.

Most újra itthon, immár 1,5 éve (véletlenül egybe esett a pandémiával az itthon töltött idő), de férjemet hívta egy nemzetközi állásközvetítő cég, szóval valószínűleg megint repülőre ülünk.

Aztán meglátjuk. Gyerekeket nem szeretnénk, konszolidált, családi házas, letelepedett itthoni életet sem. Ha letelepedünk is, valahol távol gondoltuk azt is.

N/33