Tényleg nem akarnak a fiatalok családot?

A mai fejlettebb társadalmak már nem olyanok, mint régen. Az egyén kényelme került a középpontba, pontosan ezért nehéz társat is találni, hiszen mindenki azt szeretné, ha az ő érdekei lennének mindig szem előtt, de neki ne kelljen semmiben kompromisszumot kötni.

A gyerekvállalás is ilyen. Rengeteg öröm, de rengeteg lemondással is jár, ezt pedig ma már egyre kevesebben akarják. Ez sokszor független az anyagiaktól, hiszen a legfejlettebb nyugati társadalmakban is csökken a gyerekszám. Egyszerűen azért, mert önmagunkat helyeztük előtérbe.

A feleségem jövő héten lesz 26 éves, a kislányunk október közepén 2, én szintén októberben leszek 34.

Régen egyszerű volt: arra voltunk kondicionálva, hogy házasság, gyerek, az asszony főz, a férj dolgozik.

Ma már van tere az egyén vágyainak, terveinek. Azaz: nem feltétlen az a létezés alfája és omegája, hogy utódott nemzel és felneveled. Mondom ezt úgy, hogy a feleségem és én tudatosan ezt választottuk.

5 éve dolgozom a minimálbér 3 szorosáért, de eddig egy ingatlan felét tudtam félre tenni úgy, hogy nem költekezek. Előtte tanultam. Látástól mikulásig. Most ugyanígy járok dolgozni.

Én nem kapok semmit a bankoktól, mert nem vagyok olyan hülye, hogy kitoljak 3 gyereket a semmibe, de a csok miatt 3,5 millió helyett 30nál kezdődnek az ingatlanok. 3 éve minden évben pont annyit emeltek a dunahouse és hasonló lakásmaffiák, hogy mindenképp hitelt kelljen felvennem egy panel lyukra is.

Rengeteg a válás, a csonka család ez miatt, mert mindegy kitől csak gyerek legyen, mert lesz hitel és csok. Én nem akarok egyedül felnevelni egy gyereket sem.

10/9 korombeli "férfi" masszív alkoholista, homoszexuális vagy családos, de félrekúr. Ilyen viszonyok mellett, te kinek és hova szülnél? :D

Ha megnézed hány házasság végződik válással már évtizedek óta akkor rájöhetsz hogy a mai fiatalok jelentős része ezekből a bukott házasságokból származik. Ergo miért is lenne kedvük házasodni ha csak a boldogtalanságot látták otthon?

És persze ott vannak az anyagiak és a tervezhető életpályamodell hiánya. A mai embernek hányszor is kell átképeznie magát addig totál ismeretlen területekre az élete során, csak hogy fenntarthassa saját magát? Kinek van emellett ideje és energiája plusz éhes szájakra?

Vagy említhetem a mai társadalom mentálhigiénés mélyrepülését ami miatt nem túl sanszos hogy olyan társat találj egész életre aki fejben is rendben van. Vagy ha találsz is és gyereketek lesz, miféle emberek fognak hatni arra a gyerekre az iskolában?

Vagy az oktatás ha már itt tartunk. A rendszer nem akar önállóan gondolkodó embereket (akárki van hatalmon) csak engedelmes gyári dolgozókat akiknek gőzük sincs a gazdaság működéséről, a pénzről és hogy hogyan NE adósodjon el az ember, de mindenkitől (függetlenül a szakiránytól) számonkéri a másodfokú egyenlet megoldóképletét, a kovalens kötést, 4-5 verset fejből és hogy Ady mikor kapott szifiliszt. És még a szakirányú oktatás is le van maradva 5-10 évvel a valódi világtól (ezt a munkáltatók is tudják, ezért várnak az állásinterjúkon szakmai tapasztalatot). A kiégett, nyugdíjazásig még kitartó tanárokról nem is beszélve.

Adjuk hozzá azt ahogy a nőket és a férfiakat a különféle mozgalmak ezerrel hergelik egymás ellen.

Ennek a társadalomnak egy enemára lenne szüksége...