Tényleg nem akarnak a fiatalok családot?

Bár én elég fiatal vagyok még (19), a környezetemben élők közül 10/8 ember szeretne majd egyszer (akár a huszas éveiben, akár csak később) gyermeket vállalni. Én jelenleg úgy érzem, hogy ez nem nekem való. Nem utálom őket, bár az is igaz, hogy nem különösebben vagyok oda értük. Sok mindent láttam már az eddigi életemben, mint például súlyos alkoholizmust, drogfüggőséget, családon belüli erőszakot, szexuális zaklatást, öngyilkosságot, perverz 40-es férfiakat, akik a hatalmukkal visszaélve "csábítgatnak" 13 éves kislányokat és még egyebeket. Egy pár évig én is mély depresszióban voltam,és teljesen egyedül kellett ezt feldolgoznom, mert nincsenek se barátaim és a szüleimmel sincs mély kapcsolatom. Nem gondolnám, hogy a mentális egészségem lenne olyan szinten, hogy akár párkapcsolatba, akár gyerekvállalásba szívesen belefognék. Akarva akaratlanul is kivetülne ez rájuk. Tudom milyen olyan anya mellett felnőni, aki a mentális problémáit a gyerekére zúdítja rá, tőle várja a segítséget, és ezt nem kívánnám soha annak a gyereknek, akit elvileg szeretek. Csak abban az esetben szülnék/fogadnék örökbe, ha tudom, hogy elértem egy kellő érzelmi intelligenciát, ami nem mérgező ezekre a kapcsolatokra tekintve. Remélhetőleg szeptemberben megyek Pestre egyetemre, és bízom benne, hogy a környezetváltozás segíteni fog. Nagyon szeretnék végre már magamra koncentrálni, és nem csak muszájból tenni dolgokat. Meg akarom magamnak teremteni mindazt, amit elképzeltem. Nem mondom, hogy ki van zárva, hogy valaha is legyen gyerekem, de nem látok rá sok esélyt. Minek neveljek én is egy szorongó gyereket, ha abból már így is túl sok van? Szerintem mások, akik ezen a véleményen vannak, is lehet hogy épp emiatt cselekszenek így.